Gyermekünk félelmeit nem szabad félvállról venni, hiszen sokan rettegnek olyasmitől is, amire mi, felnőttek nem is gondolnánk. A „fóbia” szó hallatán ugyanis sokszor csak a legáltalánosabb félelmekre gondolunk, mint például a sötétség, a bohócok, vagy a pókoktól, békáktól való iszony, pedig a rettegés gyakorlatilag bármire kiterjedhet. A félelmek eloszlatása és a gyermek megnyugtatása elsősorban szülői feladat, de szükség esetén bátran forduljunk pszichológushoz.

Számokban mérhetők a szorongásos zavarok

– Gyermek- és serdülőkorban a szorongásos kórképek számítanak a leggyakoribb pszichiátriai rendellenességnek – kezdi Fridvalszki Nóra gyermekpszichológus. – Erre vonatkozó vizsgálatokban a 7-11 éves gyermekek mintegy 8,9%-a mutatott legalább egyféle szorongásos rendellenességet. Az egyszerű fóbia 9,2%, a szeparációs szorongás 4,1%, az agorafóbia 1,2%, a szociális fóbia pedig 1% gyakorisággal jelent meg a körükben. A különböző félelmek a gyermekeknél minden életkorban jellemzők, de a lányoknál többször fordulnak elő, mint a fiúknál.

A félelem a fejlődés velejárója

– Gyermekkorban minden egyes időszaknak megvannak a jellemző félelmei, tehát hozzátartoznak a normális fejlődéshez. Ezek nem veleszületett félelmek, hanem az értelmi éréssel megjelenő szorongásos tartalmak. Ide tartozhatnak a többi között az élet végességével kapcsolatos félelmek vagy az iskolai teljesítménnyel összefüggő aggodalmak is. Ezek közös ismérve, hogy hosszútávon nem okoznak funkcióromlást a gyermek életében, vagyis nem állandósulnak, és a társuló testi tünetek sem kifejezettek. Ezért rendkívül fontos, hogy a terapeuta a fóbiás tüneteket a normál életkorra jellemző félelmektől megfelelően különböztesse meg – mondja a szakember.

Egy egyszerű fóbia is válhat kórossá

– Az egyszerű fóbia legfőbb jellemzője, hogy magát a szorongást kizárólag egy jól körülírható inger hívja elő. A szorongás miatt a gyermek eleve kerüli az ilyen ingereket. Ugyanakkor a fóbiát csak akkor lehet megállapítani, ha ez az elkerülő magatartás valamilyen módon konfrontálódik a fiatal személyiség működésével. A fóbiás szorongás esetén a tünetek hasonlóak bármely más típusú szorongáshoz – mondja Nóra.

Mint magyarázza, a gyermekek – életkorukból és kognitív fejlettségükből adódóan – a felnőttekkel ellentétben nem ismerik fel fóbiáik természetes voltát, ezért nekünk, szülőknek kell fokozottan odafigyelnünk a jelekre.

A gyermek félelme egyébként nem feltétlenül csak olyan egyértelmű jelekből olvasható, mint a sírás, sokszor például hisztivel is megpróbálhatják felhívni a figyelmünket arra, hogy egy tárgy vagy élőlény félelmet kelt bennük. Előfordul, hogy minden előzmény nélkül félnek a kutyáktól, pedig azelőtt soha nem volt velük negatív tapasztalatuk, vagy rettegnek egy játékuktól, ami látszólag teljesen ártalmatlan. Ilyen esetben is lehet, sőt, érdemes szakemberhez fordulni, még ha nem is ismerjük pontosan a félelem okát vagy tárgyát.

Van, amit kinőhet

Nóra hangsúlyozza, hogy a fóbiák leküzdésében sokat segíthet a korai felismerés.

– Bizonyos életkorokban egyes fóbiák gyakrabban fordulhatnak elő. Ilyenek például az állatokkal kapcsolatos fóbiák, amelyek jellemzően a gyermek ötéves kora előtt jelentkeznek. Ezzel szemben a társas jellegű fóbiák inkább a pubertás korban alakulnak ki, ide tartozhatnak például az osztály előtti megszólalás vagy a nyilvános helyen történő étkezéssel kapcsolatos félelmek. Az ilyen jellegű rendellenességek gyakran átmeneti jelenségként kerülnek elő, viszont például az állat fóbiákról beszámoló gyermekek tüneteinek egy része állandósul, így ők még felnőtt korukra sem szabadulnak meg tüneteiktől.

A szakember szerint fontos, hogy elfogadjuk gyermekünk félelmét és megpróbáljuk megismerni azt. Ugyanakkor ne erősítsük meg őt ebben például úgy, hogy óvón magunkhoz húzzuk, amikor találkozik a rettegett helyzettel, élőlénnyel, vagy tárggyal, mert így azt fogja érezni, hogy valóban van oka félni. Inkább szeretettel nyugtassuk meg.

A terápia jellege az életkortól függ

– A szorongásos kórképek és fóbiás típusú rendellenességek terápiájában a gyermek életkora a meghatározó. Egy bizonyos életkornál már hatékonyak a kognitív- és viselkedésterápián alapuló kezelések. Minden esetben a szakember dönt a terápiás beavatkozásról a gyermek életkora és a probléma jellegének megfelelően. Ilyenkor a gyermekeket megtanítjuk a relaxációra az elképzelt félelmi helyzetben, kezdve a legenyhébbel, majd fokozatosan folytatva a legerősebbig. Segíthet az is, ha a gyermek megfigyel egy másik személyt, aki kapcsolatba került a rettegett tárggyal – félelem nélkül.

(fotó: Shutterstock)

félelemkisgyermekgyermekneveléspszichológia