Üzenet az utókornak – anya és lánya szívszorító alakítása - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Üzenet az utókornak – anya és lánya szívszorító alakítása

Szöveg: Szabó Péter Ádám, fotó: Förster Tamás
2021. júl. 3. 8:00
Családban élni jó

A Magyar Batthyány Alapítvány az özvegyek világnapján, június 23-án a „Tony – Szeressétek egymást és tiszteljétek Atyátok emlékét!” című monodrámával emlékezett gróf Batthyány Lajos özvegyére, gróf Zichy Antóniára. A nemzet özvegyének szerepében két Jászai Mari-díjas színművésznőt, Horváth Lilit és édesanyját, Tordai Terit láthatta a közönség. A darab ötletének megálmodójával és a főszereplőkkel beszélgettünk.

– Erre a felkérésre igazából egy küldetésként tekintettem – jelenti ki határozottan Tordai Teri. – Nem tudok ennél szebb feladatot, mint megformálni az idős gróf Zichy Antóniát. „Szeressétek egymást és tiszteljétek Atyátok emlékét!” – ez az előadás alcíme, és ebben a mondatban minden benne van, amit az utókornak üzenhetünk. Az özvegy csodálatosan, megrendítő őszinteséggel ír, ebből is sokat tanulhatunk. Mindemellett a szerep kapcsán is arra jövünk rá, hogy milyen sokat jelent a múlt, a történelem és a három legfontosabb pillér: isten, haza és család. Hogy ilyen magasztos mondanivalója van a darabnak, az mindig plusz örömet szerez a színészeknek.

– Sokat dolgoztunk már együtt édesanyámmal és remélem, még fogunk is – mosolyog Horváth Lili. – Az előadás kilencven százalékában a fiatal Tony látható a színpadon, aztán egymást váltjuk, a darab végén a takarásból már az idős özvegy Tony: édesanyám lép elő, ami Tollár Mónika rendező ötlete volt. Nagyon szeretem ezt a szerepet, óriási élmény volt, amikor bejártuk Erdélyt. Játszottuk időseknek Kolozsváron, de például Tusnádfürdőn egy gyerekotthonban is. Öröm, hogy minden korosztály mást talál az előadásban, ami megérinti. Közel áll hozzám ez a korszak, amikor a nők még nagyon nők voltak és volt tartásuk. Tonyval abban is hasonlítunk egymásra, hogy három gyerekünk mellett van egy életre szóló hivatásunk. Neki a haza, nekem a színészet.

Feleség, családanya, nemzetért cselekvő nő

Megindító a visszaemlékezés gróf Zichy Antónia különleges életútjára: E. Román Katalin Batthyány Lajos emlékezete című könyve a nagyszerű társ, feleség, családanya és az önzetlenül, hittel, bátorsággal a nemzetért cselekvő nő férjével folytatott levelezését dolgozza fel. A művet Tollár Mónika dramaturg vitte színpadra, ő egyben a színdarab rendezője. Az özvegy visszaemlékezései férje fogságáról és haláláról 1849 januárjától gróf Batthyány Lajos kivégzéséig követik a megrendítő eseményeket. Az előadás letaglózó hatásához a Grósz Arthur Valentin által komponált gyönyörű zene is hozzájárul.

– Gróf Zichy Antónia nekem személyes példaképként szolgál – kezdte az ötletgazda, Batthyány-Schmidt Margit, a Magyar Batthyány Alapítvány elnöke. – Bő évtizede, 2010 óta emlékezünk az özvegyek világnapjára június 23-án, idén ehhez igazítottuk az előadás időpontját is, hiszen fontos, hogy figyelmet fordítsunk az özvegyek és gyermekeik életminőségére, valamint arra, hogy a társadalomba visszailleszkedve élhessék tovább az életüket. A Magyar Batthyány Alapítvány, a Magyar Női Unió és az Egyszülős Központ mindezek elősegítése érdekében kötött együttműködési megállapodást ezen a napon. De visszatérve a darabra, érdekes a kialakulásának története: az Országos Széchényi Könyvtárban véletlenül került a kezembe a Batthyány Lajos emlékezete című könyv. Ekkor fogalmazódott meg bennem az ötlet, hogy milyen jó lenne színpadra vinni ezt a művet. Remek partnereket találtam a terv megvalósításához, a 2019-es gödöllői ősbemutató óta pedig számos helyen megfordult a monodráma és az irodalmi est. A többi között bejártuk már Erdélyt, de célunk, hogy a Felvidékre, a Kárpátaljára és a Vajdaságba is eljuttassuk a nézőkhöz. Öt sarokkő van az életemben: a hit, a család, a nemzet, az anyaföld és a közösség. Emellett a Magyar Batthyány Alapítvány egyik legfőbb célja, hogy a történelmi család több évszázados értékeit tovább örökítse a következő generációknak. Meggyőződésem, hogy a fiatalokat leginkább saját kortársaik tudják megszólítani, ezért Batthyány Ádámmal közös lányunkat, Batthyány Katalint és fiunkat, Batthyány Boldizsárt tudatosan bevonom az alapítványi munkába, hiszen ők a leghitelesebb képviselői a jövő generációinak. Ők a mi történelmi családunk jövője, ők a következő nemzedék, akiknek igenis van felelősségük saját generációjuk megszólításában és a család értékeinek közvetítésében.

