„Teljesértékű édesanya leszek!” – Interjú Illés Fannival
Szerző:Ivanova Daniela2022. 05. 28.Interjúk
A 30 éves Illés Fanni végtaghiányosan született, az orvosok lemondtak róla. Ma már paralimpiai-, világ- és Európa-bajnok, vőlegényével első gyermeküket várják.
Terhességét sokáig titkolta, csak a 6. hónapban vállalta a nyilvánosságot. A babával kapcsolatos, szinte mindenkit foglalkoztató kérdésre pedig a tőle megszokott öniróniával válaszolt: „A kezeit és a lábait az apukájától örökölte”.
Hogyan lett sportoló-edző kapcsolatból szerelem?
– Álmossal 2009-ben ismerkedtem meg és 2013-ban lettem a tanítványa. Nagyon lassan bontakozott ki a kapcsolatunk; eleinte csak a sport iránti szenvedélyünk kötött össze minket, de ez később barátsággá alakult. A bennünk szunnyadó romantikus érzéseket pedig először nem ismertük fel magunkban, mindössze annyi tűnt fel, hogy a megszokottnál hevesebben reagálunk egymásra. Amikor Álmos szomorú volt, én is az lettem, ha vidám, az rám is átragadt, ha pedig ideges, az szintén hatással volt rám, és ez vice versa. A tőle érkező kritika mindig mélyebben érintett engem, ő pedig jobban örült egy ajándéknak, ha azt én adtam neki. Elképesztően nagy hatással voltunk egymásra, de csak később ébredtünk rá, hogy ennek igazából a szerelem az oka.
Mióta éltek együtt?
– Öt éve, tavaly november óta pedig már jegyesek is vagyunk. Kislánykoromban abban a hitben éltem, hogy nekem sosem lesz férjem, hiszen még gyűrűsujjaim sincsenek; ebből is látszik, hogy az élet mennyire kifürkészhetetlen, hiszen már az esküvőnk küszöbén állunk. A családalapítás eleinte Álmos nagy vágya volt. Bár neki már vannak gyermekei, szeretett volna egy közös babát. Picit ódzkodtam tőle, mert nem éreztem még késznek magam az anyaságra, de aztán elkezdtem álmodozni róla, majd megszületett bennem is a döntés: rendben, vágjunk bele! Hihetetlen, de elsőre sikerült teherbe esnem, az idő pedig szélsebesen szalad; már a harmadik trimeszterben járok.
Több interjúban is mesélted, hogy a macskád viselkedése hívta fel a figyelmet a terhességedre...
– Így van. A cicám, Csík jelzett nekem. Már kiismertem a szokásait, így feltűnt, hogy sokkal többet nyalogat, dorombol, és sokszor a pocakomhoz bújik. A testem rezdüléseiből is éreztem, hogy valami megváltozott, így vettem több terhességi tesztet is. Az első negatív lett, a következő viszont már nem. Elsőként a testvéremet hívtam fel; mindketten szinte sokkot kaptunk. Különös élmény volt számomra, hogy a teherbeesés elsőre sikerült, hiszen az úszás kapcsán azt tapasztaltam meg, hogy sok-sok pofon éri az embert, amik után mindig menni kell tovább.
Hogyan viseled az áldott állapotot?
Milyen szülőnek képzelitek el magatokat?
– Nálunk remekül működik a munkamegosztás. Mivel a sportban és a magánéletben is partnerek vagyunk, így szó szerint éjjel-nappal egymás társaságában létezünk. Egyáltalán nem terhes ez számunkra, sőt; tökéletes szimbiózisban élünk, ezért biztos vagyok benne, hogy a babáról való gondoskodás sem lesz máskép. Álmos vajszívű, míg én következetes vagyok, ezért nem is kérdés, hogy kettőnk közül én leszek a szigorúbb szülő (nevet).
Hogyan tovább a sporttal?
– Mindenféleképpen aktív életet élő anyuka szeretnék lenni, és hamar visszatérnék a medencébe. Következő célom a 2023-as világbajnokság, illetve a 2024-es párizsi Paralimpia. Egyszerre szeretném megélni az anyaságot és a hivatásomat is, de természetesen mindig a gyermekem lesz az első. Az édesanyám már tűkön ülve várja, hogy nagymama lehessen, így örömmel veszi majd ki a részét a babázásból. A család segítségének örülök, de a szülőség minden feladatából maximálisan kiveszem majd a részem, hiszen tudom, hogy az állapotomtól függetlenül is egy önálló, életképes és teljesértékű anya leszek!
További érdekes interjúk:
