Varga Izabella különleges színházi premieren van túl. November elején mutatták be az Édes-Keserű című, a cukorbetegségről szóló zenés előadást, amelyben Iza az egyik főszerepet játssza. A színdarab egyik érdekessége, hogy a szövegkönyvét egy diabetológus-belgyógyász írta, engem pedig először is az érdekelt, vajon a színésznő és az elhivatott doktornő hogyan találtak egymásra.

– 2017-ben dolgoztunk már együtt – meséli Iza. – Dr. Károlyi Hortenzia első verseskötete Smaragdzöld szerelem címmel jelent meg, abból készült egy nagyszabású verskoncert, hatalmas zenekarral, táncosokkal. A műsorban közreműködött Jordán Tamás, Bodrogi Gyula, Voight Ági, Hernádi Judit és jómagam. Összebarátkoztunk Hortenziával, és így a következő projektnél ragaszkodott ahhoz, hogy én is szerepeljek az előadásban, annál is inkább, mert a cukorbetegséggel kapcsolatban sokszor, sokféle fórumon meséltem az érintettségemről. Ilyen szempontból is a küldetésemnek éreztem, hogy e fontos ügy mellé álljak.  

„A kisbabám egészsége volt a tét”  

A színésznőnél annak idején a második várandóssága alatt diagnosztizálták a terhességi cukorbetegséget.

– Amikor 16 évvel ezelőtt szembesültem ezzel a problémával, még nagyon kevés szó esett a terhességi diabéteszről, megkockáztatom, hogy korábban nem is hallottam róla. Az internet is gyerekcipőben járt, korántsem volt elérhető az információ úgy, mint manapság – mondja Iza. – Így, miután megtudtam, hogy érintett vagyok, az első utam egy könyvesboltba vezetett, ahol próbáltam olyan könyveket beszerezni, melyek segítségével elindulhattam az akkor még számomra teljesen ismeretlen úton. Megtanultam, hogy ezt a civilizációs betegséget örökletes és környezeti tényezők együttesen váltják ki. A kórházban figyelmeztettek, hogy a kisbaba egészsége vagy akár az élete is múlhat azon, hogy mi, kismamák betartjuk-e a szigorú étkezési és életmódbéli szabályokat és tudunk-e olyan fegyelmezetten élni, ahogy azt ez az időszak megkívánja.

– Az elején megszeppentem, de persze Sári miatt aggódtam, hogy vele minden rendben legyen. Szerencsére hamar átlendültem az ijedtségen, és attól kezdve csak arra összpontosítottam, hogy megtegyek mindent annak érdekében, hogy a kislányom makkegészségesen jöjjön a világra. Mindez nyilván hatalmas elszántságot adott, mert tudtam, hogy a gyerekemért csinálom, és hogy itt nem „csak” a saját egészségemmel játszom. Azt is tudtam, ha rajtam múlik, akkor minden rendben lesz, mert be fogok tartani minden előírást, úgyhogy ezzel a bizalommal vágtam neki ennek az egésznek.  

Jelenet az Édes-keserű színdarabból

A példamutató nagybácsi

Iza azt is hozzáteszi: diabéteszesként sok szempontból megkönnyítette a helyzetét, hogy a családban volt előtte egy igazán pozitív példa.

– A nagybátyám 1-es típusú cukorbeteg, és én úgy nőttem fel, hogy soha nem érzékeltük, hogy betegségtudata lenne – avat be a privát részletekbe. – Tudtuk, hogy van egy menetrend az életében, amihez igazodik, hogy neki fontos, hogy hány órakor eszik és az is, hogy mit, a szülinapi bulikon pedig csak nagyon ritkán eszik tortát, utána pedig diszkréten elvonulva inzulint ad be magának. De sosem panaszkodott, nem csinált ebből ügyet. A bácsikám csodálatra méltóan természetesen kezelte ezt a dolgot, szigorúan és következetesen betartotta az étrendet, és az életmódváltásban is mindent úgy csinált, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Sosem vettük észre, hogy hogy bármiféle nyomott hagyott volna a kedélyállapotán az, hogy ezzel a „csomaggal” kell együtt élnie, mindig ő volt az ügyeletes mókamester. A nagybátyám most 80 éves, remekül néz ki, rendkívül fitt és fiatalos, fantasztikus formában van mind a mai napig, senki nem mondaná meg róla, hogy ennyi idős. Azt gondolom, ezt nagyrészt annak köszönheti, hogy következetesen betartotta az előírásokat. Ő a tipikus példa arra, hogy a cukormentes élet, az alacsony szénhidráttartalmú étkezés, a testmozgás és a rendszeresség mennyire megtérül, mert 80 évesen sokkal jobb állapotban van, mint a nem cukorbeteg vele egykorúak, vagy akár a nála jóval fiatalabbak.

