Ha későn alszik el a gyerek...

Az én kisfiam világéletében későn aludt el, viszont cserébe reggel soha nem keltett minket hajnalban. Más anyukáktól azonban rengeteg sztorit hallok ennek az ellenkezőjéről is. Valóban már születéskor eldől, hogy bagoly vagy pacsirta típus egy gyerek?

– Abból kell kiindulni, hogy az ember valójában a mai napig az ősemberkori mintázatokat hordozza. A természetes szelekció következtében nem a vadászó és nagy százalékban hamar életüket vesztő őseink, hanem a barlangban, egymás társaságában élő, rajzolgató, énekelgető és sokat alvó ősemberek leszármazottai vagyunk. Ebből kifolyólag az alvásigényünk is meglehetősen nagy, ami rengeteg szempontból igen fontos. Alvás közben regenerálódik ugyanis az egész szervezet, megpihen az agy, a légzés, az idegrendszer, de a tanulás, a növekedés és a hormonális folyamatok szempontjából is ez nélkülözhetetlen szükséglet. A sötét barlangban az újszülöttek, kisgyermekek, szülők és nagyszülők együtt aludtak, ezért ösztönösen megvan a kicsikben az igény az éjszakai összebújásra. De legalábbis arra, hogy a szülők alvás közben is a közelükben legyenek, és most jön a lényeg: biztonságban érezzék magukat. Manapság sok családban az a szokás, hogy már a kisbabát is másik szobában, bébiőrrel altatják, ami nem helyettesíti a szoros együttlétet és valójában nem a gyermeknek, hanem a szülőnek jelent biztonságot. Igen, vannak születésüktől fogva későn fekvő, későn kelő gyerekek, de ennek mértéke a szülő hozzáállásán is múlik. Lehetséges, hogy a gyermek napközben nem kapja meg a kellő “békét”, szeretetet, ölelést és ezért húzza-halasztja az éjszakai elalvást. Az is lehet, hogy fél, hiszen az alvás egy rendkívül kiszolgáltatott állapot, és ez fokozottan igaz a gyerekekre.

„Lehetséges, hogy a gyermek napközben nem kapja meg a kellő “békét”, szeretetet, ölelést és ezért húzza-halasztja az éjszakai elalvást.”

Akkor tehát az a jó, ha együtt alszanak a szülők a gyerekekkel? Mi a helyzet a szülők intim szférájával, hogy egy kicsit ők is szeretnének kettesben lenni?

– Nem azt mondom, hogy csak az a jó, ha a szülők összebújva alszanak a gyerekekkel. A hangsúly a biztonságérzet kialakításán van. Azon, hogy úgy alakítsuk ki az éjszakai körülményeket, hogy ha a pici felébred, akkor tudja, hogy anya vagy apa azonnal ott terem és segít rajta. Én annak a híve vagyok – és manapság sokszor az édesanyákat meg kell erősíteni ebben –, hogy jobban hallgassunk a saját, szeretetből fakadó intuícióinkra. Ami a legtöbb esetben az, hogy legyek a gyerekemmel. De ez mindenkinek a saját döntése, az a fontos, hogy a család úgy alakítsa az alvás körülményeit is, ahogyan az számukra a legjobb. Természetesen emellett az is nagyon lényeges, hogy kezelni tudjuk és ne okozzon lelkiismeretfurdalást, ha azt érezzük, hogy elfáradtunk és “sok” a gyermekünkből. Szükség van a rendszeres énidőre és arra is, hogy a szülők pár napra átadják a nagyszülőknek, bébiszitternek a gyermeküket és kikapcsolódjanak egy kicsit.

Mit lehet kezdeni azzal a helyzettel, hogy az óvodában a már nem akkora alvásigényű, nagyobb gyerekeket is altatják délután, és ezért küszködik a szülő az esti altatásnál, hiszen a gyerek nem elég fáradt?

– Igen, ez sajnos egy reális probléma. Azt gondolom, hogy a magyar óvodákban ezt a délutáni alvás kérdést sokkal lazábban kellene kezelni. Hagyni kellene, hogy azok a nagyobb gyerekek, akik nem tudnak aludni, csendben játszhassanak. Az, hogy melyik gyereknek mennyi alvásra van szüksége, nem életkor, hanem típus függő, illetve a fizikai és idegrendszeri fejlődés függvénye. Az életkor szerinti ajánlások tekintetében elsősorban azt kell szem előtt tartani, hogy összeszámolva a napközbeni és az éjszakai alvás mennyiségét megvan-e az elegendő óraszám. Ha megvan, akkor nincs miért aggódnunk.

