csalad.hu - A megbocsátás művészete
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
A megbocsátás művészete
Ivanova Daniela
2019. nov. 22. 15:00
Párkapcsolat
Számos árnyalata létezik azoknak a nézeteltéréseknek, amelyek valamiféle haragot szülnek bennünk. Ezek fakadhatnak meg nem értésből, amikor nem tudjuk, hogy mit miért tesz a másik, vagy a nemtörődömség, esetleg az ártó szándékok felismeréséből is. A kérdés az, hogy miként működik a megbocsátás? Nagy Éva pszichológus szakértővel beszélgettünk.

A nézeteltérések a párkapcsolat velejárói

Éva úgy véli, hogy egy már nem éppen most szerelembe esett pár tagjai nagyon kritikusak lehetnek egymással.

– A párkapcsolati fejlődésben jellegzetes szakasz a kezdeti időszak mámoros boldogsága, amikor a másik legnagyobb hibáját vagy akár sértéseit sem feltétlenül észleljük. Optimális esetben mégis két egyenrangú ember között a szeretet tovább fejlődik, és a mámoros szerelem lassan átadja helyét egy más minőségű kapcsolatnak, amelyben kinyílik a szemünk és látni kezdjük azokat az ütközőpontokat is, amelyek körül idővel konfliktusok alakulhatnak ki. Ez egy természetes folyamata annak, ahogyan két független emberből egy csapattá formálódunk.

Forduljunk türelemmel gyermekünk felé

A pszichológus szerint ahány kapcsolat, annyiféle viszonyulás.

– Elnézőek akkor vagyunk, ha a másik hibáját bár észleljük, de türelmesen fogadjuk – folytatja Éva. – Sok esetben a szülő részéről megjelenik az elnéző attitűd, de éppen ennyire sokszor találkozom azzal is, hogy a szülő nagyon is szigorú a gyermekével.

Szerintem egy aszimmetrikus, nem egyenrangú kapcsolatban a hatalmat jobban birtokló vagy nagyobb biztonságban lévő személy részéről különösen fontos, hogy türelemmel forduljon a kisebb felé: például egy tanár-diák, vagy szülő-gyerek viszonyban a tanár, illetve a szülő legyen elfogadóbb a nála kevesebbet tudó, adott helyzetben bizonytalanabb, vagy tőle függő személy iránt.

Amikor a gyermek kevésbé megbocsátó

– Azt tapasztalom, hogy a gyermekek gyakran azért említik fel sokáig a sérelmeiket, mert tudattalanul attól tartanak, hogy a felnőtt újra megbántja őket. Ezért kell örülni annak, ha a csemete kifejezi a negatív érzéseit, akár azt is, amikor haragszik a szülőjére, mert ez egy biztonságos szeretetkapcsolatot feltételez. A szülőknek pedig érdemes meghallani és meghallgatni a gyermeket és kideríteni a sérelem okát, majd megkérdezni őt, mit tehetnek azért, hogy enyhítsék a haragját. Ez nyilvánvalóan mindig nagy odafigyelést igényel, és érzelmileg megterhelő lehet mindkét félnek. Amennyiben viszont a szülő képes ezeket a helyzeteket ily módon kezelni, úgy nagyon sokat taníthat gyermekének a konfliktusrendezésről, illetve egymás érzéseinek és személyének tiszteletben tartásáról.

A konfliktusainkból tanulhatunk

Ha egy kapcsolat túlél egy krízist, abból épülni tud és más minőségűvé alakulhat.

– Nagy egyéni különbségek vannak abban, hogy kit mennyire visel meg egy mosolyszünet, viszont mivel alapvetően a legtöbben igényeljük más emberek közelségét, ezért az ezt megbontó, befolyásoló viták okozhatnak szomorú pillanatokat. Viszont a fejlődés lehetősége is benne rejlik egy konfliktusban: ha megbántott valaki, vagy mi bántottunk meg mást, tanulhatunk belőle, levonhatjuk a következtetéseket és átgondolhatjuk, hogy mit tehetnénk a helyzet javítása érdekében. Valószínű, hogy ha egy kapcsolat túlél egy ilyen krízist, abból épülni tud és más minőségűvé alakulhat a továbbiakban, amelyben a felek már tiszteletben tartják és figyelemmel követik egymás érzéseit.