Ahogy a nagykönyvben meg van írva…

Iza elmondása szerint várandós kismamaként ő is nagyon komolyan vette a cukorbetegséget, és maradéktalanul tartotta magát a szabályokhoz.

– Rendkívül szigorú értendet kellett követnem, és ebben abszolút következetes voltam, a kockás füzet, szénhidráttáblázat és a konyhai mérleg mindennapi társaim lettek, a legutolsó grammig betartottam az előírásokat – idézi fel Iza az emlékezetes időszakot. – Csomagoltam minden napra, előző este készítettem össze a pakkomat, hiszen a 8. hónapig forgattam, mozgalmas életet éltem. Naponta többször ellenőriztem a vércukorszintemet, ez sem okozott semmilyen fennakadást. Sikerült úgy végigcsinálnom a várandósságot, hogy kordában tudtam tartani a betegségemet, nem kellett inzulin, és Sári makkegészségesen született.  

Jelenet az Édes-keserű színdarabból

– Azon szerencsések közé tartozom, akinél a szülés után elmúlt a cukorbetegség, de sajnos ez egy jósló jelenség, tehát előbb-utóbb nagy a valószínűsége, hogy lesz ilyen jellegű kihívás az életemben – teszi hozzá a színésznő. – Ezért úgy döntöttem, ha nem is 100 százalékban, de 80 százalékban továbbra is betartom ezt az étrendet, és megteszem azokat az óvintézkedéseket, amelyekkel igyekszem elodázni ezt a pillanatot. A cukorbetegséget nem szabad alábecsülni. Rendszeresen ellenőrzöm a vércukorszintemet, szeretném az elején elcsípni ezt a folyamatot. Ez rendkívül fontos, hiszen a cukorbetegséget leginkább már a szövődmények idején kezdik kezeltetni, és ezt jobb nem megvárni. Óriási pusztítást végezhet a szervezetünkben. Érdemes tudni, hogy a szájszárazság, nem tervezett fogyás, rossz sebgyógyulás, homályos látás, szédülés, remegés, állandó szomjúság-érzet indokolnak egy alapos kivizsgálást. Mostanra teljesen természetessé vált számomra ez az életmód, nem is tudom már máshogy elképzelni az életemet. A cukrot száműztem az étrendemből, a gyorsan felszívódó szénhidrátok javarészét is, teljesen bejött ez a 80 százalékos szabály. Persze előfordul, hogy egy rohanós napon én is bekapok egy könnyen elérhető szendvicset, de nem ez a jellemző, és hangsúlyozom: az értékeim egyelőre teljesen rendben vannak, nálam ez a megelőzésről szól! Ezért lelkiismeretfurdalás nélkül eszem például az olaszországi nyaraláson hagyományos pizzát vagy spagettit, de ezek a kivételes pillanatok az életemben. Sokan azt hiszik, nem szeretem ezeket az ételeket, ezért könnyű megtartóztatni magam. Ez persze nem így van. A hétköznapokra megtaláltam az alternatív megoldásokat, a cukkinispagetti például isteni, vagy a karfiol alapú pizza is nagy kedvencem!

„Mindenkinek így kellene étkeznie”

– Egyelőre, lekopogom, minden rendben van, és azt gondolom, hogy ezt az előrelátásomnak, kitartásomnak és a fegyelmezettségemnek köszönhetem. Rendszeresen sportolok, ami szintén hasznos a megelőzés, vagy akár a „karbantartás” szempontjából is. Ugyanakkor, úgy gondolom, nem fogom tragédiaként megélni azt sem, ha mindez már kevésnek bizonyul. Első körben nyilván szigorítani fogok a diétán, 80-ról 100 százalékra, és még inkább odafigyelek a rendszerességre, a napi ötszöri étkezésre. A következő körben meg rábízom majd magam dr. Károlyi Hortenziára, akiben maximálisan megbízom. Érdekes, már annak idején is az volt a tapasztalatom az „új” életmódommal kapcsolatban, hogy soha nem voltam olyan friss, aktív és energikus, mint amikor áttértem az említett diétára. Meggyőződésem, hogy mindenkinek így kellene étkeznie, diabétesztől függetlenül, alapjáraton ez lenne a helyes, a természetes.  

 

  .