Legutóbb odáig jutottunk, hogy onnan lehet a legjobb eséllyel megbízható egészségügyi információkhoz jutni, ahol a forrásnak magának is erős érdeke, hogy őrizze a hitelességét. Példaként említettük a szaklapok és -könyvek kiadóit, a tudományos intézményeket, az egyetemeket, miként az országos tisztiorvos szakapparátusát is. Csakhogy, az egészségügyi információk nagy és pezsgő piacának csupán egy kis töredékét  fedik le ezek az első pillantásra is megbízhatónak tűnő intézmények. A többiek – elsősorban online – standjainál sokkal nehezebb eligazodnia az egyszerű fogyasztónak. 

Figyeljünk a tanúsítványokra 

A probléma hasonló, mint amikor a vásárló azzal a dilemmával szembesül, hogy a neki kínált zöldpaprika tényleg bio? A mosógép valóban takarékos? Az ilyen bizonytalanságok eloszlatására születtek a különféle tanúsítványok, és hasonló megoldás kínálkozik az információs források hitelességének megítélésére is. Ez esetben egy professzionális szervezet megvizsgálja, hogy az adott médiumnál komolyan törődnek-e azzal, hogy lehetőleg ne kockáztassák mérgező információkkal a fogyasztóik egészségét.  

Közülük talán a leghíresebb a svájci HON alapítvány, amely már az "ősidők óta", azaz mintegy  negyedszázada foglalkozik egészségügyi weboldalak megbízhatóságának minősítésével. Ők ehhez 8 szempontot mérlegelnek. Például megkívánják, hogy a cikkeknél derüljön ki: ki a szerző, és van-e egészségügyi végzettsége? Továbbá: ahol csak lehetséges, tüntessék fel az információk forrásait, illetve az állításokat megalapozó tudományos bizonyítékokat, valamint a tartalom utolsó módosításának időpontját. Ugyancsak követelmény a vizsgálók szemében, hogy a tartalmat világosan különítsék el a hirdetésektől,  és tegyék nyilvánvalóvá, kik az oldal esetleges szponzorai, támogatói. A HONcode megbízhatóságot tanúsító pecsétje mára mintegy száz ország több ezer honlapján található meg. Van közöttük magyar is, például itt és itt. 

Munkában az e-kommandó 

Ám a hazai egészségügyi weboldalakon sokkal gyakrabban lehet találkozni egy magyar minősítő, az EgészségKommandó pecsétjével. Ők a svájciakéhoz hasonló megközelítéssel dolgoznak, és öt-öt jellemzőt vizsgálva ítélik meg egy-egy forrás átláthatóságát, illetve szakmai megbízhatóságát. (Szempontjaik felsorolását itt találják.) Az általuk hitelesnek ítélt egészségügyi weboldalak listáját tematikus könyvtárba is szervezték, melyet ugyancsak elérhetnek a honlapjukon

Az alapítók tapasztalataikat még 2018-ban az Orvosi Hetilapban is összefoglalták. Horváth Tamás, Matics Katalin és Meskó Bertalan beszámolója azt is érzékeltette, hogy milyen minőségű kínálattal szembesülhet az, aki a weben keres választ a problémájára. Az általuk áttekintett egészségügyi oldalak  mindössze 22 százaléka érte el náluk a hitelességi küszöböt.  A leggyakoribb  hiányosságnak azt találták, hogy gyakran mellőzik a hivatkozásokat, amelyek jeleznék, hogy eredetileg honnan származnak az egészségre vonatkozó egyes állításaik. E szempontból csak az oldalak nem egészen hatodát találták rendben. Ugyancsak elterjedt hiba a szerzők elhagyása, vagyis az esetek több mint harmadában nem tudni, hogy ki írta a kérdéses szöveget. Szintén óvatosságra inthet, hogy az oldalak több mint 40 százalékánál nem derül ki, hogy mikor írták/publikálták az egyes információkat. Ez talán nem látszik nagy bajnak, de elég lehet az aktuális járványra utalni, melynek rövid két éve alatt is rengeteg helytállónak látszó tudásunk avult el.  

Egy-egy forrás hitelessége is hasonló gyorsasággal válhat semmivé, azért a minősítő címkéket is csak egy-egy rövidebb időszakra ítélik oda, aztán jöhet a felülvizsgálat. Ha valahol "életfogytig érvényes" hitelesítést látnának, nyugodtan kezdjenek gyanakodni! 

Amikor magunk leszünk a nyomozók  

Ha nem találunk egy-egy weboldalon minősítésre utaló jeleket, akkor nincs más megoldás, mint hogy magunk csapjunk fel nyomozónak. A megközelítésünk ilyenkor hasonló lehet, mint egy profi hitelesítőé: olyan ismertetőjegyeket keresünk, amelyek a megbízhatóságukra ügyelő oldalakat jellemzik. Ezek közül a legfontosabb, hogy a szerkesztői nem csupán jó munkára törekszenek, hanem a könnyű ellenőrizhetőségüket is felkínálják. Ha mások tudományos eredményeire, szakvéleményére hivatkoznak, akkor annak mindig megadják a forrását is, lehetőleg linkelve, hogy az akár visszalapozva is ellenőrizhető legyen. Ha rendszerint csak annyit olvasunk forrásként valahol, hogy "kutatók megállapították...", akkor kezdhetünk gyanakodni. 