Arra van szabály, hogy hány éves korig érdemes délután aludnia egy gyermeknek?

– Nincs. Éppen emiatt, mert ez teljesen egyéni. Figyelni és alkalmazkodni kell ahhoz, amire a gyermekünknek igénye van. Teremtsük meg a feltételeit annak, hogy ha aludni vagy akár csak pihenni szeretne, akkor pihenhessen, de ha minden erejével tiltakozik ellene és különben nem nyűgös, kiegyensúlyozott, akkor ne erőltessük a délutáni alvást.

„Azt kell szem előtt tartani, hogy összeszámolva a napközbeni és az éjszakai alvás mennyiségét megvan-e az elegendő óraszám. Ha megvan, akkor nincs miért aggódnunk.”

Vannak esetleg olyan módszerek, amikkel megkönnyíthetjük az esti elalvást?

– Az esti rituáléknak nagyon fontos szerepe van ebben. A vacsora, fürdés, esti mese meghatározott sorrendje és mikéntje a korábban említett biztonságérzetet erősíti a gyermekben. Sokat segíthet az ellazulásban a vöröses fény a szobában, erre egy sólámpa vagy akár egy piros kendő a lámpabúrán is tökéletes megoldás. Énekelhetünk, gyakorolhatunk jógalégzést, megmasszírozhatjuk a csemeténket vagy például nagyobbacskákra ráadhatunk egy napszemüveget is, ami szintén a fények tompításával támogatja a melatonin termelődését. Nagyobb gyerekekkel lehet beszélgetni is az alvás fontosságáról és pozitív mondatokkal erősíteni benne a tudatot, hogy ez miért jó neki. Például “Akkor nősz nagyra, ha sokat alszol.” Fontos megemlíteni azt is, hogy a tévézéssel, tabletezéssel, telefon vagy bármilyen képernyő nézésével lefekvés előtt legalább egy órával hagyjunk fel. Ezt nekünk, szülőknek is érdemes lenne megfogadnunk.

A gyerek tudatos „lefárasztása” is működhet?

– Délután, ha elmegyünk még egy nagyot sétálni, játszóterezni, az igen, mindenképpen jó. De később, az este folyamán a nagy intenzitású mozgás már inkább hátráltatja az elalvást. Sokan este meleg kakaót adnak a gyermeküknek inni, pedig a kakaó az egyik legerősebb élénkítő szer kisgyermekkorban. Ahogy a késő esti, óvoda és a napközi utáni edzések is ártanak az alvásra készülő szervezetnek azzal, hogy megemelik a stresszintet. Az elalvásban sokat segíthet az is, ha felidézzük a nap eseményeit, elbúcsúzunk a kellemetlen dolgoktól és örülünk minden jónak. Számba vehetjük a másnapi feladatokat és eseményeket is.

A napközben történt lelki megpróbáltatások is befolyásolják, hogy könnyen vagy nehezen alszik el a csemeténk, vagy esetleg gyakran felébred?

– Természetesen. A félelmek, szorongások este, éjszaka törnek elő, ez a felnőtteknél sincs másképp. Ezért van manapság ez a sok alvászavar. Lehet, hogy a gyermek megérzi, hogy a szülők között feszültség van, hiába nem veszekednek. Vagy az anya bizonytalansága, aggódása ragad át rá. Emberek vagyunk, mindez az élet része, de a gyermek nyelvén el kell magyarázni neki, hogy mi történik. Hogy anya most rossz passzban van, fáradt vagy izgul egy munkahelyi esemény miatt, de minden rendben. A szülők veszekedését is kommunikálni kell a csemeténk felé, hogy tudja, ez előfordul, de ki lehet békülni, a dolgok megoldódnak. És ami a legfontosabb, nappal kell nagyon szeretni a gyermekünket, nemcsak szavakkal, hanem odafigyeléssel, közös játékkal, sok öleléssel, puszival. Ekkor kell biztonságos körülményeket teremteni neki, és akkor az éjszakák is nyugodtabban fognak telni.

(fotó: Shutterstock, privát)