Őszintén beszéljünk a munkamegosztásról! – Ma van a láthatatlan munka világnapja - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Őszintén beszéljünk a munkamegosztásról! – Ma van a láthatatlan munka világnapja

Jaksa Petra
2021. ápr. 6. 5:00
Kisgyermeket nevelünk

Magyarországon általánosságban nagyobb mennyiségű láthatatlan munkát végzünk, mint a gazdagabb európai országokban, ahol több családban engedhetik meg maguknak a bébiszittert vagy épp a takarítónőt, ezért nálunk különösen fontos e témával foglalkozni – mondja Újvári Enikő HR szakértő, a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom alelnöke és a Balansz, munka-magánélet Programjának vezetője, akivel az április 6-ai világnap apropóján beszélgettünk.

Azt nem kell sokat magyarázni, hogy mit nevezünk láthatatlan munkának, hiszen minden olyan tevékenységet a háztartástól a gyereknevelésen át a számlák befizetésééig ide sorolunk, amiért nem jár fizetés. Hogyan látod, a koronavírus és a több otthon töltött idő mennyiben rendezte át az ezzel kapcsolatos munkamegosztást a családokban?

– Úgy tűnik, hogy egymással párhuzamosan negatív és pozitív tendenciákat is megfigyelhetünk. Egyrészt való igaz, hogy a nőkre – a gyermekek otthonléte miatt – a szokásosnál is több feladat hárul, hiszen sokan a home office-ban végzett munkájuk mellett kell, hogy a tanulásban is segítsék a gyerekeket, többet főznek, pakolnak, takarítanak. Másrészt azonban azzal, hogy sok esetben az édesapák is otthon vannak, ők is jobban kiveszik a részüket a gyereknevelésből, több időt töltenek a családdal, nem maradnak le fontos mérföldkövekről és mindezt óriási élményként élik meg. Ez pedig mindenkinek jó.

Igen, ideális esetben az apukák is segítenek, de sajnos előfordul, hogy a munkájuk kevésbé rugalmas, és így minden az édesanyára hárul napközben. Nem beszélve az egyszülős családokról…

– Természetesen nem mindenhol kivitelezhető az egyenlő munkamegosztás, de érdemes törekedni rá. Ha napközben az édesapa nem ér rá, akkor munka után elmehet a kisebb gyerekekkel játszótérre, sétálni vagy játszhat velük otthon, esetleg bevállalhatja a gyerekeket egy időre hétvégén. Vagy cserébe segíthet többet a házimunkában, főzhet ő vacsorát, bedobhat egy mosást stb. A legfontosabb, hogy őszintén beszéljünk róla, mi lenne számunkra az ideális felállás és mi az, ami a mi egyedi körülményeinket figyelembe véve megoldható. Nincs egy séma, amit mindenkinek követnie kellene. Sőt, azt gondolom, hogy nem is mindig kell, hogy tökéletesen egyenlően legyenek elosztva a feladatok. Sok olyan dolog van, amit a férfiak megoldanak, elvégeznek, és amit mi nők esetleg észre sem veszünk. Elviszik a kocsit szervízbe, megszervezik az esedékes szezonális gumicserét, felhívják a villanyszerelőt, megjavítják az elromlott csapot, sorba állnak a postán, bevásárolnak stb. Ezen is érdemes elgondolkodni, hogy vajon megfelelően értékeljük-e ezeket a láthatatlan munkákat az ő oldalukról.

Ez igaz. Tény, hogy mivel nem mindennapos sziszifuszi feladatokról van szó, hajlamosak vagyunk természetesnek venni, hogy mindez a férfiak dolga. Mikor dől el, hogy kinek mi a feladata? Ezek ösztönösen alakulnak?

