Mostanában gyakran utazom, sokféle emberrel, társasággal találkozom. A beszélgetések során szinte mindig kilyukadunk párkapcsolati témákhoz is. És ez független attól, tudják-e rólam, mivel foglalkozom vagy sem.

Került már olyan helyzetbe, amikor szíve szerint beleszólt volna egy család életébe, de nem tudta eldönteni, hogy mit tehet meg és mit nem?

Féltek már önök valaha? Úgy igazán… Emlékeznek arra, milyen érzés? Én emlékszem…

Valahol ott hagytuk abba az előző bejegyzésben, hogy jól segíteni nehéz. Ez persze nem csak a bántalmazottak esetében igaz, sokkal inkább olyan helyzetekre, amikor nem tudjuk pontosan, hogy mi játszódik le a másikban, felvállalja-e azt, ami valójában történt vele, és vannak-e ismereteink a felszínre hozott probléma megoldására.

Vajon meg tudja védeni magát egy gyermek? Vajon képes egy testileg-lelkileg is megtört ember arra, hogy kiálljon magáért? Hogy a félelmet legyőzve, beszéljen valakivel a problémájáról? Egyáltalán, felismerik a bántalmazottak, hogy ők áldozatok? Nehéz kérdések ezek, azonban hisszük, hogy a legnagyobb mélységből is van kiút, mindig van segítség!