Több mint 20 pár érkezik az egyik fővárosi templom jegyesoktatására. Jönnek fiatalok és idősebbek is, ami közös bennük, hogy szerelmesek, és még az idén összeházasodnak. A nyolc alkalmas találkozón a házasság és a hit kérdéséről, önismeretről, konfliktuskezelésről, a jó kommunikációról, a szexualitásról, a családdá válásról beszélgetnek kisebb csoportokban.

Több tapasztalt házaspár készíti fel a jegyeseket az előttük álló életre. Vannak közöttük, akik 39 évvel ezelőtt kötötték össze az életüket, a civil életben a férj mérnök, a feleség nyelvtanár, és 7 gyermeket nevelnek. Egy fiatal házaspárnak négy hónapja volt az esküvője, ők kedvcsinálóként jöttek a tavalyi csoportból.

A templomi esküvő előtt kötelező az oktatás, amely lehet egy háromalkalmas találkozó az eskető pappal, vagy – ahogy az országban egyre több helyen elterjedt – egy interaktív felkészítés. Ez utóbbi felkészítési forma elsajátításához a Sapientia Hittudományi Főiskolán minden évben indul jegyesoktató-képzés házaspárok, papok, diakónusok részére. Beszélgetőtársaim is itt végeztek.

Fontos meghallgatni a másikat

Az oktatásért ebben az egyházközségben Andréka Ágnes és férje, Gábor a felelős. Házasság terén ők is a tapasztaltak táborát erősítik, 33 évvel ezelőtt volt az esküvőjük, öt gyermekük van.

– Mi nem az esküvőre, hanem a házasságra készítjük fel a jegyespárt – jelentette ki Gábor. – A nyolc alkalmon túl a jegyesek választhatnak egy családot az egyházközség erre vállalkozó családjai közül, hogy egy családlátogatáson, úgynevezett „hatástanulmányon” vegyenek részt. Lássanak kicsi gyereket, fürdetést, vacsoráztatást, esti imát, fektetést. Az egész felkészítést egy grillezős, eszegetős, kötetlen kerti bulival zárjuk – Húsvét után. Ősztől pedig meghívjuk őket az ifjú házas közösségbe.

Milyen lépésekkel jutnak el a párok a felkészültségig?

„a beszélgetés tartja életben a kapcsolatot”

– Előadókat hívunk, akik bemutatnak egy-egy témát – mondta Gábor. – Az előadás után ketten, a házasulandó pár tagjai beszélgetnek egymással megadott kérdések alapján. Ennek az is a célja, hogy rájöjjenek, milyen jó egymással kommunikálni, hiszen a beszélgetés tartja életben a kapcsolatot. Kifejezetten párkapcsolatépítő játékokkal is színesítjük az estéket. Ilyen például, amikor egymásnak háttal ülnek, és így kell rajzolni. Az egyik tartja a kezében a képet, és magyarázza rajzoló párjának, hogy mit csináljon. Szembesülnek azzal, milyen nehéz kommunikálni, nem egyszerű megérteni egymást.

Az Önök házasságában is volt nehézség?

– Van is – vágta rá Gábor.

Hogyan oldják meg?

– Csak a beszélgetés segít. Az, hogy meg tudjuk hallgatni egymást, meg tudjuk hallani, hogy mi bántja a párunkat. A napi „kötelező” 5 ölelést sem szabad elmulasztani.

Felesége, Ágnes eddig csendben kapcsozta a fénymásolt tájékoztatót a pároknak, de itt közbeszólt.

– Na, jó, azért ez nem ilyen egyszerű ám. Ő férfi, én meg nő vagyok. Én beszélek, ő meg hallgat. Ami nagyon megtartó erejű volt a házasságunkban, hogy az öt gyerek mellett is sok időt töltöttünk kettesben. A nagyszülők közel laktak, és ebben mindig segítettek nekünk. Mi pedig fontosnak tartottuk és tartjuk a mai napig az együtt, egymással töltött minőségi időt. Az 5-1-es szabályt is igyekszünk betartani: minden 5 dicséretre juthat 1 negatívum.

„Mi komolyan vettük a templomban tett fogadalmat”

Ágnes nagycsaládban nőtt fel, Gábornak nincs testvére. Azt mondják, nem határozták meg előre, hány gyermeket szeretnének.

– Az esküvői szertartáson elhangzik, hogy elfogadjuk a gyermekeket, akikkel Isten megajándékoz – magyarázta a férj. – Erre a kérdésre az egyetlen érvényes és helyes válasz az „igen”. Ha komolyan is veszem a saját szavaimat, akkor ez nem is lehet másképp. Nem akartunk alsó, vagy akár felső korlátokat állítani. Ötöt kaptunk ajándékba, és mi örülünk nekik, hálásak vagyunk értük. A gyermeknek a legnagyobb jó, amit adhatunk, a testvér.

