Ne a nyaralásból essünk be az iskolapadba! - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Ne a nyaralásból essünk be az iskolapadba!

Szöveg: Clerget-Tasi Barbara, fotó: Förster Tamás
2020. aug. 27. 5:00
Iskolást nevelünk

Noha a szülők és a gyerekek többsége soha nem várta ennyire a szeptember elsejét, mint most, mégis érdemes már napokkal előtte rákészülni – ami ez esetben nem csak az írószerek beszerzését jelenti.

A családommal a sulit izgatottan várók táborát erősítjük, mert valóban hosszúra nyúlt ez a rendhagyó szünet. A gyerekeinknek hiányzik a kortárs közösség, nekünk, szülőknek pedig a nyugodt munkavégzés, azaz hogy ne kelljen bezárkózni a dolgozószobává avanzsált hálóba, és ne kelljen megvárni az este 9 órás gyerekaltatást, hogy elkezdődjék a munkaidő. Azonban, ahogy márciusban át kellett állnunk egy megváltozott napirendre, úgy most is alkalmazkodni kell azokhoz a változásokhoz, amelyeket a szeptember hoz. Bodnár Csilla klinikai szakpszichológus azt ajánlja, hogy néhány nappal az iskolakezdés előtt kezdjük el a ráhangolódást a régi-új rendszerre.

– Eddig szünet volt, tehát a gyermek időben, térben szabadon mozoghatott, aminek a célja és a feladata az élményszerzés, pihenés, feltöltődés volt – kezdi pszichológus szakértőnk. – A gyermeknek a szünidőben nem kellett olyan emberekkel együtt lennie, akiknek nem kedveli a társaságát. Emellett a családi kapcsolatok is intenzívebbé váltak, lazább lett a szülő szabályozó, ellenőrző szerepe. Az iskolával azonban életmódváltás kezdődik. Megint életbe lép egy kötöttebb napirend, szabályrendszer, amihez a gyermeknek igazodnia kell. A családi kapcsolatok ismét az esti, szűkebb időszakokra korlátozódnak. Teljesítményhelyzetek jelennek meg újra a tanuló életében, ráadásul egy olyan közegben, ahol valószínű, hogy nem mindenkit kedvel. Mindez pedig érzelmileg megterhelő lehet a gyerek számára. Ha normál esetről beszélünk – nincs tanulási nehézség, szívesen jár iskolába a diák –, akkor is fontos, hogy a szülő segítsen felkészülni a gyermeknek a változásra.

Engedjük, hogy maga válassza ki az iskolaszereit

– Nem javaslom, hogy a nyaralásból essen be a gyerek az iskolapadba. Az utolsó hét, de legalább a nyár utolsó 3 napja már az átállásról szóljon. Nézzük át a tanszereket, vagy – ha még nem szereztük be – menjünk el a gyermekkel együtt megvenni a felszerelést. Jó ötletnek tartom, ha a szülő engedi, hogy a gyermek válassza ki azokat az iskolaszereket, amikkel dolgozni szeretne a tanév során. Természetesen nem a legdrágább dolgokat kell megvenni, de engedjük, hogy keressen a gyerkőc egy-egy drágább füzetet vagy az olcsóbb, praktikus tollak mellé egy olyat, ami igazán tetszik neki. Érezze azt, hogy kicsit az ő kezében van az irányítás. Alakíthatunk a szobáján is együtt az iskolakezdéshez, készítsük elő a táskát, tolltartót!

Ne csak az utolsó nap feküdjön le időben

– Ha már megvannak a könyvek, akkor a gyermek is legyen ott, amikor bekötjük a tankönyveket, füzeteket. A kisebb gyerekek segíthetnek a vignetta felragasztásában, a már írni tudó gyerekek meg is írhatják, a nagyok pedig egyedül is csomagolhatnak. A nyár folyamán gyakran kitolódik a lefekvés ideje, érdemes fokozatosan visszaállni arra az alvási rendre, ami a tanév közben is jellemző lesz. Kezdjünk el beszélgetni az iskoláról! Mindez segít abban a gyermeknek, hogy ráhangolódjon az életmódváltásra. Az első tanítási nap osztályfőnöki órái is ezt a ráhangolódást szolgálják; nem véletlenül beszélgetnek arról, ki milyen élményeket szerzett a nyáron, hogyan töltötte a szünidőt. A pedagógus segíthet abban is, hogy ne induljon el a rivalizálás, ki hol volt, mit csinált a nyáron, hiszen minden élmény értékes, függetlenül attól, hol éltük meg azokat.

