Összeszorult gyomor vagy szárnyaló lepke? – Szidás helyett dicsérjük a gyerekeket!

Dicséret és szidás – mit jelentenek a gyermekléleknek?

– Ha szidást hallunk, kellemetlenül érezzük magunkat, összeszorul a gyomrunk, gombóc van a torkunkban, néha a sírás szorongat. Amikor viszont dicséretet kapunk, az felemel, könnyűvé tesz, és „kis lepkék” repkednek a bensőnkben. Ezeket nevezzük vegetatív válaszoknak. A kettő közül ugye mi is inkább az utóbbi választjuk? Veszélyes és messzire ható dolog a gyermek életében a rossz szó: sokszor még felnőttként és idősként is emlékszünk azokra a szidalmakra, amit gyermekkorunkban kaptunk. Éppen ezért a szidás automatikusan valamilyen elkerülő viselkedés alkalmazására ösztönzi a gyermeket: a stresszt okozó helyzettől való eltávolodásra, érzelmi elszigetelődésre. Ambivalens vagy negatív érzelmek ébredhetnek ilyenkor a gyermekben a szülő iránt. A dicséret viszont kiszélesíti a gyermek gondolati- és viselkedéses repertoárját, erősíti a fizikai, intellektuális, és társas erőforrásait, ösztönzi a kreativitását. De Barbara Fredrickson, a pozitív pszichológia egyik legismertebb képviselője szerint, a dicsérő szavak bizonyítottan ellensúlyozzák a negatív érzelmek „mellékhatásait”, segíthetnek a mindennapok nehézségeivel és a stresszel való megküzdésben, hatással vannak a gyermek fizikai és mentális egészségének alakulására is.

Milyen az a gyermek, akit sokszor megdicsérnek?

– Amennyiben ez a dicséret hiteles, tehát ha van mögötte valódi teljesítmény, akkor a gyermek magabiztosságot, pozitív önértékelést, önelfogadást épít ki magában. Vagyis jóban lesz önmagával. A személyiségének feltétel nélküli elfogadása olyan mondatokkal, mint például „a gyerekem vagy”, „mindig szeretlek”, „nekem te vagy a legjobb”, szintén fontos az egészséges gyermeki léleknek. Dicséret híján a gyermekből felnőttként bizonytalan, folyamatosan megerősítést váró, alárendelődő személy válhat. Szélsőséges esetben, vagyis ha az elismerés hiánya mellett gyermekként sok szidást is kapott, basáskodó, uralkodni vágyó ember lehet belőle.

Mi a tapasztalat: mi, szülők eleget dicsérjük a gyermekeinket?

– Sosem eleget! Sokat számítanak a saját kapott mintáink: az, hogy minket hogyan neveltek, mennyire ismertek el, és milyen gyakran dicsértek. Annak, aki kevés dicséretet kapott gyermekkorában, nem feltétlenül jön „zsigerből” ez a magatartás, meg kell tanulnia, és oda kell figyelnie az alkalmazására. Sokat tanulhatunk a „dicséretben-jobb” párunktól! Ez persze nem azt jelenti, hogy átengedjük neki a dicsérő szerepet, inkább igyekszünk felzárkózni hozzá. Lehetünk ebben tudatosak, akarjuk többet dicsérni a gyerekeket! Érdemes monitoroznunk a saját szülői viselkedésünket, és figyelni, hogy milyen mértékben dicsérünk, vagy dicsérünk-e egyáltalán? Egy jó iskolai eredmény elérése nem evidencia még akkor sem, ha a gyerek egyébként jó képességű, tehát ne hagyjuk szó nélkül.

Vannak olyan tipikus dicséretek, amik különösen jól esnek egy gyermeknek?

„Nem cukormázas, gügyögő, „szósszal leöntött” módon kell dicsérnünk. Néha elég egy-két szó és egy mosoly, de van, amikor az ölelés is jól kifejezi azt, hogy elismerjük, ami történt.”

– Nem cukormázas, gügyögő, „szósszal leöntött” módon kell dicsérnünk. Néha elég egy-két szó és egy mosoly, de van, amikor az ölelés is jól kifejezi azt, hogy elismerjük, ami történt. Sokszor azokat az egyszerű dolgokat felejtjük el kijelenteni, amik maguktól értetődőek lennének: „büszke vagyok rád”, „gratulálok”, „nagyon örülök, hogy sikerült”, „ez szép munka volt”, „jól tetted”, „kedves volt tőled”, „jól esett, hogy…”. Az is fontos, hogy ne felejtsük el időnként elmondani a gyerekeinknek: „jó veled!”

A dicséret ragadós lehet?

– Mintát adunk a gyermekünknek azzal, ha gyakran elismerjük őt: meg fogja tanulni, hogy ez a „csodaszer” jól esik másoknak és minden helyzetben használható.

Kicsiknek vagy nagyoknak jár a több dicséret?

– A dicséret nincs korhoz kötve, hiszen minden életkorban fontos a visszajelzés. Gyermek- és serdülőkorban azért, hogy az alakulóban levő identitásunkat építgessük belőle, később pedig jó, ha megerősítést, visszajelzést kapunk arra vonatkozóan, hogy jó úton haladunk.

A következetes nevelés megfér a folyamatos dicséréssel?

– A szigorú és következetes szülői magatartás meleg, szeretetteljes érzelmi elfogadással párosulva igen jó kombináció. Ebben a miliőben állandóak a szabályok, kiszámíthatóak a reakciók, jól lehet alkalmazkodni az elvárásokhoz, közben nyilván a szigorúságnak ésszerű mértéket adva. Ha ebben a közegben érkezik a dicséret, akkor ez hiteles szülői magatartásként értelmezhető. Amennyiben mindenben megerősítenek, ami pozitív, és mindenről jelzést kapok, ami negatív, akkor tudom, hogy működik a világ és hogy mihez tartsam magam.

Szülőként sokszor megbánjuk az igazságtalan reakcióinkat…

– Létezik egy emberi tulajdonság, amelyet ennek a világnak a működése jól megcibált, ez az egészséges mértéktartás. De emellett ott áll a szülői bölcsesség is, ami igen jól működne, ha hagyatkoznánk rá. Amikor egy nehéz napon a gyerek kiakaszt minket és mi rákiabálunk, vagy felfokozott reakciót vált ki belőlünk egy hiszti, akkor sincs tragédia, mert igenis hibázhatunk szülőként! De fontos, hogy folyamatosan törekedjünk arra, hogy elismerjük és helyrehozzuk a hibát!

(fotó: Shutterstock, privát)