Juli népzenei alapokon nyugvó, zeneterápiás szemléletű foglalkozásokat tart. A kisgyermekes családok körében népszerű Kerekerdő című meselemeze.


Pörgős életet él a szó legszorosabb értelmében, hiszen koncertjein nemcsak énekel, hanem táncol is, aktív kapcsolatban van a gyermek és a felnőtt közönségével. Hogyan viseli a nyugalomra ítélő járványidőszakot?

– Komolyan vesszük a kijárási tilalmat, de igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni belőle. Az utolsó élő, személyes találkozásom március 11-én volt a közönséggel, azóta itthon vagyok a férjemmel és a két gyerekünkkel. A hivatásunkat sem hanyagoljuk, felelősségünknek, sőt, kötelességünknek érezzük, hogy a zenén keresztül most is tartsuk a kapcsolatot a követőinkkel.

Azt írta korábban, fontos, hogy énekeljünk, de az is fontos, hogy mit és hogyan. Most miként tartja életben ezt a hitvallást?

– Az ilyen kiélezett helyzetben csak az számít, hogy olyan tevékenységet folytassunk, amiben örömünket leljük. Ingerszegény lett az életünk, a zenével viszont gondolatokat, érzelmeket fejezhetünk ki. Lényegében most mindegy, hogy mit énekelünk, milyen zenét hallgatunk vagy játszunk. A férjem is zenész, hálát adok az Istennek, hogy az a hivatásunk, ami a hobbink is.

Színpadi ember, aki együtt él a közönséggel. Át tudott állni arra, hogy most nincs visszacsatolás tőlük?

– A mi korosztályunktól már nem idegen, hogy az online térben találkozunk. Ugyanakkor az az élmény, amikor felállunk a színpadra, vagy a zeneterápiás foglalkozáson találkozom a közönséggel, az átültethetetlen a digitális világba. Ugyanazt nem lehet megcsinálni a képernyő előtt. Ez a helyzet engem most arra ösztönöz, hogy különböző eszközökkel megpróbáljam legalább közelíteni az élményszintet. Ehhez persze nagy szükség van arra, hogy a közönségünk is mozgósítsa saját erőforrásait. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz majd újra színpadon állni, találkozni a zenésztársakkal és a közönséggel.

Vannak már belátható tervek?

– Próbálják a rendezvényszervezők átcsoportosítani a koncerteket a nyár végére, őszre. Hiszek egyébként abban, hogy hamarosan kijövünk ebből az egészből, de már semmi nem lesz olyan, mint eddig volt. Annyi koncert volt, hogy az ember jó dolgában már azt sem tudta, melyikre menjen. Mi, zenészek jobban megszűrhetjük majd a felkéréseket, a közönség pedig erősebben vágyik majd egy-egy feledhetetlen pillanatra.

Ön zeneterapeuta is. Pedagógusként mit tanácsol a szülőknek?

"A család a legbiztonságo-sabb, legbensőségesebb közeg, ha a szülők arra nevelik a gyermeküket, hogy elvárások nélkül játsszanak egy hangszerrel vagy saját hangjukkal."

– Minden családban van otthon valamilyen hangszer, vagy hangkeltő eszköz. Használják ezeket, mondókázzanak, énekeljenek együtt sokat. A család a legbiztonságosabb, legbensőségesebb közeg, ha a szülők arra nevelik a gyermeküket, hogy elvárások nélkül játsszanak egy hangszerrel vagy saját hangjukkal. A zenehallgatás is nagyon fontos, erősen befolyásolja a gyermekek zenei ízlését az, hogy a szülők mit hallgatnak. Jó játék a képalkotás zenére. A család meghallgatja kedvenc művét, mindenki fog egy darab fehér papírt és lerajzolja, lefesti az érzéseit. De a mozaikképkészítés is nagyon szórakoztató. Jó ilyenkor elrugaszkodni a tudatos ábrázolástól, nem az a cél, hogy minél jobb, kidolgozottabb legyen a kép. Sokkal fontosabb a belső tartalom, az, hogy az érzések valamilyen más dimenzióban öltsenek formát.

Két kisgyermekkel vannak otthon. Őket mivel köti le?

– A kislányom hároméves, szeptemberben megy óvodába. A fiam ötéves, középső csoportos. Eddig rendkívül jól viselték az itthonlétet, de a fiamnak néhány hete elkezdtek hiányozni az ovis csoporttársak. Nagy a baráti társaságunk is, sok-sok gyerekkel. Nagyon szívesen találkoznának már egymással. Egyébként hagyom őket. hogy sokat bogarásszanak a természetben. Szerintem fontos, hogy a saját gondolatiakba merülve, akár eszközök nélkül játszhassanak. A szülők figyelmét is fel szoktam hívni arra, nem kell a gyereket mindig lekötni valamivel. A fókuszált játékok, például a közös társasjáték, vagy az építő után különösen jó a lazább határokat alkalmazó szabad levezetés. Ennek nem is kell, hogy célja legyen. Ha látszólag unatkoznak, akkor sem kell, hogy a szülőben azonnal beinduljon a programoztató sziréna. Lehet, hogy a gyerek tudatosan vágyik az ürességre. Hagyjuk őket élni, ne telepedjünk rájuk.

Olvasta már a Mi újság? rovatunk korábbi cikkeit is?

interjúzenegyermeknevelés