Legfontosabb a türelem – Mesékkel a gyászfeldolgozásért - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Legfontosabb a türelem – Mesékkel a gyászfeldolgozásért

Ivanova Daniela
2021. febr. 1. 6:00
Kisgyermeket nevelünk

Hogyan segíthetünk gyermekünknek átvészelni a veszteséget? Sírhatunk vajon előtte vagy inkább rejtsük el a fájdalmunkat? Erről is beszélt a csalad.hu-nak Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó és meseterapeuta, aki szerint a mesék varázslatos világa vigasz lehet a sajgó szívekre.

– Minden krízis megoldásában nagyon fontos a pszichoedukáció – kezdi Révész Renáta Liliána pszichológus, gyásztanácsadó és meseterapeuta. – Egy gyermeknek is szüksége van arra, hogy tudja, mi történik vele. Fontos, hogy kifejezhesse az érzéseit, hogy azok a helyükre tudjanak kerülni. Mivel a gyermekek nyelve a játék és a mese, így a mesekönyvek nagy segítséget jelenthetnek nekik, ha el kell szakadniuk valamitől vagy valakitől, akár válás, akár gyász esetén. A halál még nehezebb kérdés, hiszen olyankor törvényszerűségeket kell elfogadni, viszont a mai modern gyermekkönyvek terápiás jelleggel foglalkoznak a veszteségélménnyel. A klasszikus mesék pedig az emberiség kultúrájának bölcsességét hordozzák magukban és le is írják azt a folyamatot, ami segíthet feldolgozni a gyászt.

A gyász nem azt jelenti, hogy megáll az élet

– A gyermekek késleltetetten reagálnak a veszteségre és ezt általában furcsállja a környezetük. Amikor egy gyermek nem beszél az őt ért fájdalomról, a szülő gyakran aggódni kezd, hogy közben zajlik benne egy folyamat, amiről ő nem tud, ám ez nem mindig van így. Mint sok más esetben, itt is a legfontosabb a türelem. Hagyjunk időt a kicsi számára és várjuk meg, amíg ő kérdez. Előfordul ugyanis, hogy eleinte nem akar beszélni a fájdalmairól, elzárkózik, de ez teljesen természetes. Ami a gyászfolyamatot segíti ilyenkor, az a biztonságot adó napi rutin. Akár egy válás, akár egy haláleset során borul fel a család megszokott élete, amit csak lehet, próbáljunk megtartani a szokásokból. A gyász nem azt jelenti, hogy semmi mást nem csinálhatunk, csak sírni szabad. Főként egy kisgyermekes családban nagyon fontos, hogy meglegyenek a reggeli rituálék, a játékidő és az iskolában töltött órák, ahol a gyermek találkozhat a kortársaival.

Meséljük el, mi történt

A szakértő szerint rajtunk, szülőkön múlik, hogy gyermekünk miként dolgozza fel a gyászt.

– Attól függetlenül, hogy nem faggatjuk őt, szükséges megosztanunk vele, hogy mi történt. Gyermeknyelven meséljük el, de ügyeljünk arra, hogy ne csak egy hírközlő mondattal tegyük ezt: „Idős volt a nagymama és meghalt”. Ez nem elég. Beszéljünk bővebben arról, hogy ez mit is jelent, hiszen így adunk támogatást neki ahhoz, hogy a későbbiekben hozzánk fordulhasson a kérdéseivel. Mit jelent számunkra a gyász? Miért szabad, sőt, kell is sírni? Miért öltözünk szép ruhába és megyünk el együtt a temetésre? Ezek mind-mind segítséget nyújthatnak a fájó esemény megértésében és elfogadásában. Sokszor a szülőknek nehéz erről beszélni, bátorság, erő szükséges hozzá. Ebben segíthet egy gyásztanácsadó szakember, aki gyakorlott mondatokkal támogatja a kommunikációt.

