Mindannyian éreztük már, hogy egy régi lakásba belépve rég elfeledett emlékek jönnek elő – csupán a lakás illatát megérezve.  

Hányszor előfordul, hogy látogatóba mész, és érzed, hogy az az illat, ami ott, abban a lakásban fogad, nem mindennapos, és csakis egyedül ehhez a családhoz tartozik. Minden otthonnak van saját illata. Keverednek benne a gyakran főzött ételek a lakásban lévő növények, és az ott lakók saját illatával.  

A gyerekkorból nekem a legjellegzetesebb nagymama szobája. Kámforos kenőccsel kenegette a térdeit, ez az illat beleette magát a harisnyájába, az ágyneműjébe, a bútorok huzatába. Ha beléptem hozzá, és nem éreztem volna a kámforos kenőcs illatát, azt hiszem, rossz helyen járok. Ez az illat őrzi kicsi hajlott alakját, az apró kontyot a fekete kendő alatt, mormoló imádkozását. Emlékszem, este szépen leterítette a szék támlájára a feketét és fehér pamut kendőt kötött a fejére éjszakára. Otthonának illata őrzi kevés szavát, a lekvárfőző üst fölött kavaró vékony, erős kezét, a misére induló fényes kis cipőit. A nagymamám ott van a kámforos szoba illatában.  

A szomszédunkban Viczkó néni konyhájának illatára, vagy inkább nehéz szagára emlékszem. Hogy szerettem ezt a szagot! Bablevesek, lebbencsek, lángosok és palacsinták illata ivódott a falakba, hagyma és fokhagyma aromáját váltotta a sütőből kivett vasárnapi sütemények fahéjas gőze. Sok vidéken, sok konyhában ültem és ettem már, de egyik sem hasonlított Viczkó néni konyhájának illatára. Jut eszembe, még a disznóknak föltett krumpli szaga van az orromban, amit erős ujjaival korpával nyomkodott össze – felejthetetlen szagok!

Barátaink otthonában sok gyerek és sokféle állat él. Macskák, két kutya, teknőcök, tengeri malac, egy zebrapinty pár megszaporodott családja – természetes, hogy náluk a mosógépből kivett ruhák illata keveredik a néha fojtott állatszőr és mindenféle eledel szagával. Összetéveszthetetlen az otthonuk illata.  

Nálunk nem ilyen markáns illat csap az orrodba, ha belépsz, de a miénk is sajátos és állandó. A fürdőszoba az előszobára nyílik, onnan jön egy friss illat – szappané, tusfürdőé, parfümé. Ez keveredik az otthagyott papucsok sajátos „illatával”, valamint a konyhából kiszivárgó pirítós, melegszendvics és aktuálisan készülő ételek szagával…Ez a sok minden aztán kiadja az otthonunk illatát. Emlékszem, a legkisebb lányunk néha beletemette az arcát a felakasztott fürdőköpenyembe – “olyan jó mamaszaga van”, mondta és szagolgatta boldogan.  

Igen, azt hiszem, igaza van ifjúkorom kedvenc írójának, J.D. Salingernek. Ezt írta:  

“Nálunk a hallban van valami olyan szag, ami sehol máshol nincs. Nem tudom, milyen. Nem is karfiol, nem is parfüm, nem is a szétdobált tornacipők szaga. Valahogy mind együtt. Nem tudom, milyen, de az ember érzi, hogy otthon van.”

 

Olvasta Schäffer Erzsébet korábbi írásait is?

blogschäffer erzsébetés akkor elmesélemcsalád mint pozitív értékotthon