A nemzeti csapatba való visszatérésével kulcsszerepet játszott a női kézilabda-válogatott tokiói kvalifikációjában Szöllősi-Zácsik Szandra. A hazai környezetben rendezett márciusi kvalifikációs tornán hét gólt szerzett a szerbek elleni, döntőnek bizonyuló találkozón, amivel a teljes mezőny legeredményesebb játékosa lett. Tavaszi formájával helyet követelt magának a szűkített kapitányi keretben, ahol kétszeres anyaként kap majd extra terhelést és bizonyítási lehetőséget a nyár csúcseseményén.

Milyen érzések kavarognak benned az olimpia szó hallatán?

– Tisztán emlékszem, mennyire euforikus pillanat volt, amikor a szerbek legyőzésével bebiztosítottuk a helyünket a tokiói olimpián – mosolyog a magyar válogatott 31 éves, felvidéki születésű átlövője. – Akkor egy nagyon régi, gyerekkorom óta dédelgetett álmom vált valóra. Ezekért a pillanatokért érdemes csinálni, mindenkinek fülig ért a szája, táncoltunk a pályán, óriási buli volt az öltözőben. Amióta 2009-ben felvettem a válogatott mezt, azóta ezért küzdöttem, a gyerekek születése után egyértelműen úgy álltam vissza a játékba, hogy mindent megteszek ennek az álomnak a megvalósulásáért.

Akkor az átlagosnál is jobban sokkolhatott a bajnoki hajrában elszenvedett sérülésed.

– Kicsit megijedtem, úgy éreztem, kitépték a vállamat, ráadásul azt, amelyik már korábban háromszor volt műtve. Azt mondták az orvosok, hogy nem bírna ki még egy operációt, de szerencsére nem is kellett most műteni. A vizsgálatok azt mutatták, részleges rotátorköpeny-szakadást szenvedtem, három hét teljes pihenőt írtak elő. Most már a gyógytorna mellett szerencsére elkezdhettem a könnyített labdás edzéseket és egyelőre megnyugtató, hogy nincsen fájdalmam.

Édesanyaként még különlegesebb lesz átélni az idei nyarat.

– Már a kijutás után hívtam édesanyámat, úgy készüljön a szabadidejével, hogy számítok rá az olimpia alatt, illetve anyósom is besegít majd, szerencsére ebből nem lesz probléma. A Magyar Kézilabda Szövetség tett egy nagyszerű gesztust, a balatonboglári és a siófoki felkészülési időszakra biztosítanak bébiszittert, aki biztosan levesz majd némi terhet a vállamról. A másik anyuka, Szucsánszki Zita is hozza majd a kisfiát. Erdélybe és Tokióba természetesen nem jönnek velem a gyerekek, de így azért mégse kell hónapokra nélkülözniük.

Ennyi időt nem sűrűn töltesz a gyerekek nélkül.

– Egyszer volt eddig példa rá. Télen a dániai Európa-bajnokságra utaztunk, előtte pedig egy svédországi tornán szerepeltünk, akkor három hétig nem találkoztunk. Nem volt könnyű időszak. Minden nap beszéltünk az interneten. Hanna már 6 éves, készül az iskolára, ő már komolyabban tud társalogni. Borisz még csak 2 éves, neki még nincs meg az időérzéke és a telefonban sem olyan aktív. A kislányommal volt igazán nehéz, kiszámoltuk, hogy mennyit kell még aludnia, amíg találkozunk, de sokszor sírt, nekem meg tartanom kellett magam. Aztán, amikor letettük a telefont, nálam is eltörött a mécses, de ezeket az áldozatokat meg kellett hoznunk a céljainkért.

A sportolók között nagyon fiatalon, 25 évesen lettél anya. A világklasszis játékosok között nem sokat találunk, aki a pályafutása legjobb éveit áldozza fel a családjáért.

– Számomra egyértelmű volt, hogy fiatalon szeretnék édesanya lenni. Így nevelkedtem és nagyon vágytam már az anyaságra. Az én szüleim is fiatalon vállaltak gyereket, ennek rengeteg előnyét láttam, derűsebb, rugalmasabb, türelmesebb és tudatosabb vagyok én is a gyerekek megszületése óta. Korábban sokkal gátlásosabb voltam, a pályán hamar elkeseredtem, ha nem jött össze egy-egy lövés. A két gyerek után ebben is teljesen más lett a felfogásom.

Hogyan reagált az edződ a döntésedre?

– Teljesen megértő volt az akkori ferencvárosi edzőm, Elek Gábor. Neki is vannak gyerekei, tudta, mi játszódik le bennem és elfogadta a döntésemet. Szerencsére minden a tervek szerint alakult, a bajnokság végén, májusban még pályára léphettem a csapatban, majd 2015 márciusában megszületett Hanna, a nyári felkészülést pedig már a lányokkal kezdhettem el. Borisz esetében hasonló volt a forgatókönyv, akkor áprilisban született meg a kisfiunk, majd már az MTK játékosaként tértem vissza nyáron. Ideálisan össze tudtuk hangolni a családbővítést a pályafutásommal.

Bízunk benne, hogy az idei nyár is a terveknek megfelelően alakul. Izgalmas időszak előtt állsz.

– Én is fokozottan várom. Az olimpián szeretnénk mindent megtenni a minél jobb eredményekért, nehéz a csoportunk, de ha már ott vagyunk, akkor le szeretnénk tenni valamit az asztalra. Ősztől aztán már ismét Fradi-játékosként készülök, ami szintén határtalan boldogság, mert nagyon hiányzott az a közeg. Fokozatosan építettem fel magam, előbb az MTK-ba, majd a válogatottba szerettem volna bekerülni, összejött az olimpia is, a Fradiban pedig ismét a legmagasabb célokért küzdhetek itthon és a nemzetközi szinten is. A Bajnokok Ligája-meccsek színvonala semmivel sem összehasonlítható, a csapattal jövőre szeretnénk bejutni a Final Fourba. Amíg bírom és szeretem, addig szeretnék játszani. Egészen hihetetlen, de emellett Hanna ősztől már kezdi az iskolát, repül az idő. Nem unatkozunk!

(fotók: privát)

További érdekes interjúk:

interjúcsalád mint pozitív értékcsaládsportmunka-magánélet egyensúlya