Mára a magyar családok többsége a kutyás életet választotta. Négy éve még csak a háztartások kereken harmadában laktak ebek. Az óriási arányváltozás oka nyilvánvalóan a két covidos év. 

Az köznapi tapasztalat, hogy a szőrös lények simogatása nyugtatóan hat az emberre: mérsékli a szívfrekvenciát, csökkenti a vérnyomást, oldja a stresszt. Ám ehhez nem kellenek kutyák.  Működik ez macskával, nyuszival, vadászgörénnyel vagy akár tengerimalaccal is... Viszont az ebek ennél jóval többet is tudnak. 

“A szőrös lények simogatása nyugtatóan hat az emberre: mérsékli a szívfrekvenciát, csökkenti a vérnyomást, oldja a stresszt.”

Yu Taniguchi és munkatársai néhány hete ismertették a PLOS One folyóiratban annak a kutatásuknak az eredményét, amelyben idős japánok sorsát kísérték figyelemmel. Ők azt találták, hogy közülük a kutyatartóknak csak a fele vált olyan mértékben rokkanttá a megfigyelés évei alatt, mint a többiek. Ez úgy is igaz volt, ha az egyéb hatásokat – mint a korábbi betegségek vagy a családi állapot – kiszűrték. Még erősebben mutatkozott meg ez az előny azoknál, akik hosszabb ideje éltek kutyával, valamint azoknál, akik e mellett még sportoltak is. Viszont a macskatartásnak ebből a szempontból nem találták hasznát. A kutatók végül azt szűrték le, hogy az egészségnyereség a kutyatartók nagyobb fizikai és szociális aktivitásával függhet össze. 

Az ebek nemcsak a gondozásuk teendőivel tartják tréningben a gazdáik szociális készségeit, hanem a többi emberrel való kapcsolatukat is élénkíthetik. Szemléletes példát hozott erre saját tapasztalatai alapján egy perzsa asszony az egyik kereskedelmi tévénkben. Évek óta élt már Budapesten, jól beszélte a nyelvet is, de nem találta a hangot a helyiekkel, leginkább csak bezárkózást tapasztalt a részükről. Mígnem egyszer vett egy kutyát, s amikor azzal mutatkozott az utcán, hirtelen megváltoztak körülötte az emberek. Megszólították, beszélgetésbe elegyedtek vele. Először persze csak a kutyáról esett szó, de ekkor kezdte érezni, hogy immár nálunk is otthon van. 

Azt orvosi kutatások is alátámasztják, hogy az egyedül élőknél extra egészségnyereséget is kínál az ebtartás. Ilyen volt például az a 2019-ben publikált svéd vizsgálat, amelyben szívrohamon, illetve sztrókon átesett páciensek további sorsát követték még néhány évig. Mwenya Mubanga és munkatársai azt találták, hogy esetükben a kutyatartás jelentősen csökkentette az elhalálozás kockázatát. Az infarktusosok között a családosoknál 15% volt ez a nyereség, míg az egyedül élőknél 33%!  A sztrókon átesetteknél is hasonlóan eltérő eredményt kaptak (12%, 27%). 

Különösen az "életmód-betegségeknél" – mint a szív-érrendszeri bajok vagy a diabétesz – eredményes segítők a kutyák. Ezeknél a megelőzésnek és a terápiának is fontos része a fizikai aktivitás, a rendszeresség vagy éppen a stresszcsökkentés, amit pedig kevesen tudnak olyan jól, mint az ebek. Egy kertben élő kutyának is szüksége van világlátásra, napi sétára. Ha pedig egyszer felvett bizonyos egészséges szokásokat, azokhoz igen makacsul tud ragaszkodni.  Míg az embert könnyen elriasztja a napi kimozdulástól egy kis hideg, eső vagy a feltorlódott teendői, a kutya nem alkuszik. Ha sétaidő van, ő – történjék bármi – hozza a pórázát... Ha pedig a gazda megpróbálná elbliccelni a mindkettőjük számára éltető mozgást, rögtön büntet is: szívsajdítóan tud ilyenkor szenvedni... Ugyanakkor a kellően aktív gazdák jutalma sem késik: a kutyák öröme is látványos és magával ragadó.  

“…egy sor betegségtől védi a felnövekvőket, ha már kora gyermekkorukban szoros kapcsolatba kerülnek az állatokkal.” 

Bármennyire is tehetséges gyógyászati segéderők a kutyák, a gazdáik ellenében ők is tehetetlenek. Erre vallanak azok a kutatások is, amelyek párhuzamosan vizsgálták ebek és a hozzájuk tartozó emberek egészségét. Ezek azt mutatják, hogy az egyik a másik tükre, s az önpusztítóan élő gazdák ugyanolyan nyavalyákat hoznak a kutyáikra, mint amilyenektől önmaguk is szenvednek. A Koppenhágai Egyetem egy kutatása, amelyet 2019-ben a Preventive Veterinary Medicine folyóirat ismertetett, azt mutatta ki, hogy a kövér emberek kutyái kétszer olyan eséllyel lesznek túlsúlyosak, mint a karcsú gazdák ebei. E szoros kapcsolat egy másik aspektusáról vallott az Uppsalai Egyetem 2020-ban a BMJ folyóiratban bemutatott vizsgálata. Amely szerint a cukorbeteg kutyák gazdái között jóval nagyobb arányban (+38%) fordulnak elő olyanok, akik maguk is diabéteszesek. Ezzel szemben a macskák esetében – melyek mindennapi aktivitása kevésbé függ az embertől – nem sikerült ilyen kapcsolatot kimutatni. A kutyákra vonatkozó eredmények magyarázata sem tűnik túl bonyolultnak. Hiszen, ha egy családban nem szokás az aktivitás, az étkezés pedig sokszor a kedveskedés meg a feszültségoldás eszköze, ott mindenkit fenyegetnek ugyanazok a betegségek. 

Ha az eddigiek alapján úgy gondolnák, hogy a kutyák segítségének főleg csak az idősebbek láthatják hasznát, akkor nagyot tévednek. Néhány éve az Albertai Egyetem munkatársai mutatták ki, hogy egy sor betegségtől védi a felnövekvőket, ha már kora gyermekkorukban szoros kapcsolatba kerülnek az állatokkal. Hein Min Tun és kollégái azt tapasztalták, hogy azokban a családokban, ahol volt kutya is, ritkábban fordultak elő allergiás betegségek a kicsiknél, és később is kevesebben híztak el közülük.  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthon mozogjon? Keresse fel a Nekem szól! kezdeményezést itt és itt.