Iskola a COVID idején - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Iskola a COVID idején

Lehotzky Zsuzsanna
2021. jan. 24. 9:00
Iskolást nevelünk

Tavasszal még sokkolta a tanárokat és a diákokat a digitális oktatásra való átállás, ősszel viszont már szinte rutinszerűen kezelték az online iskolai életet. Január 24., az oktatás nemzetközi napja alkalmából a hazai oktatás szereplőit kérdeztük a digitális tanítás és tanulás tapasztalatairól.

Mint a tanárok többségét, Matolcsy Erzsébetet is villámcsapásként érte, hogy tavaly tavasszal egyik napról a másikra át kellett állnia a digitális oktatásra. A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium matematika tanára azt mondja, mint sok kollégáját, először őt is sokkolták a járvánnyal együtt járó változások a munkájában, a tavaszi tapasztalatszerzés után azonban az őszi „digitális átállás” már szinte rutinszerűen működött.

Tanárnak és diáknak is kihívás

– Márciusban csak egy hetünk volt az átállásra, ezalatt kellett kiválasztanunk, hogy milyen programot használjunk, fel kellett építenünk egy teljesen új, digitális tanrendet és az óravázlatokat. Tavasszal sokkolt minket a változás, most azonban már az ősz elején készültünk az online tanításra. Szeptemberben már sejtettük, hogy erre újra szükség lesz, aztán végül egy hibrid módszert vezettük be novemberben. Ez azt jelenti, hogy míg az 5-8. osztályosok iskolába járnak, így őket élőben tanítjuk, a gimnazisták otthon maradnak és online „járnak” az órákra.

Bár bonyolultabbnak tűnik az ősszel bevezetett rendszer, Matolcsy Erzsébet szerint még így is ég és föld a tavaszi és az őszi tanítás közötti különbség – ez utóbbi javára.

– Mostanra belejöttünk már az online oktatásba, vannak segédeszközeink, megtanultuk kezelni a különböző programokat – mondja Matolcsy tanárnő. – Nekem a matematika tantárgy miatt nagy szükségem volt arra, hogy írni tudjak az órákon is, ezért érintőképernyős laptopot kaptam az iskolától, ami majdnem ugyanolyan nekem és a gyerekeknek is, mintha egy táblára írnék. Ez fontos volt, mert a matek olyan tantárgy, amit el kell magyarázni és meg kell érteni, emiatt nem járható út, hogy feladom a tananyagot önálló munkában otthonra. A gyerekeknek azonban iszonyúan nehéz, hogy 5 órán keresztül ott ülnek a gép előtt, mert nem lehet tőlük elvárni, hogy végig ugyanúgy koncentráljanak.

A tanítás varázsa

"A tanítás varázsa az, amit nem tudok képernyőn keresztül érvényesíteni."

– Az online oktatás bizonyos szempontból nagyon jó, de sajnos éppen a tanítás varázsa az, amit nem tudok képernyőn keresztül érvényesíteni. Egy mozdulat, egy poén, ami az órán mindig működik, természetesen online is alkalmazható lenne, de mivel nincs visszajelzésem, mert ugye le vannak némítva a gyerekek, hiába kamerával vannak jelen, éppen a személyes varázs és a köztünk levő kapcsolat vész el. Az iskolában két nehéz feladat között mindig szoktam kicsit lazítani a gyerekeket, a gépen keresztül ez azonban nagyon nehéz feladat.

Hiába a nagyobb szabadság és a kevesebb tanóra, visszajelzéseik szerint a gyerekek szeretnének visszamenni az iskolába. Azért persze azt is hozzáteszik, hogy ha lehetne, maradnának a hosszabb alvásokál, mondja Matolcsy tanárnő.

– Az iskolai órán egy közösség voltunk, együtt dolgoztunk a gyerekekkel. Ez a módszer nekem is, nekik is sokkal könnyebb, mint egyedül egy szobában ülni, a kamerák előtt. Az online órán nem lehet a gyerekeket úgy lekötni, mint amikor előttük járkálok, írok a táblára, kérdezgetem őket. Most csendben ülnek a lenémított mikrofonok mögött, és sokszor nem tudom, hogy értették-e vagy sem azt, amit mondtam.

Közös bulik helyett projektmunka

A tananyag később pótolható, viszont a társas együttlétek, a kirándulások, a közös bulik, amik ebben az életkorban fontosak lennének, a mostani középiskolások számára háttérbe szorulnak.