Ha ismerjük, kevésbé félelmetes

– A halál témáját sokan tabuként kezelik. Túl fájdalmas felhozni, hisz nekünk sem beszéltek róla azelőtt, így mi sem tudjuk, hogyan fogalmazzuk meg az érzéseinket vele kapcsolatban. Magyarországon volt idő, amikor a vallásgyakorlás nem volt elfogadott, pedig a vallásoknak van tanítása az élet és halál törvényszerűségéről és a túlvilágról, így a vallásosság, a hit segíthet ezt elfogadni. A materialista felfogás szerint viszont a halál után nincs semmi, ami rémisztő lehet. A másik ok, ami miatt tabusítottuk a témát, az a medikalizálódás. Míg régen otthon történt a születés és a halál, addig manapság mindez már a kórházban, a családtól távol zajlik. Akkoriban még szemtanúi lehettünk ezeknek a fontos eseményeknek, és amit ismerünk, az kevésbé félelmetes. Ezért tartom fontosnak a hospice mozgalmat, mert ott a hozzátartozóknak van lehetőségük végigkísérni szeretteiket az úton, elbúcsúzni tőlük. A kulturális változásokhoz idő kell, de örülök annak, hogy ma már vannak törekvések a tabu megtörésére és beszélhetünk a gyászról.

Sírhatunk a gyermek előtt

Renáta úgy gondolja, hogy szülőként fontos kimutatnunk az érzéseinket, mert így „adunk engedélyt” gyermekünknek is arra, hogy ne szégyellje a fájdalmát.

Az is nagyon fontos, hogy tudjunk beszélni az elhunytról.

– Sokan nem mernek sírni a gyermekük előtt, de ez éppen nem egy jó „hőstett”, hiszen miért kellene eltakarnunk a gyászt és a könnyeket? Teljesen érthető, ha szomorkodunk és amennyiben a gyermek megkérdezi, miért, elmondhatjuk őszintén: „mert hiányzik a nagyi”. Így megtanítjuk neki, hogy ha fájdalma van, azt bátran kifejezheti. Gondoljunk csak bele: neki is megengedjük, hogy krokodilkönnyeket ejtsen, amikor elveszik a kedvenc játéka, értjük az ő fájdalmát, engedjük hát meg magunknak is ugyanezt. Az is nagyon fontos, hogy tudjunk beszélni az elhunytról. Nem a haláláról, hanem az életének fontos részeiről. Mi volt a kedvenc étele, milyen dalt énekelgetett, amikor fiatal volt? Talán eleinte a beszélgetés még sírással keveredik, de ez nem baj. Kvázi így „győzzük le” a halált, hogy az emlékezés által életben tartjuk a szeretett személyt és nem engedjük, hogy teljesen elragadja őt tőlünk.

Mesékkel a világ ellen

Renáta olyan könyvcímeket említ, amelyek segíthetnek a gyászfeldolgozásban vagy egy válás utáni nehéz időszakban. Meleg szívvel ajánlja az Élet olyan, mint a szél vagy az Elmúlás című könyvet, a Pöttyös Panni sorozat Harkályanyóját és a Láthatatlan fonál, valamint a Csomótündér című mesekönyveket.

– A mesék nagyon sokat segíthetnek krízishelyzetekben, emellett pedig a gyermekdráma is egy remek eszköz arra, hogy a kicsik játékos módon adhassák ki magukból a feszültséget. A foglalkozásokon szavak nélkül, játékos formában oldódnak fel az érzések, történik egy megértés, így nagy terheket tudnak letenni, ami segíti a gyászfeldolgozási folyamatot. Ami még nagyon fontos, hogy szülőként úgy tudunk segíteni igazán a gyermekünknek, ha önmagunk gyászával is foglalkozunk. Ha mi gyászolunk, ő is gyászol, így az ő gyászát is segítenünk kell kicsit, hogy együtt tudjunk haladni ezen a közös úton.


(Fotó: Shutterstock)