A mese jótékony hatásai

Mikortól meséljünk a gyermeknek?

Bármilyen hihetetlen, de már akkor elkezdődik a mesére nevelés, amikor az anya és az apa mesél a magzatnak. Születés után az altatódalok, mondókák, ringatók, höcögtetők vezetik be a gyermeket a mesék világába. 2-3 éves korban a különböző én-mesék, majd a láncmesék, állatosmesék, csalimesék korszaka következik. Az igazi mesekorszak pedig – amelyben már a varázsmesék is helyet kapnak – 4,5-5 éves kortól kezdődik.

Milyen a jó mese?

Alkalmazkodjon a gyermek fejlődéséhez!

A fejlődés során a gyermek érdeklődési köre egyre tágul. A mese akkor jó, ha témája igazodik ehhez a változáshoz, és amelyből megtanulhatja, hogyan lehet elérni a célokat és megoldani a nehézségeket.

Eredeti formában jusson el a gyermekhez!

A leegyszerűsített és lerövidített, egyperces mesék gyakran elveszítik az eredetiben körülírt konfliktust, jelentőségét veszti egy-egy meghatározó motívum. Így csorbul a lényegi mondanivaló.

Ha például kiveszünk minden rosszat: karaktert, eseményt, cselekedetet a meséből, akkor a gyermek nem esik át a „jó” azonosulásának folyamatán, elmarad a katartikus – feszültségoldó, felszabadító, a „gonosz” feletti győzelem – élmény a mese végén.

Ne legyenek a mese szereplői árnyaltak, ellentmondásosak!

Fontos, hogy a szereplők egyszerűek legyenek, és csak egy bizonyos tulajdonságot képviseljenek (pl.: vagy jó, vagy rossz). Ennek azért van jelentősége, mert kisiskolás kor előtt a gyermek még nem érti meg a szereplők árnyaltságát, bonyolult személyiségét.

Meghatározóak a saját történetek!

A 3-4 éves nagyon szereti a rövid, egyszerű történeteket, amiknek ő maga a főszereplője. Mivel emlékezete nem annyira fejlett, az összefüggéseket még nem látja, azzal segíthetjük, ha a saját életéről mesélünk neki: lefekvés előtt elmondhatjuk, hol voltunk, mit csináltunk aznap.

A tündér- és varázsmesék csak a 4-5 éveseknek valók!

4-5 éves korig még összemosódik a valóság, a realitás és a fantázia. 5 éves kor körül alakul ki az úgynevezett kettős tudat, amely azt jelenti, hogy a gyermek képes beleélni magát a mesébe, azonosul a mesehőssel, de már nem téveszti össze a mese eseményeit a valósággal.

Ne legyen túl sok az illusztráció!

A jó mesekönyv kevés és sejtelmes illusztrációt tartalmaz, amibe a gyermek bele tudja vetíteni a saját képzelt világát. A túl sok és túl direkt kép gátolja a gyermek képzelőerejét, a belső képteremtés folyamatát.

2-3 éves korban van fontos szerepe a nagy, színes képeknek (a mindennapi életből ismerős tárgyaknak, élőlényeknek) a leporellókban, amikor még a szavakat, fogalmakat tanulja.

Minőségi mesekönyvet vásároljunk!

A gyermek számára legideálisabb mesék kiválasztásához a legfontosabb támpont a gyermek életkora és az érdeklődése. Ha minőségi mesekönyvet szeretnénk vásárolni, akkor érdemes figyelembe venni, hogy melyik kiadó adta ki a könyvet, vagy megnézhetjük a Gyermekkönyvszerzők és Illusztrátorok Egyesületének ajánlólistáját is.

Mik a mese jótékony hatásai?

A mese számos területen fejti ki jótékony hatását: az érzelmi intelligencia, a kreativitás, a képzelet, a fantázia, a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésének egyik legfontosabb eszköze. Emellett a beszédre, a szókincsre, a kifejezőkészségre van pozitív hatással. A mesének továbbá fontos funkciója az is, hogy megnyugtassa, kikapcsolja és feltöltse a gyermeket.

A mesélés célja – az örömszerzés mellett – felkészíteni az élet próbatételeire a gyermeket, így felfedezni az összefüggéseket a világban, elhelyezni önmagát benne, és képessé tenni arra, hogy másokhoz kapcsolódjon. Jó példa erre, amikor a mesehősnek el kell hagynia a biztonságos otthont, és meg kell küzdenie az ellenséggel, egy sárkánnyal. A mesehős útja tulajdonképpen a gyermek útja a felnőtté válás felé. Az ilyen történetek eligazítják érzelmeiben, feloldják a félelmeket, erősítik az önbizalmát.

Mesehallgatás közben a gyermek azonosul a legkisebb hőssel, azzal, aki rengeteg hátránnyal indul, aki pont olyan, mint ő. Miközben képzeletben végigjárja a főhős útját, megéli ugyanazokat a konfliktusokat, próbákat a valós, felnőtt világban, mint a legkisebb szereplő a mesében. Ennek nagy jelentősége van a gyermek érzelmi fejlődésében, mert megtanulja, hogy a haladáshoz vezető úton sokszor szembe kell nézni kihívásokkal, közben segíteni kell másoknak és észre kell venni a különböző lehetőségeket. Hogy a célig sok próbát kell kiállni és az út során kudarcok is érhetik.

A mesék fejlesztik az érzelmi intelligenciát. Általuk a gyermek sikeresebb lehet az emberi kapcsolataiban, hatékonyabban tud problémákat kezelni és segíti a célok elérését. Képes lesz megfogalmazni önmagának az átélt érzelmeket, és hitelesen ki tudja fejezni; másrészt felismeri a többiek érzelmi állapotát (ez az empátia) is.

Miért kéri a gyermek többször ugyanazt a mesét?

Ha a gyermek rendszeresen ugyanazt a mesét kéri, annak fontos érzelmi funkciója van, azt jelzi, hogy van még dolga azzal a mesével. Lehet, hogy van egy konfliktushelyzete, amire a mesében szimbolikus úton választ talál. Számunkra unalmas ugyanazt hetekig, hónapokig olvasni, de megéri, mert a gyermek rengeteg erőforrást kap belőle. Fontos, hogy hagyjuk a mesét hatni, és ne akarjuk a történetből kihámozni a gyermek problémáját.

Mese kontra mesefilm

A fantáziára, a képzeletre és a kreativitásra nézve előnyösebb az olvasott vagy mesélt mese, mint a rajzfilm. A tévében, számítógépen vagy tableten látott történeteknél a gyermek készen kapja a képeket, a fejből mondott vagy olvasott mese viszont úgy jelenik meg a képzeletében, ahogyan ő alkotja meg. Fontos még, hogy beleéléssel olvassunk. Nagyobb élményt nyújt a számára, ha átéléssel adjuk elő a mesét és nem csupán felolvassuk, ráadásul segít a történetet megérteni és a szereplőkkel azonosulni.

És ami a legfontosabb…

A mesélés legyen egyfajta rítus az életünkben, ebben a szeretetteljes légkörben zárjuk le a napot. Ne csak azért olvassunk mesét, hogy fejlesszük a gyermeket, hanem azért is, hogy értékes időt tölthessünk vele! A mesélésre fordított percek megalapozzák a szülő-gyermek kapcsolatot, az ilyen meghitt együttlétek sokszorosan megtérülnek és megteremtik a későbbi bizalmas szülő-gyermek beszélgetések alapját.

(fotó: Shutterstock)