Az is a megbízható szerkesztésre vall, ha a cikkeknél látszik, hogy azokat mikor publikálták, esetleg módosították, illetve melyiket ki jegyzi. A szerző pontos megadása – akinek a munkásságát akár "le is lehet nyomozni" néhány kattintással – ugyanúgy erős hitelesítője lehet egy szövegnek, mint ha egy jó nevű kiadó jegyzi a weblapot. A cikkeknél megadott publikálási időpontok pedig azt igazolhatják, hogy egy élő, gyakorta frissített, gondozott forrással van dolgunk, nem pedig egy esetleg lejárt szavatosságú szöveggyűjteménnyel. 

A kiadó kiléte mindig érdekes: ha egy oldalról nem derül ki világosan, hogy ki és milyen érdekből/célból tartja fenn, akkor annak az anyagait érdemes erős fenntartásokkal kezelni.  Egy megbízható oldalnak van impresszuma, amiből kiderül, hogy kik készítik, ki vállalja a szakmai felelősséget a megjelentekért, illetve hogyan lehet felvenni a kapcsolatot a kiadóval. Ha ezek helyett csak egy üzenetküldő-űrlapot vagy egy mailcímet lehet találni, akkor jobb onnan rögtön továbbkattintani. 

Hirdetések: jót és rosszat is jelenthetnek 

Beszédesek lehetnek az oldalon közölt hirdetések is. Ha teljesen hiányoznak, az jót is jelenthet: vallhat arra, hogy a szerkesztők minden üzleti érdektől igyekeznek távol tartani magukat. Bár ez igazán csak akkor meggyőző, ha a honlapról az is világosan kiderül: milyen egyéb forrásból fedezik a költségeiket? Az bizalomébresztő, ha olyan tekintélyes intézmények – nagyobb cégek, közismert társaságok – hirdetnek ott, amelyek számára az is presztízsromboló, ha üzeneteikkel keverednek rossz társaságba. Ezzel szemben például a hihetetlenül varázslatos gyógymódok és tabletták hirdetéseinek befogadása a honlap gazdáinak igénytelenségéről is árulkodik.  

Vannak honlapok, amelyeket kifejezetten egy-egy termék népszerűsítésére építettek fel. Ilyeneken is lehetnek tudományos információk, egészségügyi tanácsok, akár úgy is, hogy ezek után rögtön ott van egy link a kenőcs/ital/tabletta/stb. megrendeléséhez.  Ez egy egyszerű, tiszta helyzet: nyilvánvaló, hogy az ott közölt információkat az eladó érdekeit szem előtt tartva állították össze (ettől persze lehet annak minden szava igaz, de azért minden állítása megérhet egy ellenőrzést). 

Jelek, hogy álljunk tovább 

Nehezebb tisztán látni, amikor nincs közvetlen vásárlási lehetőség, hirdetés sincs, szponzort sem tüntetnek fel, de egy-egy cikk tartalma érezhetően sugalmazó. Azaz kimondva, kimondatlanul egy bizonyos termék vagy szolgáltatás nagyszerűségét bizonygatja, vagy annak igénybevételére biztat. Ilyenkor nem mindig lehet eldönteni, hogy a szerkesztők akarják-e az olvasót manipulálni, vagy csak nem voltak elég éberek, úgy csúszott át kezeik között egy rejtett reklám. De ez mindegy is: ahol ilyet olvasnak, onnan jobb továbbállni, mert a kiadó biztosan nem fordít elegendő energiát a közlései megszűrésére és hitelességére. 

Önvédelem az álhírmorzsák ellen  

Végül jön a legnehezebb kérdés: vajon hogyan lehet megállapítani egy-egy, a közösségi oldalakon "elszabadult információról", ami nem az eredeti forrásából kerül elénk. Hogy hihetünk-e neki? Ilyenkor bizony magunknak kell kiszűrnünk az átverési kísérleteket. 

Egy biztos megoldás létezik: ha felkutatjuk az információ eredeti forrását, akkor már ítélhetünk annak a megbízhatóság alapján. Ennek viszont rengeteg gátja lehet, még akkor is, ha a Google a legjobb barátunk. Ha nem tudunk megítélni az eredeti forrás alapján, akkor segíthet a szakmai kontroll is. Azaz, ha fel tudunk keresni egy-két – az adott területen jártas – szakembert, aki a kedvünkért véleményezi az információ valószerűségét. 

Hitelesnek látszó hamisságok 

Talán különös, de a hamisságok gyakran éppen azokban az elemekben érhetőek tetten a legkönnyebben, amelyeknek a hitelességet kellene bizonyítaniuk. Az, hogy egy hírben vagy kivételes ajánlatban egy-egy neves orvosra vagy intézményre hivatkoznak, önmagában semmit nem jelent. Például a Semmelweis Egyetem szinte havonta kénytelen elhatárolódni valamilyen internetes átveréstől. Az egészségügyi hamisságok kifejezetten jól jövedelmezhetnek a gyógyszernek mondott  termékek internetes árusításánál. Ezeknek az átveréseknek szinte már kötelező kellékei is vannak - pl. a vásárlásra buzdító neves orvos, a hatalmas árkedvezmény, vagy  a gyógyszeripari titkolózás emlegetése –, így felismerésük is könnyebb lehet. A magyar gyógyszerhatóság (OGYÉI) össze is állított egy mintaoldalt ezekből a gyanúkeltő jelekből (ezt innen tölthetik le),  és egy másikat, amely pedig azt mutatja: miről lehet felismerni a megbízható webpatikákat.) 

A könyvtári egyesületek nemzetközi szövetsége (IFLA) ugyancsak kiadott egy segédletet, amivel az  információnak látszó átverések kiszűrését igyekszik segíteni.)  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthon mozogjon? Keresse fel a Nekem szól! kezdeményezést itt és itt.