Az örökség kötelez

A két Jászai Mari-díjas színművésznő, Tordai Teri és lánya, Horváth Lili alakítja tehát a címszereplőt, Tonyt az asszony különböző életszakaszaiban, míg gróf Batthyány Lajost Széles Tamás kelti életre. A Magyar Batthyány Alapítványnak számtalan ötlete van még a színdarab népszerűsítésére és a Batthyány-örökség megismertetésére különböző platformokon és csatornákon megszólítva a fiatal generációkat is. A két színésznő hasonló lelkesedéssel, lenyűgözve mesélt a szerepről, de a család és a nyár további tervei is szóba kerültek a beszélgetés során.



– Hálás vagyok Margónak, hogy felfedezte ezt a naplót és minden követ megmozgatott az előadás sikeréért – tette hozzá az idén 80. születésnapját ünneplő Tordai Teri. – A szerep kapcsán kért fel az elnökasszony az alapítvány független szakmai bírálóbizottságába is, amelyben a gróf Batthyány Lajosról és gróf Zichy Antóniáról elnevezett díjakra jelöltek kiválasztásáról döntünk. Ezáltal megismerhetünk a hazáért sokat és hasznosat tevő embereket. Felemelő egy ilyen csoda részesének lenni. Ilyenkor mindig megerősödik bennem az érzés, hogy jó foglalkozást választottam, megismerhettem a Batthyány családot és az is roppant megtisztelő, hogy egy ilyen felelősségteljes feladattal talált meg az alapítvány. Most csupa olyan dolog történik velem az életben, ami elképesztő erőt, energiát ad. Családi körben már sokszor elmondtam, hogy addig akarok dolgozni, amíg érzem, hogy megvan az érdeklődésem és az energiám. Hiszek benne, hogy nagyon sok minden történik még, érdemes dolgozni, érdemes vigyázni magamra. Főleg, amikor láthatom az unokáimat! Az volt a legrosszabb az elmúlt időszakban, hogy a járvány miatt a lányomat és az unokáimat is csak távolról, a kerítésen keresztül pillanthattam meg. Büszke vagyok rájuk, a fiúk, Ádám és Áron nagyon tehetségesek a kosárlabdapályán, a nagyobbik már korosztályos országos bajnok. Dorkát pedig felvették egy zene tagozatos iskolába. Igazi ajándék, hogy jó úton járnak.

– A gyerekek nagyon örültek, hogy sokat tudtunk együtt lenni, nem kellett rohannom a színházba, közösen tölthettük az estéket, de a munka nagyon hiányzott – tekintett vissza az elmúlt hónapokra Horváth Lili. – Próbáltam lekötni az energiáimat, aktívan kihasználni az időmet és kitaláltam egy gyerekeknek szóló videósorozatot, ezzel is segítve egy kicsit a szülőknek, hogyan köthetik le hasznosan a gyerekeiket otthon. Kreatív munka volt, nagyon szerettem, de hiányzott a közönség, a gyerekek reakciói. Most már szépen lassan helyreáll a világ rendje, sűrű nyár elébe nézünk, egyre több a munka, tartok három Lili Suli tábort is, de ami igazán különleges, közeli élmény, hogy a Magyar Filmakadémia életműdíját én adhattam át mamának Balatonfüreden és én laudálhattam, mint díjazottat. Az is boldogság, hogy júliusban Egerben, ahol gyerekkorát töltötte, díszpolgári címet kap és elhelyezik a sétányon a kőbe gravírozott aláírását. Ezek mind mama decemberi 80. szülinapjának előajándékai. És ez még csak a kezdet!