Mindenkinek megvan a saját maga igazsága

– Úgy látom, sokszor az tart fenn egy konfliktushelyzetet, hogy mindkét fél úgy dönt: nem veszi figyelembe vagy megkérdőjelezi azt, hogy a másiknak is megvan a maga igazsága. Pedig alapvető, hogy mindenki a saját szemszögéből tekinti a világot és ez törvényszerűen két ember között sohasem ugyanaz. A másik dolog, ami ilyenkor általában fennáll, az a felelősségvállalás elakadása, például nagyon gyakori, hogy azt halljuk valakitől: „de ő kezdte”. Ez azt jelzi, hogy az illető még nem vállalt felelősséget a saját tetteiért a másik tetteitől függetlenül. Nagyon sokat segít egy konfliktushelyzet rendezésében, ha mások analizálása helyett inkább önmagunkra figyelünk.

Vállaljunk felelősséget a tetteinkért

Meg kell állapítanunk, hogy hol kezdődik a mi felelősségünk

– Amikor megbántunk valakit, az első lépés annak megértése, hogy mit tettünk – folytatja Éva. – Meg kell állapítanunk, hogy az adott szituációban hol kezdődik a mi felelősségünk: bántóan viselkedtünk? Nem voltunk tekintettel arra, hogy neki már fáj az, amit teszünk vagy mondunk? Engedtük a saját frusztrációnkból fakadó negatív érzéseinket mindenféle átdolgozás nélkül ráborítani a másikra? A megbántott szemszögéből szemlélve a helyzetet pedig természetes, hogy a sérelemből fakadó jogos fájdalmunkat, bánatunkat, szomorúságunkat és csalódottságunkat egy ideig átéljük, viszont idővel megkérdezhetjük magunktól, hogy mi mit tehetünk annak érdekében, hogy legközelebb elkerüljük, hogy újra bántsanak?

Az üres bocsánatkérés mit sem ér

– Biztonságos légkörben az őszinteség, a nyílt kommunikáció segítheti a felek közeledését. Kibékülés alatt sokszor azt értjük, hogy „elmúlt a vihar”, de jó, ha ez nemcsak egy „látszat-béke”, hanem valóban elismertetik a sérelem és az azt követő érzelmek jogossága, és felelősséget vállalt mindenki azért, amit ő tett hozzá a helyzet kialakulásához.

Sokszor tapasztalom, hogy a bocsánatkérés üres marad: a másik kimondja, hogy sajnálja, de nincs mögötte valódi megbánás. Ez valójában csak elfedése valaminek, ami talán ki sem derül, például, hogy aki éppen bocsánatot kért, az nem érzi magát biztonságban a kapcsolatban és fél annak elvesztésétől, vagy még mindig nem érti, hogy mi a problémája a másiknak.

Sosem késő helyrehozni

sosem késő dolgozni a kapcsolatainkért

– Amikor egy kapcsolatban konfliktus következik be, az érzelmi egyensúlyi állapot felborul, és ha túl sokáig nem sikerül visszaállítani a békességet, akkor kialakulhat egy olyan új egyensúlyi állapot, ahol a felek közötti érzelmi távolság már egészen más. Olyankor az válik megszokottá, hogy két családtag nem beszél egymással évek óta. Ezzel együtt még ilyenkor is változás következhet be, ha a családban valaki más kezdeményezi ezen állapot újbóli felbontását a helyzet helyreállítása érdekében. Ezért azt gondolom, hogy valóban sosem késő dolgozni a kapcsolatainkért – ajánlja a szakértő.

(fotó: Shutterstock)