– Ezzel szemben vagy épp ezért az iskolában nagyon figyelünk arra, hogy a feladatkiadásnál az egyéni munkavégzés mellett projektben dolgozzanak a gyerekek, hogy minél többet beszéljenek egymással, keressék egymást akár az interneten. Az időszak pozitívuma, hogy kiderült, hogy a tanulók szeretnek együtt dolgozni. Jó lenne, ha ez az irány tovább erősödne az oktatásban. Ami még pozitívum, hogy a gyerekek többsége felismerte: nekik kell megtanulniuk a tananyagot. Úgy gondolom, hogy felelősségteljesebbek lettek az elmúlt közel egy évben. Van, aki kihasználta a több szabadidőt, megtanult plusz egy nyelvet vagy elkezdett sportolni.

„Szinte már olyan, mint a hagyományos tanulás”

Huszti Judit, aki maga is tanár, de négy iskolás gyermeket nevelve szülőként is megtapasztalja a jelenlegi helyzetet, számos pozitív változást lát az ősz óta eltelt időszakban. Leginkább azt, hogy sokat javult a digitális oktatás színvonala.

"Gyakorlatilag már majdnem olyan az online oktatás, mint a hagyományos iskolai tanulás."

– Ha becsengetnek, a tanár bekapcsolja a kamerát, a gyerekeknek ott kell lenni, mert ugyanúgy jegyzik a hiányzást, mint a gimnáziumban és csak jó indokkal lehet távol maradni. Az órán szólítják a gyerekeket, muszáj válaszolni, tényleges beszélgetések alakulnak ki a pedagógusok és a diákok között, ezért gyakorlatilag már majdnem olyan az online oktatás, mint a hagyományos iskolai tanulás – meséli. – Egyedül a számonkérés az, amiben van nagyobb különbség, hiszen a gyerekek használhatják dolgozatírás közben a tankönyveiket.

Judit azt mondja, hogy ő nagyon szerencsés anyuka, mert gyermekei számára nem okoz problémát az online tanulással együtt járó önálló munkavégzés, ugyanakkor a könnyítések miatt némileg aggódik.

– Vajon mennyire fogják megtanulni a tananyagot éppen amiatt, hogy egyszerűbb, könnyebb megfelelni a számonkéréseken? Látom a gyerekeimen, hogy nem mindig ismerik olyan alaposan a tananyagot, mint amikor az iskolában személyesen kellett számot adni a tudásukról.

Az egyik hozadék: az önállóság

Judit úgy látja: az online oktatással a gyerekei tulajdonképpen a főiskolai, egyetemi tanulmányaikra is készülnek. Mivel ő szinte egész nap dolgozik, ezért a gyerekek kénytelenek valóban egyedül megszerezni és feldolgozni a szükséges tudást.

– A 10-dikes lányom önállósága nagyon sokat javult, megtanult jegyzetelni, a 9-dik osztályba járó fiamon azonban inkább azt látom, hogy ő a lazább kötelezettségeknek, a több alvás lehetőségének örül. Azonban mindketten vágynak vissza az iskolába. Elsősorban a közösség miatt, de mindkét gyerek megfogalmazta, hogy azért is könnyebb az iskolában, mert személyesen, élőben magyaráz a tanár.

„Rájöttem, mennyire fontosak a barátok”

A középiskolás gyerekeknek egészen biztosan nehéz elviselni a folyamatos otthonlétet, hiszen szinte egész nap egyedül vannak éppen egy olyan életszakaszban, amikor a társakkal való közös beszélgetések talán mindennél fontosabbak lennének az életükben. Ezt a 10. osztályos Jenei Eszter is megfogalmazta.

– Az online órákon ugyan beszélgetünk, és válaszolunk a tanári kérdésekre, de kevésbé vagyunk aktívak, mint bent az iskolában, ezért összességében sokkal kevesebbet kommunikálunk egymással.

Eszter azt mondja, kisebb-nagyobb messenger csoportok alakultak az iskolában, amikben leckéről beszélgetnek, de ez azért ritka eset. Ő inkább a barátaival létrehozott virtuális csoportban társalog, és alkalmanként ténylegesen találkoznak is. Az elmúlt közel egy év mindenesetre rádöbbentette, hogy sokkal többet kell majd „szocializálódnia”, azaz több időt kell együtt lennie a barátaival és más, ismeretlen emberekkel. Mint meséli, talán éppen a személyes találkozások hiánya segítette őt abban a felismerésben, hogy az életében milyen fontos szerepe van a barátoknak és a személyes találkozásoknak.

(illusztráció: Komka Péter/MTI)