Meddig jöjjön a Mikulás?

A Mikulás- és a Jézuskavárás legalább akkora öröm a szülőnek, mint a kisgyermeknek. Egyrészt kicsit mi, felnőttek is elhisszük, újra átéljük a csodát. Másrészt nincs jobb érzés, mint látni a boldogságtól ragyogó szempárokat, amikor a gyermekünk megpillantja a cipőben a piros mikuláscsomagot vagy a fa alatt az ajándékokat. Bodnár Csilla klinikai szakpszichológus szerint érdemes megtartani ezt a csodákkal teli állapotot, amíg csak lehet. Az se baj, ha már ők is tudják, anya és apa egyszemélyben a Télapó, a kis Jézus és az angyalka is.

– Az én gyerekeim már felnőttek, mégis olyan jó nézni, ahogy kibontják a csomagokat – mondja szakértőnk, Bodnár Csilla. – Szeretem az ünnepvárásnak azt az üzenetét, hogy a gyermekeket óvni, védeni, szeretni kell, boldogságot kell okoznunk nekik, amikor csak lehetőségünk nyílik rá. Kétéves kor körül a kisgyermek már rendelkezik olyan verbális eszköztárral, hogy megértse a Mikulás és a karácsony körüli ajándékozást. Óvodás korra jellemző a leginkább a mágikus gondolkozás, ekkor a legélénkebb a gyermekek képzelőereje, ezért aztán számukra a Mikulás vagy a Jézuska egy teljesen valóságos személy.

A csodálatos lények mindenkit szeretnek

Az ünnepek körüli csoda fenntartásával kiszolgálunk egy olyan mesebeli történetet, ami a gyerekek számára nagyon fontos és pozitív értékeket hordoz.

– Ezek a csodálatos lények szeretnek mindenkit, és megvédik a gyerekeket, ettől a kicsik megnyugszanak. 6-7 éves kor körül aztán a fejlődés velejárója, hogy egyre reálisabban látják az őket körülvevő világot, a viselkedésüket, a gondolkodásukat egyre inkább a valósághoz alakítják. Mindez a többi között azzal jár, hogy gyanakodni kezdenek, a mesebeli lények vajon valóságosak? Tényleg a Mikulás teszi a csizmánkba az ajándékot? Elkezdik figyelni, faggatni a szülőket, szeretnék megismerni a valóságot, szeretnék „rajtakapni” a Télapót, hogy megbizonyosodjanak arról, tényleg létezik a nagyszakállú. Hogyan jut be a falon, az ajtón, a kulcslyukon? Ilyenkor a szülő fantáziájára van bízva, milyen megnyugtató válasszal tud szolgálni.

Milyen jó egy ilyen napra ébredni!

Ezeket a válaszokat évről-évre kevésbé fogadják el a gyerekek, mégis érdemes fenntartani ezt az állapotot minél tovább.

"Akkor beszéljünk az igazságról, amikor látjuk, hogy már a gyermekünk is tisztában van vele"

– A szülő pontosan érzi, mikor van még szüksége a gyermekének arra, hogy hihessen a mesebeli lényekben. Ez nem hazugság. A gyerek előbb-utóbb rájön a valóságra, és nem fogja emiatt rosszul érezni magát, hiszen érzi, hogy a szülei azért „füllentettek”, hogy minél tovább megtartsák ebben a gyermeki csodavilágban. Akkor beszéljünk az igazságról, amikor látjuk, hogy már a gyermekünk is tisztában van vele, ugyanakkor mondjuk el az érzelmi hátterét is. Azt, hogy fontos a készülődés, a boldog várakozás. Milyen jó egy ilyen napra ébredni! Ettől függetlenül, a következő évben újra eljátszhatjuk, hogy jön a Mikulás, majd a Jézuska. Megdöbbentő, hogy a gyerekek mennyi ideig – akár kamaszkorukig – képesek úgy tenni, mintha még hinnének. A nagyok általában elkezdenek titokban ajándékokat készíteni, ugyanúgy eldugják, mint a szülők, majd becsempészik az ablakba, a fa alá. Ezt tettük mi is a testvéremmel, majd úgy kommunikált az egész család, mintha tényleg a Télapó, vagy a kisangyal járt volna nálunk. Felnőttként is fontos ez a meseszerű, ábrándokkal teli világ, ahol csupa jó dolog történik. A bennünk élő gyermeki énünk nagyon vágyja ezeket a csodákat.

"Szent Miklós története arra tanít, hogy minden gyermeknek jár a boldogság!"

Ne használjuk büntetésre a Télapót!

– Nagyon fontos a Mikulás üzenete! A Télapó minden gyermeket szeret: a jót, a rosszat, a szegény gyerekeket és az állami gondozottakat is. Épp ezért nem szabad büntetésre használni a Mikulást, hogy ha nem viselkedsz rendesen, nem hoz neked a Télapó semmit, csak virgácsot! Ugyanakkor a virgács az ajándék mellett nem rossz dolog. Jelzésértékű, hogy igen, nem voltál teljesen jó, de azért szeretlek, megérdemled az ajándékot. Érdemes ezt elmagyarázni a kisgyereknek, hogy érezze, kijavítható a hiba, amit a Mikulás is észrevett. Jó lenne, ha a Télapó ünnep nem a nagy ajándékokról szólna, hanem az eredeti gondolatról: egy gazdag ember, akit Miklósnak hívtak, minden szegény gyermeknek vitt ajándékot, hogy mindenki egyenlő lehessen. Szent Miklós története arra tanít, hogy minden gyermeknek jár a boldogság!

(fotó: Shutterstock)