Miért hazudik a gyermekem? - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Miért hazudik a gyermekem?

Ivanova Daniela
2021. jan. 6. 6:00
Kisgyermeket nevelünk

Sok szülő számára aggodalomra adhat okot, ha a gyermeke rendszeresen elferdíti vagy elhallgatja az igazságot, pedig egy átlagos felnőtt napjában többször is hazudik úgy, hogy észre sem veszi. Labancz Dániel pszichológus szerint azonban az őszinteség, mint érték tanulható, inkább a hazugságok mögött megbújó motivációt érdemes kutatni.

– A gyerekek 2-3 éves korban kezdenek el letagadni bizonyos dolgokat, amelyeket nem is nevezünk hazugságoknak, hiszen nem alkalmasak tényleges félrevezetésre – kezdi a szakember. – Ebben az életkorban a gyermek elérkezett mentalizációs fejlődésének egy olyan szakaszához, amikor képes arra, hogy a másik ember tudatállapotát felmérje. Apa és anya például nem tudhatja, hogy ő elcsaklizta és felfalta a csokit, mert abban a pillanatban épp nem tartózkodtak a szobában, így letagadható a rosszaság. Azzal viszont nem számol a pici, hogy a bűnjelek – azaz, hogy nyakig csokoládés – úgyis elárulják majd őt. Később persze ez már tudatosabban működik, hiszen az elsődleges negatív motiváció a hazugságra az, hogy megússza az esetleges büntetéseket az elkövetett tetteiért.

Az őszinteség tanítható

– Az erkölcsi normák elsajátítása tanult viselkedés, nem pedig egy velünk született képesség, így az őszinteség, mint érték is generációról generációra átadható. Igyekszünk úgy nevelni gyermekeinket, hogy az olyan értékek, mint a bizalom és az empátia segíthessék őt az őszinteség „kitanulásában”. De amikor valaki olyan családban nő fel, ahol a hazugság elfogadott és normális, ott a gyermek vélhetőleg ezt a mintát fogja követni. Sok múlik azon is például, hogy milyen mesékből mutatjuk meg neki a világot. Milyen üzeneteket hordoznak ezek a gyerektörténetek? Ha olyan meséket mesélünk, amelyben az igazság, a nyíltszívűség és az ezekhez hasonló értékek kapnak főszerepet (mert például a főhős, akivel a gyermek azonosul, ilyen tulajdonságokkal rendelkezik), ilyen irányban fogják formálni az értékrendjét.

Mi is hazudunk

A pszichológus úgy véli, hogy a már említett mintaadás esetén a legfontosabb az, hogy mi, szülőként mennyire tudunk példát mutatni gyermekünknek.

– Ez nehéz kérdés, hiszen, ha magunkba nézünk, elmondhatjuk, hogy egy átlagos felnőtt naponta többször füllent. És gondoljunk csak bele: mi a helyzet a Mikulással és a húsvéti nyuszival? Az más kérdés, hogy milyen szándékkal másítjuk meg a valóságot – hogy elrepítsük a gyermekünket egy szép mesevilágba. Azonban sokukat akkor éri az első hidegzuhany, amikor kiderül az igazság: nem elég, hogy a nyuszi és a Télapó nem létezik, de még anyuék is hazudtak. Kisiskolás korban aztán eljutnak egy olyan fejlődési szakaszba, amikor már maguk is el tudják dönteni, hogy egy embert a szándéka vagy a tetteinek következményei alapján ítélnek meg.

Vágybeteljesítő hazugságok?

– A felnőttekben sokszor felmerül a kérdés, hogy a gyermekek vajon miért hazudnak. A válasz: többnyire azért, hogy elkerüljék a negatív következményeket. Van azonban egy úgynevezett fantáziafüllentés nevű jelenség is, amikor egy vágyott dolog beteljesülése érdekében állítanak magukról vagy a környezetről olyat, ami nem igaz. A kisgyerekek egy „mágikus realizmusban” élnek, amiben a valóság és a képzelet összemosódik, ennek nyomán jelenik meg esetükben a mese valóságként. Ennek „kinövése” az erkölcsi normarendszer fejlődésének következménye. Az odavezető út során azonban számtalan esetben előfordulhat, hogy a gyermek olyan tulajdonságokkal ruházza fel magát, amelyekkel (még) nem rendelkezik, hogy elfogadják és elismerjék őt a szerettei.

Minden gyerek füllent

Labancz Dániel szerint nincs olyan gyermek, aki ne hazudna időnként, hiszen ez egy normatív folyamat része, azonban fontos különbséget tenni az apró füllentések és a notorikus hazudozás között.

– Ne csak a felszínt lássuk, hanem ássunk kicsit mélyebbre: mi lehet az, amit gyermekünk el akar kerülni vagy pont, hogy elérni a hazugságaival? Azokat a fantáziafüllentéseket, amelyek a vágyaikat jelenítik meg, idővel kinövik majd, a rendszeres hazudozás pedig egy erős szülő-gyerek bizalmi kapcsolattal előzhető, illetve szüntethető meg. Természetesen ilyenkor lehet szakemberhez is fordulni, aki elsősorban nem a hazugságról való leszoktatásban, hanem az előbb említett bizalmi családi kapcsolat erősítésében fog tudni segíteni. Előbbi ugyanis csak a jéghegy csúcsa: hazugságok hálójában élni valójában egy mélyebben nyugvó probléma következménye.

Vegyük komolyan, de ne túlságosan

Kamaszkorban szintén más oldalról érdemes megközelíteni ezt a témát, hiszen a tinikre már inkább az elhallgatás a jellemző. A szakember szerint nem feltétlenül baj, ha a gyerek nem akar mindent megosztani a szüleivel.

– Ez is a normális fejlődésmenet része, így nincs benne semmi kivetnivaló. Vekerdy Tamás pszichológust idézve: „Az a kamasz, akit faggatnak, nyaggatnak, hazudni fog”. Természetesen ennek is létezik egy előrehaladottabb fázisa, amikor már egy komolyabb bizalmi sérülés jelenik meg. Amennyiben gyermekünk sokat hazudik, amelyekkel együtt magatartás- és más egyéb problémák is járnak, illetve a hazugságainak a baráti kapcsolatai is a kárát látják, úgy érdemes számba venni a lehetőségeinket. Azonban szeretném kihangsúlyozni, hogy nem szabad túl dramatikusan sem felfogni ezt a kérdést. Attól, mert gyermekünk időnként nem mond igazat, még őszinte és egyenes felnőtt válhat belőle. Ha igazi tanult és alkalmazott értékekkel rendelkezik, nem fog összedőlni a világ egy-egy füllentés miatt.

(fotó: Shutterstock, privát)