Romboló szavak, építő mondatok

Varga Ramóna pszichológus szerint gyakran „önbecsülésként” írjuk le azt az érzést, amikor jól érezzük magunkat.

– Egy gyermek esetében még rendkívül könnyű észrevenni, hogy a kicsi jól vagy rosszul érzi-e magát a bőrében, mert inkább a felnőttekre jellemző, hogy elrejtik az érzéseiket. Az önbizalommal rendelkező gyermekek elfogadottnak érzik magukat, büszkék tetteikre és hisznek magukban, míg alacsony önértékelésű társaik kritikusak és kemények önmagukkal szemben. Úgy érzik, hogy nem annyira „jók”, mint a többi gyermek, és inkább azokra az eseményekre emlékeznek, amikor kudarcot vallottak, nem pedig arra, amikor sikerrel jártak.

Korán elkezd kifejlődni

– Az önbecsülés kialakulása már kora gyermekkorban elkezdődik, idővel és lassan fejlődik, amennyiben a csecsemő pozitív figyelmet és szeretetteljes gondozást kap. Ilyenkor azt érzi, hogy értékes, elfogadott és szeretnivaló gyermek, aki fizikai és érzelmi biztonságban érezheti magát. Amint a baba kisgyermekké válik, már képes az önállóságra: örömmel használja új készségeit, az önértékelése pedig ezáltal tovább növekszik. Fontos, hogy szülőként hagyjuk, hogy bontogassa a szárnyait, amelyet mosolyogva és támogatón kísérjünk figyelemmel. Minden egyes apró cél segíthet abban, hogy gyermekünk önbecsülése egyre magasabb szintre jusson el. Ilyen sikerélmény lehet például az, amikor megtanul új dolgokat az iskolában, barátkozik, művészeti ismereteket sajátít el és gyakorolja is kedvenc tevékenységeit.

Miért számít az önbecsülés?

– Azok a gyerekek, akik jól érzik magukat a bőrükben, bátran próbálnak ki új dolgokat, és az is jellemzőbb, hogy mindent megtesznek a sikerért. Azért különösen fontos az önértékelés kialakítása, mert segíthet megbirkózni az élet nehézségeivel és ösztönöz az újbóli próbálkozásra, még ha elsőre kudarcot is vallottunk. Ennek eredményeképpen az önbecsülés támogatja a gyermekeket abban, hogy jobban teljesítsenek az iskolában, kiegyensúlyozott kapcsolataik legyenek a barátaikkal és otthon is jól érezzék magukat.

A kevés önbizalommal rendelkező gyermekek viszont folyamatosan bizonytalanok magukban. Úgy gondolják, hogy amennyiben mások nem fogadják el őket, nem kapcsolódhatnak társaikhoz. Így sokszor előfordul, hogy a megfelelési kényszer nyomán engedik, hogy mások rosszul bánjanak velük. Gyakran hangzanak el olyan mondatok a szájukból, hogy „Én nem vagyok olyan ügyes, mint a Tomi” vagy például nem teszik fel a kezüket az órán, hiába biztosak a válaszban, mert félnek a kudarctól. Nehezen állnak ki magukért és könnyen feladják, vagy egyáltalán nem próbálkoznak, amely a teljesítményükre is rossz hatással lehet.

A szülői támogatás fontossága

A szakember úgy véli, hogy mivel minden ember más, így vannak gyermekek, akik számára könnyebb az önbecsülés megteremtése, míg mások ezt csak küzdelmek árán érik el.

– Néhány gyermek szembesül olyan akadályokkal akár a családi, akár pedig az iskolai közegben, amelyek csökkentik az önbecsülését, viszont fontos tudni, hogy még a legalacsonyabb önbizalomszint is növelhető. Nagy szerepünk van ebben nekünk, szülőknek, mert dicséreteinkkel, bókjainkkal és támogatásunkkal jelentősen hozzájárulhatunk gyermekünk pozitív önképéhez. Minden életkorban vannak új, elsajátításra váró ismeretek, amelyek megtanulásában segítő kezet nyújthatunk. Csecsemőkorban például ilyen lehet az első lépések megtétele. Ahogy a gyermek növekszik, úgy kerül szembe új kihívásokkal, mint amilyen az öltözködés vagy a kerékpározás megtanulása, amelyek szintén növelhetik az önbecsülését.

Hogyan segíthetünk?

– Győződjünk meg arról, hogy gyermekünk kap lehetőséget a tanulásra és ne tegyük az új kihívásokat túl könnyűvé, hogy sikerélmény esetén büszkének érezhesse magát. Dicsérjük őt, de tegyük okosan és őszintén: "Tudom, hogy nem ez volt a legjobb teljesítményed, de mindannyiunknak vannak kevésbé jó napjai. Büszke vagyok rád, hogy nem adtad fel." Adjunk neki bizalmat és bátorítást is: "Holnap újra megpróbálhatod”. Nagyon fontos, hogy ne dicsérjünk mindig, csak akkor, ha annak valóban van létjogosultsága. Kerüljük továbbá, hogy bókunkat csak az eredményekre vagy a rögzített tulajdonságokra összpontosítsuk, értékeljük inkább a pozitív hozzáállást, az erőfeszítést és a haladást: "Egyre ügyesebben írod meg a helyesírási teszteket!”, vagy: "Büszke vagyok rád, hogy zongorázol!" Az effajta dicséretekkel a gyermekek erőfeszítéseket tesznek a célok elérése érdekében, így nagyobb is az esélyük a sikerre.

Mutassunk példát

– Legyünk példaképek gyermekünk számára. Amikor a mindennapi feladatainkat végezzük (kerti munka, házimunka, főzés, takarítás), akkor példát mutatva megtanítjuk, hogy neki is érdemes erőfeszítéseket tennie például a házi feladatának elkészítésével, a játékai elpakolásával vagy a beágyazással. A helyes hozzáállás modellezése is számít. Amikor vidáman végezzük a feladatainkat, őt is megtanítjuk ugyanerre. Szépen, komótosan tesszük a dolgunkat, a kötelességek elvégzése után pedig büszkék lehetünk az eredményre és jár a jól megérdemelt pihenés.

Tilos a kemény kritika!

– Az olyan erős mondatok, mint például az „Annyira lusta vagy!” károsak és nem motiválnak. Amennyiben gyermekünk negatív üzeneteket kap önmagára nézve, az árthat az önbecsülésének. Összpontosítsunk inkább az erősségeire: figyeljünk arra, amit jól csinál és élvez. Győződjünk meg róla, hogy van esélye fejleszteni erősségeit és segítsünk neki abban, hogy jól érezhesse magát mindeközben. Hagyjuk, hogy segítsen és adjon, hiszen az is növelheti az önbizalmát, ha ráébred, hogy amit csinál, másnak is számít és hasznos. A segítő és kedves cselekedetek a legjobb érzéseket csalogatják elő mindenkiből.

(fotó: Shutterstock, privát)