“Egy amerikai kutatás szerint az utasok mintegy 80 %-a szorong a beszállás folyamán, a lakosság 10%-a szenved repülésfóbiában, és 20%-a hajlandó repülni, de csak félelem, szorongás mellett. Az idegeskedés mértéke megmutatkozik a felszállás során rendelt italok számában is. A légitársaságok gyakran segítséget kínálnak fóbiásoknak, van például olyan köztük, amelyik egynapos "bátorító tanfolyamot" tart két pilóta és két pszichológus vezetésével” – írja az érintetteknek szóló tájékoztatójában dr. Süli Ágota, akit ennek kapcsán mi is megkerestünk.

Erős az életben, de fél a gépen

– Az egyik páciensem egy sikeres üzletember, aki vállalatvezető, és kora hajnaltól késő estig minden órája be van osztva – kezdi a szakember. - Mégis fél a repüléstől és a párja kérésére jött el hozzám, hiszen így nem tudnak közös nyaralást szervezni. Különös látni, hogy egy nagytudású, életerős, magabiztos férfi hogyan válik félős kisfiúvá, amikor a repülésre gondol. Közösen feltártuk a probléma gyökerét, miszerint az életében ő tartja a kontrollt, így nem lehet gyenge sem az üzleti életben, sem pedig a magánéletében. Erősnek kell látszania az alkalmazottjai és ügyfelei számára is, így egyedül a repülés során engedheti meg magának – ha nem is tudatosan –, hogy gyenge legyen. A másik páciensem gyermeke pedig a tengerentúlra nyert ösztöndíjat, és kiköltözése után ott kezdi majd meg az egyetemi tanulmányait. Édesanyja nehezen engedi el a kezét; ha nem is pont ugyanúgy, de hasonlóképpen fél a kontrollvesztéstől, mint az üzletember ügyfelem. Mindkettejük esetében a repüléstől való félelem pszichés háttere mögött egyéb okok húzódnak meg – magyarázza a pszichológus.

Rettegünk az ismeretlentől

– Tartunk attól, amire nincsen rálátásunk és nem szívesen adjuk ki a kezünkből a kontrollt. Több kutatási eredmény rámutat arra, hogy a repülésfóbiások többsége magas beosztású vezetőként dolgozik vagy önmaga főnöke, míg egy beosztott munkaviszonyban dolgozó alkalmazott a mindennapos életében is átadja a stafétát a felettesének. A legritkább eset a repülés során átélt negatív élmény hatására kialakult fóbia, a leggyakoribbak pedig a tudattalanul zajló, szorongást előidéző folyamatok, amelyek a repülés során törnek felszínre. Ilyenkor a cél, hogy közösen megpróbáljuk ezeket a félelmeket feltárni, a tudattalan tartalmakat tudatosítani és megkezdeni a feldolgozást. A repüléssel való küzdelem mindig is erőfeszítésbe fog kerülni, ám rutint szerezve időről időre könnyebbé válhat.

A félelmek eltanulhatók

– Sok szülő fordul hozzám segítségért a repülésfóbiája leküzdése érdekében Legfőbb céljuk, hogy a saját szorongásukat ne „ragasszák rá” a gyermekeikre. Fontos ugyanis tudni, hogy ha például az anyuka fél a póktól és amikor meglátja, hatalmas sikollyal elugrik, úgy gyermeke is könnyen eltanulhatja tőle ezt a fóbiás szorongást. Ugyanez igaz a repülésre is: amennyiben a szülő falfehéren, görcsösen kapaszkodik az ülésbe, a gyermek is úgy fog gondolkodni majd a repülésről, hogy az egy szörnyűséges dolog. A szorongás egy tanult szülői minta, így a félelmet sajnos át lehet adni.

Nem vagyunk egyformák

A szakember szerint ösztönös reakció, hogy félünk az ismeretlentől, ezért fordulhat elő, hogy egy olyan személy is szorong a repüléstől, aki még sohasem szállt fel egyetlen gépre sem.

– Érdekesség, hogy repülésfóbia nem csak annál alakulhat ki, aki egy-egy utazása során rossz élményekkel, esetleg egy turbulenciával találkozott. Többen nem is kifejezetten a repüléstől szoronganak, csak a bennük lévő stressz ebben a helyzetben manifesztálódik, sőt, olyan is előfordul, hogy valaki annak ellenére fél a repüléstől, hogy még soha nem ült gépen. Vannak, akik szorongóbb típusúak az átlagnál, így a mindennapi stresszre is nagyobb amplitúdóval reagálnak. Esetükben akár már a repülés gondolata is szorongást válthat ki.

A gyermek magától nem szorong

– Egy szorongó gyermek esetén biztos, hogy van valamilyen feszültségkeltő körülmény a közvetlen környezetében. Lehet ez diszfunkcionális családi minta vagy iskolai megfelelési kényszer, esetleg beilleszkedési nehézség a szociális közegbe. Ritka esetben ezek a belső frusztrációk a repülés során nyilvánulnak meg, bár a statisztikák szerint sokkal kevesebb gyermek fél a repüléstől, mint amennyi felnőtt. Hazánkban ennek oka többnyire az, hogy nálunk nincsenek akkora távolságok, mint például az Egyesült Államokban, ahol sokszor a családi látogatásokhoz is repülni kell.

Amikor már segítség kell

– Egy négyfős családnál fordult elő egyszer, hogy a kamaszgyermekük a repülőtéren, már a becsekkolás után fordult vissza és végül nem ment el a családi nyaralásra. Annyira rettegett a repüléstől, hogy képtelen volt felszállni a gépre. Amikor a stressz már olyan mértékeket ölt, hogy az akadályozza az illetőt a mindennapi életében és céljai elérésében, úgy mindenképpen érdemes segítséget kérni egy szakembertől. Sajnos a járványhelyzet sem könnyítette meg a repülésfóbiás emberek életét, ugyanis az utazással járó bizonytalanságok (lemondott repülőjáratok, korlátozások stb.) csak még inkább elmélyítették a bizonytalansággal járó szorongást. Nehézség lehet továbbá néhány poszt-Covid tünet is, mint például az erős szívdobogás, a légszomj vagy a magas vérnyomás.

Van kiút

Ágota örömmel mesél arról is, amikor klienseinek végül sikerült legyőzniük legnagyobb félelmüket.

– Volt idő, amikor egy csillagászattal foglalkozó tudós járt hozzám, akinek számos konferencián kellett részt vennie ahhoz, hogy a kutatásaival előre tudjon lépni. Eleinte vonattal utazott Európán belül, viszont a tengerentúli konferenciákhoz való eljutáshoz egy idő után kénytelen volt repülőre ülni. Elkezdtünk dolgozni a félelmein, így eleinte rövidebb, majd később egyre hosszabb utakra is rászánta magát, évekkel később pedig arról számolt be, hogy bár még mindig nem találja kellemes élménynek a repülést, viszont már képes felszállni a gépre. Amikor az embernek van egy nagy vágya, amelynek eléréséhez uralkodnia kell a szorongásán, az hatalmas erőt és motivációt tud adni az akadályok legyőzéséhez. Ez rutinnal, gyakorlással elérhető, hiszen, ha belegondolunk, a vizsgadrukk és a lámpaláz is képes múlni, már ha eleget „gyakoroljuk”. Minden szorongás elviselhetőbb, amikor már tudjuk, hogy mi vár ránk.