csalad.hu - A házasság nem verseny!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

A házasság nem verseny!

Ivanova Daniela
2020. okt. 20. 5:00
Párkapcsolat

A párterapeuta szerint egy házasság úgy tud jól működni, ha a társak egyenrangú félként tekintenek egymásra, egy egészséges kapcsolatban nincs helye irigykedésnek. De mit tehetünk, ha mégis felüti a fejét a harc?

– Azt gondolom, hogy a rivalizálás egyáltalán nem egészséges egy házasságban – kezdi Mihalec Gábor párterapeuta, házassági tanácsadó. – Egy kapcsolat akkor tud jól működni, ha egymás szolgálatába állítjuk mindazt, amink van. Nagyon sok házasságban ugyanakkor ez az egyensúly kibillen, gyakran előfordul például, amikor a felek az üzleti szemléletet hozzák be a család működésébe. Egy vállalkozás esetén ha az egyik fél 60, míg a másik 40 százalékot tesz bele az üzletbe, az fog nagyobb hányadban döntéseket hozni, akinek több tőkéje van a cégben. Sokan ezt a gondolkodást automatikusan beleviszik a házasságba is: aki többet keres, az veszi át az irányítást. Pedig egy házasság akkor tud jól működni, ha a felek egyenrangúként kezelik a másikat.

Ne döntsünk egyedül

Mihalec Gábor szerint vannak olyan tudatos párok, akik érzik, hogy ebből a későbbiekben probléma lehet, így ezt megelőzendő, felkeresnek egy szakembert.

– Találkoztam már olyan élethelyzettel, amikor a férj jól keresett ugyan, de a feleség annak sokszorosát vitte haza. Azt kérdezték tőlem, mit tehetnek annak érdekében, hogy ez ne legyen fegyver a hölgy kezében? Nagyon fontos, hogy rivalizálás helyett türelmet és figyelmességet gyakoroljunk a másik felé és ne döntsünk egyedül csak azért, mert megtehetjük. Ez olyan apró gesztusokban is megnyilvánulhat, mint hogy a feleség elmegy vásárolni és meglát egy csodaszép ruhát, amit egyszerűen nem lehet ott hagyni. Megtehetné, hogy megveszi, hiszen a férje észre sem venné, hogy az az összeg eltűnt a családi kasszából, ő mégis inkább felhívja a párját és kikéri annak véleményét. Hangsúlyozom, hogy nem engedélyt kér, hanem egy lépést tesz afelé, hogy a férje egyenlőnek érezhesse magát.

Veszélybe kerül az intimitás is

– Ugyanakkor vannak olyan párok is, akik már beleültek a rivalizálás hintájába és folyamatosan rálicitálnak a másikra. Ez a harc olyannyira el tud hatalmasodni, hogy a szexuális életük is csorbát szenved tőle. Amikor az egyik fél folyamatosan dominál a másik felett, az egyenrangúságot felváltja egy alá-fölé rendelt viszony. A fölérendelt fél óhatatlanul, de elkezdi átminősíteni a másikat, méghozzá egy gyerek szerepbe helyezi őt. Volt egy eset, ahol a feleség volt a jobb szervező és ő osztotta ki a feladatokat, amikor pedig a családról beszélt, így fogalmazott: "Nekem három gyerekem van" – miközben a férjére gondolt. Amikor elkezd valaki így tekinteni a társára, az a legbelsőbb tabu érzésinket karcolhatja, hiszen belénk van plántálva, hogy a gyermekünkkel nem kerülünk intim kapcsolatba. Ilyenkor érthető módon elakad a szexualitás, a párok sokszor nem is értik a miérteket, pedig nagyon jól visszavezethetőek a szálak.

Kommunikáljunk!

A szakember úgy gondolja, nem mindig van információnk arról, hogyan kellene a nemünknek megfelelően jelen lennünk.