– Ez minden párkapcsolatban más és más lehet, a két fél igényeitől, kompetenciáitól függően. Arra viszont szeretném felhívni a figyelmet, hogy a fiatal házasoknál megfigyelhető: a nők közül sokan már a kezdetekkor arra rendezkednek be, hogy nem is hagyják a férfiakat érvényesülni, nem biztatják őket. Kritizálják, becsmérlik az elvégzett munkát vagy esetleg nem is adnak nekik teret bizonyos feladatok elvégzésére. Ez aztán szépen lassan oda vezet, hogy a férfiak feladják a próbálkozást, és ráhagyják az asszonyra a házimunkát. Évekkel később eszmélnek csak rá a nők, hogy egyedül maradtak a feladatokkal és a férjük nem hajlandó segíteni. Tehát érdemes már a kapcsolat elején hagyni az urakat hibázni, gyakorolni, kiteljesedni akár a nem „nekik való” láthatatlan munkák elvégzésében is, hiszen így nagyobb kedvvel fogják kivenni a részüket belőlük hosszabb távon. Ez vonatkozik a gyereknevelésre is. Sőt, ugyanígy nagyon fontosnak tartom a gyermekek bevonását is a feladatokba, természetesen a koruknak megfelelően.

Hány éves kortól vonhatjuk be a kicsiket a házimunkákba?

– Egészen kis kortól el lehet kezdeni. Az ovisok ezt még nyilvánvalóan játéknak tekintik, de a koruknak megfelelően nyugodtan rá lehet őket szoktatni arra, hogy például szedjék le az asztalt maguk után. Vigyék el a poharukat, tányérukat a mosogatóig. Sok kicsi a szennyest is szívesen pakolja ki-be a mosógépből, adogatja a ruhákat a teregetéshez.

Mi a helyzet a kamaszokkal? Ők már inkább a lázadó korszakukat élik a kötelező feladatokkal kapcsolatban…

– Így van, velük valóban nehezebb, de én azt látom, hogy ha evidens már kiskortól kezdve, hogy kiveszik a részüket a ház körüli teendőkből, akkor tinédzserként is végül csak beállnak a sorba. A példamutatás a szülők részéről nagyon fontos, illetve az, hogy ne büntetésként éljék meg, hanem tudják, hogy ezek az élet természetes velejárói, lényeges elvégzendő feladatok.

Ezt is segítheti, hogy sok iskolában néhány éve tantárgyként szerepel az Életvitel és gyakorlat, aminek keretén belül háztartási ismereteket is tanítanak a gyerekeknek.

– Ebbe sajnos nem látok bele annyira, de az biztos, hogy nagyon jó irány, ha ezt a szemléletet felkészült tanárok is át tudják adni a gyerekeknek az iskolában. Minél fiatalabb korban találkoznak a tudatos otthoni munkamegosztással, egymás önzetlen segítésének fogalmával, annál könnyebben veszik majd az akadályokat a saját jövőbeli családjukban felmerülő feladatok megszervezésével kapcsolatban.

Mi segítheti még azt, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a munkamegosztás férfi és nő között?

– Azt gondolom, sokat segíthet – és mi is ezen dolgozunk –, hogy minél több cégnél legyen lehetőség az apának extra szabadságra menni, igénybe vegyék az apáknak járó GYES lehetőségét. Nagyon érdekes, hogy volt egy beszélgető csoport tavaly, ahol már GYES-en lévő apukák osztották meg az élményeiket. Egytől egyig azt mondták, hogy rengeteget tanultak ez idő alatt. Mindegyikük megemlítette például, hogy megtapasztalták, mennyire sok munkával jár a háztartást olyan szinten tartani, amire ők azelőtt mindig hazaértek a munkából. Emellett azt is sokan felhozták, hogy ők a nőkkel szemben egyvalamiben jobbak bizonyultak, mégpedig abban, hogy a rengeteg feladat mellett megtartsák a hobbijukat és az önmagukra szánt énidőt. Ezt a legtöbb nő egy idő után elengedi, és időhiányra hivatkozva lemond a rendszeres töltekezésről. Pedig nem kellene, hogy így legyen. Arra van időnk, amire csinálunk, ezt sose feledjük el!

(fotó: Shutterstock, privát)