Retteg, de nem beteg – A hipochondria is lehet poszt-Covid tünet

– Hipochondria esetén az egyén kényszeresen foglalkozik a saját egészségi állapotával és gyötri őt a megbetegedéstől való félelem, amely erős szorongást és szenvedésnyomást okoz számára. Minden, ami mentálisan félelmet keltő és kínzó – így a hipochondria is – egy valós és komoly probléma, így semmiképpen sem szabad elbagatellizálni azt – kezdi a szakember.

Mentális stabilitással a vírus ellen

Nóra felhívja a figyelmet arra, hogy a test és a lélek közötti összefüggés tudományosan bizonyított tény, azaz a stressz nagyon is képes legyengíteni az immunrendszert.

– A Covid esetén nem egy ritka betegségtől való félelemről van szó, amelynél a megbetegedés valószínűsége alacsony, hanem egy sokakat érintő pandémiás helyzetről, ahol nagy százalékban érintett az emberiség. Sajnos azok a személyek, akik rettegnek a vírustól, a stressz által legyengült immunrendszerük miatt nagyobb eséllyel kapják azt el. Fizikai gyengeségnél pedig a mentális egészségünk is érintett, amelynek hozadékaként másodlagos depresszió és/vagy szorongásos kórkép alakulhat ki. De ugyanez igaz fordított esetben is, azaz amikor lelki gyötrelmet élünk át, a testünk is beteggé válhat. A visszatérő magas stressz okán egyéb, krónikus betegségeink súlyosbodhatnak, például vizsgaidőszakban, magánéleti válság vagy munkahelyi stressz nyomása alatt egy asztmás személy állapota valószínűleg romlani fog. Nyilván könnyebb mondani, hogy ne féljünk, mint ténylegesen legyőzni a stresszt és az aggodalmainkat, mégis érdemes ezen dolgozni, mert sokkal könnyebben felvehetjük a harcot a vírussal, ha mentálisan rendben vagyunk.

Nagyot fordult a világ

– A pandémia alatt számos kihívással kellett szembesülnünk: egzisztenciális nehézségekbe ütköztünk, meg kellett küzdenünk a bezártsággal, a gyermekeink kimaradtak az iskolából, több tinédzsernek pedig olyan sorsfordító élményekről kellett lemondania, mint például az érettségi, a bankett vagy a ballagás. Sokunknak magával a megbetegedéssel is szembe kellett néznie, míg mások családtagjaikat ápolták vagy éppen vesztették el. Azok számára, akik maguk is megfertőződöttek, illetve egy közeli hozzátartozójuktól kellett búcsúzniuk, még súlyosabb veszteségélményt okozott ez az időszak.

Undorodunk attól, amit régen szerettünk

– A vírusos megbetegedések sok esetben a központi idegrendszert is érintik, amely neuropszichológiai tüneteket, azon belül is a gondolkodásbéli képességek hanyatlását okozza: figyelemzavart, memóriaveszteséget, krónikus fáradtságot. Szintén ilyen tünettan lehet az íz- és szagérzékelés elvesztése vagy változása. Ezek mind-mind hatással vannak életkörülményeinkre, szociális kapcsolatainkra és a munkahelyi teljesítményünkre; érthető hát, hogy pszichénk állapotát is befolyásolják. Gondoljunk csak bele: azelőtt imádtunk főzni, szerettünk egy ételt, de annak illata és íze ma már undort vált ki belőlünk. Alvászavarok esetén pedig folyamatosan fáradtnak és erőtlennek érezzük magunkat és bár sokat alszunk, mégsem leszünk igazán kipihentek. Teherbírásunk csökken és a teljesítményünk sem a régi már, ilyenkor pedig nem ritka, hogy szorongás, depresszió, pánikbetegség alakul ki. Pánikszerű félelem esetén nehézlégzés, erős szívdobogás, ájulásérzés, fejfájás, sőt, akár halálfélelem is gyötörheti az adott személyt, amely megnehezíti, vagy akár el is lehetetleníti a mindennapokat. A praxisom alatt találkoztam például olyan személlyel, akinél kigyógyulása után memóriavesztés és krónikus fáradtság jelentkezett, amely megnehezítette a munkába való visszaállását, míg egy másik páciensem az ízérzékelés változása miatt 15 kilogrammot fogyott. Szerette volna az éppen kialakuló párkapcsolatát stabilizálni, ez a tünet azonban akadályozta őt mindebben.

Mi a megoldás?

– Több poszt-Covid tünet kezelése lehetséges pszichoterápia keretein belül, a memória- és figyelemzavarok esetén például a kognitív terápia javallott. Szeretteink elvesztésekor gyászfeldolgozással tudjuk traumáinkat gyógyítani, amennyiben pedig elakadtunk az életben, érdemes krízisintervencióban gondolkodni, hiszen a hosszadalmas bezártság depressziót, sőt akár visszatérő öngyilkossági szándékot is hozhat magával. Magam is szűrtem már ki szuicid veszélyeztetettséget egy páciensemnél, akinek azonnali segítségre volt szüksége. Változó, hogy ki milyen problémával küzd, így mindig személyre szabottan, a nehézségek mentén haladva keressük a megoldást.

Van kiút

A szakember úgy véli, hogy bár sok esetben kapcsolódó zavarokat okozhat egy-egy poszt-Covid tünet, mégis alapvetően bölcsebben és gazdagabban jöhetünk ki a krízisállapotból.

– Öröm az ürömben, hogy a járványhelyzetnek „köszönhetően” több olyan új viselkedési mintát és szokást hoztunk létre, amelyek az egészségünket támogatják. Gyakrabban mosunk kezet, fertőtlenítünk, azaz jobban odafigyelünk a fizikai jóllétünkre, valamint olyan megoldási stratégiákat alakítottunk ki, amelyeket korábban nem is ismertünk. Innen már csak egy lépés, hogy felvegyük a harcot a poszt-Covid tünetekkel és megtanuljuk hatékonyan leküzdeni őket. Nem szabad reményvesztetten tekinteni a jövőbe, hiszen, mint mindenből, ebből is van kiút.

„Vigyázzunk magunkra és egymásra!”

Nóra elmesélte, hogy évekkel ezelőtt elkapta a H1N1 vírust, amely tüdőembóliát okozott nála.

– Bár a betegség nagyon megviselt, utólag úgy gondolom, hogy mégis győztesként jöttem ki a helyzetből. Józanságot adott számomra, így azóta használok kézfertőtlenítőt és még többet mosok kezet; talán ennek is köszönhető az, hogy a Covid elkerült. Általában véve is érdemes ezekre odafigyelni, ezért, ha valakinek láza van, gyenge és elesett, lehetőleg maradjon otthon és gyógyuljon, pihenje ki magát. Ne akarjon mindenáron fizikailag jelen lenni, mert túlhajszolhatja magát, amely lassítja a felépülést. Vigyázzunk magunkra és egymásra, ne rettegjünk, de legyünk elővigyázatosak és felelősségteljesek!

(fotó: Shutterstock)