– Többen drukkoltak, hogy végre kislányunk is szülessen – reagált Ágnes. – De ezzel nem foglalkoztunk. Nekünk tényleg mindegy volt, hogy fiunk vagy lányunk születik. Azért persze mindig volt egy lánynév tartalékban…

Mi az, amit akár a saját házasságukból merítve, mindenképpen szeretnének átadni a fiataloknak?

A házasságkötéssel egy új királyság születik, amely önálló területtel, törvényekkel rendelkezik

– Van egy nagyon fontos esemény a görögkatolikus házasságkötési szertartásban: megkoronázzák a párt – magyarázta Gábor. – Ez azt fejezi ki, hogy egy új királyság születik, amely önálló területtel, törvényekkel, liturgiával rendelkezik, és ezt illik mindenkinek tiszteletben tartani. Mi arra biztatjuk a fiatalokat, hogy így tekintsenek magukra, és azoktól is ezt kérjék, akik őket körülveszik, elsősorban a szülőktől.

Egyre népszerűbb élettársi kapcsolatban élni, sokan úgy tartják, ha szeretik egymást, a papír nem fontos. Önök hogyan vélekednek erről?

Gábor szerint valóban nem a papír a lényeg.

– Hívő emberként úgy gondolom, kaptam Istentől egy ajándékot, a páromat. Én ezt az esküvőn megköszönöm neki ott, ahol Ő „lakik”, a templomban. De van egy másik oldala is ennek, ahol lényegtelen, hogy polgári vagy egyházi keretek között történik a házasság. Az esküvőn sokan vannak. A meghívottak előtt ünnepélyesen kijelentjük, hogy mostantól ő a feleségem, én meg az ő férje vagyok. Ezzel egyértelművé teszem, hogy én őt mindenki előtt felvállalom, és ő számomra az egyetlen. „Vele megelégszem, vele szentül élek.” Kiemelt szerepet játszik az életemben, és ez nem egy hétre, vagy egy nekem tetszőleges időre szól, hanem holtomiglan-holtáiglan.

Ágnes hozzátette, a házasság annak felvállalása, hogy a szerelmem ugyanazt a „funkciót” tölti be, ameddig élünk. A szerepe a nehézségek, konfliktusok ellenére is megmarad, szerelem fűz hozzá életünk végéig. Ez a felvállalás az élettársi kapcsolatnál nem történik meg, nincs kinyilvánítás, megerősítés a társ és a külvilág felé.

Játék egymással, egymásról

A beszélgetés végére megérkezett az összes pár. Megkapták a tájékoztató füzetet, és egy nagy, közös terembe vonultak. Ott először megismerhették a segítő párokat, akik a pódiumon egymást követve mutatkoztak be. Majd kialakultak a kisebb csoportok.

A vezetők segítségével megkezdődött az első játék. Ennek eszközei a korábban kiválasztott kártyák voltak, a nonfiguratív lapok alapján mutatták be szerelmüket a jegyesek. A biomérnök Bálint oszlopokba rendezett betűket választott. Szerinte ez azért jellemző Flórára, mert nagyon jól jegyzetel, az egyetemen ez Bálintnak is nagy segítség volt. Nóra párja Marci, akit szerinte a fogaskerekeket ábrázoló lappal lehet legjobban jellemezni. Marci az autók szerelmese, és mindenben nagyon precíz. Balázst egy félig kinyílt ládával mutatta be Luca, mert a fiúnak óriási fantáziája van, végtelen lehetőségekkel. Luca pedig halálosan retteg a pókoktól, ezért Balázs egy pókot ábrázoló lapot választott. Gábor és Ágnes is hasonlóan mutatták be egymást. Ágnes egy vizes, halas kártyát választott, mert Gábor nagyon szeret vitorlázni. Gábor pedig egy szőlőfürtöt ábrázoló lapot tartott kezében, amiből ez egyik szem mosolyogva néz. Azt mondta, a szőlő, amikor megérik, édes must lesz. Ilyen édes az ő felesége is. Utána bor készül belőle, ami az élet legfontosabb, legtisztább és legtermészetesebb nedűje. Neki pedig Ágnes a legfontosabb az életében.

Szabad döntés, tökéletes szeretet

A játék végeztével egy előadás következett. Donát atya mesélt a katolikus egyház házasságról vallott tanításáról, és arról, hogy a házasság a szabad döntésről, a teljes elköteleződésről és a társunk elfogadásáról szól, amely a tökéletes szeretetből fakad. Az előadás után következett a páros beszélgetés. Házi feladatot is kaptak a jegyesek: az egy hét múlva következő találkozásig gondolkozhatnak, beszélgethetnek arról, mit jelent nekik a hűség. A jegyesek imájával és az áldással fejeződött be az este.

A csalad.hu további cikkei is érdekelhetik: Van segítség, ha bajban a házasság; Konfliktuskezelés ajtócsapkodás nélkül? Ez a mediáció!; A megbocsátás művészete

párkapcsolatházasságsegítséginterjú