– Sok férfi érzi, hogy egy vezetői szerepben lenne fontos helytállnia, mégsem beszél, nem nyilvánul meg, azaz passzív. Viszont hogyan lehet meghallgatni valakit, aki nem hallatja a hangját? Ebből alakul ki aztán egy ördögi kör: nem beszél, ezért nem hallgatják meg, de mivel nem hallgatják meg, így egyre inkább visszavonul. A feleség pedig – aki korábban talán nem is volt egy talpraesett egyéniség – most kénytelen a sarkára állni, hiszen valakinek billentenie kell azt a mérleget valamerre. Így belekényszerül egy olyan szerepbe, amit tulajdonképpen sosem akart magára venni, a férj pedig utólag kérdezi, hogy "hogyan kerültünk ide?" Viszont ha visszaforgatjuk a filmet, úgy fellelhetjük azokat az állomásokat, amikor a férfinak lépnie, szólnia, döntenie kellett volna, de ezt elmulasztotta.

Nincs férfi minta

Gábor a statisztikákra alapozva úgy véli, hogy létezik egy olyan gyermekkori folyamat, amely annyira férfiatlanítja a fiút, hogy mire belekerül a felnőtt szerepbe, nem fog tudni helyt állni.

– Európában a gyermekek körülbelül 30-35%-a egyszülős családban nő fel. Az esetek 90%-ban pedig az anya az az egy szülő. Vegyük például egy kisfiú gyermekkorát, nevezzük Pistinek. Pisti megszületik, apuka nincs elérhető közelségben. Kéthetente látja a fiát egy apás nap keretében, ami viszont hatásgyakorlásra és nevelésre már nem elegendő. Anyukának viszont látástól mikulásig dolgoznia kell, hogy a családot fent tudja tartani, ezért Pisti hamar bekerül a bölcsődébe, ahol a dajka néni, majd az óvodába, ahol az óvó néni, végül pedig az általános iskolába, ahol a tanár néni foglalkozik vele. Mire Pistiből István lesz, rádöbben, hogy soha nem látott maga előtt egy épkézláb férfit sem. Csodálkozunk ezek után, hogy sokuknak fogalma sincs arról, miként is viselkedik egy férfi? Mit tesz, ha ki szeretné fejezni a szeretetét valaki iránt? Mit csinál, ha dühös? Hogyan kezdeményez beszélgetést? Mivel nem látta, így nincs saját tapasztalata arról, hogy miként kell ezt tenni.

Ne versengjünk a gyermekeinkért!

– Sajnos mindennapi eset, amikor a szülők egymással versengenek a gyermekek kegyeiért. Különösen a válófélben lévőknél fordul elő, hogy rivalizációs helyzet alakul ki, hogy ha már a társamat elvesztem, legalább a gyermekem maradjon közel hozzám. Ilyenkor jönnek az ajándékokkal való túllicitálások, ígérgetések, egymás ellen hangolások. Azt viszont sosem szabad elfelejteni, hogy a gyermeknek nem azzal teszünk jót, ha tárgyakkal halmozzuk el, hiszen az ő világát a szülők egymással való kapcsolata határozza meg. Napi szinten látnia kell, hogy szeretjük vagy legalábbis tisztelettel bánunk a másik szülőjével és a tekintélyét nem aláássuk, hanem inkább emeljük előtte. Ez többet ér bármilyen ajándéknál.

Csak együtt győzhetünk

Előfordul, hogy nincs meg az ideális hátterünk, amely egy sikeres, jó házassághoz kellene, Mihalec Gábor szerint viszont azt tudjuk befolyásolni, hogy mi mit adunk tovább a gyermekeinknek.

– Ma már nagyon jó házasságfelkészítő programok vannak, amelyek segítségével átprogramozhatjuk azokat a berögzült, rossz sémákat, amiken változtatni szeretnénk. A házasság pedig úgy működik, akár egy focimeccs: ha a kapus és a csatár egymással rivalizál és azon munkálkodik, hogy az egyik ügyesebbnek tűnjön a másiknál, akkor a csapat veszíteni fog. Nyerni csak akkor tud, ha mindketten önmaguk legjobb változatává fejlődnek és egymás szolgálatába állítják a képességeiket. Ebből születik meg a győzelem a házasságban is.

(fotó: privát, Shutterstock)