A szülőknek, családtagoknak nehezebb észrevenniük-megítélniük a folyton velük élők alakváltozásait. Pedig ennek komoly tétje lehet. A lassan felgyűlő túlsúly számtalan betegség forrása. De sokszor annál közvetlenebbül is befolyásolja a gyerekek közösségben elfoglalt pozícióját, lehetőségeit, a felnőttkorát is meghatározó szokásainak kialakulását. Az alultápláltság sem kisebb gond, s az nem is csak a kóros soványságot jelentheti. Kevésbé látványos formája a fejlődéshez és az egészség megőrzéséhez szükséges vitaminok, ásványi anyagok, nyomelemek hiánya. Különösen a jód, az A és a D vitamin, valamint a vas szerepét tartják kritikusnak e szempontból.

A tápláltság megítélése a profiknak sem megy könnyen. Erre vallanak azok az ellentmondásos statisztikák is, amelyeket egy idén [2022] nyáron megjelent orvosi irányelv is idéz. A gyerekekkel foglalkozó hazai háziorvosok adatai szerint 2019-ben a 18 évesnél fiatalabbak között az elhízás előfordulási aránya 17 ezrelék volt, az alultápláltságé pedig kereken 1 ezrelék. Ezzel szemben, ugyanekkor az iskolaorvosok adatai egy nagyságrenddel súlyosabb problémát jeleztek, náluk ez a két arány 131, illetve 24 ezrelék volt. Az érdekelt orvosok szemléletének egységesítését is segítheti a júliusban közzétett, "Tápláltsági állapot szűrése a gyermek alapellátásban" című irányelv. A bő száz oldalas dokumentum nem könnyű olvasmány, nem is a szülőknek szánták, de ők is találhatnak benne praktikus segítséget, ha bizonytalanok abban, hol is tart a gyerekük fejlődése.

Ha felnőttek testalkatáról beszélünk, akkor a legtöbben talán kapásból a testtömegindexet (BMI) említenék, mint biztos iránytűt. A képlet (a kilogrammban mért testtömeg osztva a méterben számolt magasság négyzetével) mellett sokan még a küszöbértékeket is tudják fejből: 18,5 és 24,9 között "normál" testalkatot mutat, alatta alultápláltságot jelez, 25-től túlsúlyt, 30-tól elhízást. A számítás egyszerűsége a felnőtteknél jórészt kompenzálja e mutató fogyatékosságait, de a gyerekeknél nem használhatóak ezek a küszöbértékek. Ahogy nőnek, ahogy épül a testük, sőt, a nemüktől is függően, más és más lehet az üzenete ugyanannak a BMI-értéknek.

Az otthon is könnyen kiszámítható index helyes értelmezésében segíthet az említett orvosi irányelv 3. számú melléklete, ahol a szülők is elérhetik a gyerekük nemének és életkorának (3 és 18 éves kor között, félévenkénti időközökkel megadott) megfelelő értékelő táblázatokat. Itt egyebek mellett ahhoz is találnak útmutatót, hogyan kell korrekten mérni az egyes testi jellemzőket.

Ha a szülők nem reagálnak időben a gyerekük egészségtelen gyarapodására, annak az is oka lehet, hogy a közelmúltban igen gyorsan változott a körülöttük látható "viszonyítási alap". 1975 és 2016 között itthon közel négyszeresére nőtt, és a WHO adatai szerint már meghaladja a 28%-ot a túlsúlyos gyerekek aránya. Ami azért is érdemel komoly figyelmet a szüleiktől, mert ezt rendszerint nem növik ki: a legtöbbjüknek felnőttként is gondja lesz a súlyával, meg az abból fakadó betegségekkel.  

A statisztikai átlag elfedi, hogy az ország különböző területein igencsak eltérő a gyerekek elhízásának a kockázata. Erről mutatott példákat Erdei Gergő 2018-as doktori értekezése ("A gyermekkori túlsúly és elhízás prevalenciája, regionális különbségei és ezek összefüggései egyes szociodemográfiai tényezőkkel"), amely a 6-8 évesek tápláltságát vizsgálta. A Semmelweis Egyetem honlapján bemutatott kutatás során a legnagyobb esélykülönbséget Közép-Magyarország, illetve Dél-Dunántúl között találták. Míg az előbbiben a túlsúlyos gyerekek aránya 12%, az elhízottaké pedig 6,1% volt, addig az utóbbiban ez a két érték 15,2%, illetve 12%. Azaz a dél-dunántúli régióban dupla akkora eséllyel lehet elhízott kisgyerekekre bukkanni, mint a közép-magyarországiban.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!

Fotó:Förster Tamás
Egészségértéselhízáséletmódegészség