A legfontosabb a szülői támogatás

– Az első 3 osztályfőnöki óra kiemelten értékes azok számára, akik nehezebben illeszkednek be egy közöségbe. A zárkózottabb gyermek is az osztályközösség részévé válhat a közös, irányított beszélgetés által, könnyebb lesz a visszaszokás az iskolapadba. Az introvertált kisgyermek számára maga a közösség fárasztó. A szülőnek már azt is nehéz eldönteni, mi a jó hozzáállás: utat engedni a gyermek magába fordulásának, és magántanulói státuszba helyezni, esetleg egyéni oktatási rendszerbe tenni, vagy azt mondjuk, hogy igenis próbálkozni kell, mert az életünket is emberek között éljük le. Bárhogy is döntünk, a legfontosabb a szülő támogató jelenléte.

Megoldást jelenthet a magán napközi

– Ha van olyan kisbarát, akihez kötődik a gyermekünk, akkor igyekezzünk vele már az tanévkezdés előtt felvenni a kapcsolatot. Érjük el, hogy már első nap egymás mellé ülhessenek, hiszen az megnyugtató a kisgyermekünk számára. Nagy megkönnyebbülést jelent az introvertált gyermeknek, ha csak a tanórákon kell részt vennie, a délutáni foglalkozásokon már nem. Ez kivitelezhető egy 9-10 éves kisdiák esetében, hiszen néhány órát akár már egyedül is eltölthet otthon. Kisebbeknél megoldást jelenthet a magán napközi, ahol egy tanító érte megy az iskolába, és néhány tanulóval együtt elkészítik a házi feladatot. Elsős kisgyerek szülőjeként, vagy iskolaváltásnál beszéljünk előre a pedagógussal, hogy tisztában legyen a gyermekünk nehézségeivel, így támogathatja őt a kritikus helyzetekben, segítheti a kapcsolatépítést.

„Meglátod, ez az év jobb lesz!”

A tanulási nehézséggel küzdő gyermekek számára sem könnyű a tanévkezdés, de nagyban befolyásolja a visszatérés minőségét a szülő hozzáállása, az, hogy milyen problémáról beszélünk, és milyen tapasztalatokat szerzett eddig a diák.

„Már előre éreznie kell a tanulási nehézségekkel küzdő gyermeknek, hogy megkapja a kellő támogatást.”

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyermek ne érezze azt, hogy teljesíthetetlen – a képességeitől túlzottan elrugaszkodó – elvárásokat támaszt felé a szülő. Mindig bizakodva kezdjük az új tanévet: „Meglátod, ez az év jobb lesz!”; „Nem kell aggódnod, az első hetekben úgyis csak ismételtek!” Azt erősítsük a gyermekben, hogy ez az év biztosan jobban fog sikerülni. Már előre éreznie kell a tanulási nehézségekkel küzdő gyermeknek, hogy megkapja a kellő támogatást. Ne mondjunk olyanokat, hogy „Idén kitűnők leszünk” – ráadásul így, többes számban –, hiszen a gyerek emiatt rögtön görcsösen, szorongással indítja az új tanévet. Megcélozhatunk jobb eredményt is, de azt erősítsük a gyermekünkben, hogy az biztosan megy majd, amit az elmúlt évben már sikerült elérni. Tanulási nehézséggel küzdő gyermekek esetében különösen fontos azt hangsúlyozni, mennyi más haszna is van az iskolába járásnak a tanuláson kívül: ilyen a közösségépítő szerep, hogy együtt lehet a barátaival.

Újfajta nehézség: a koronavírus

A koronavírus kapcsán egy új helyzettel is szembe kell nézni tanévkezdéskor. Általános hozzáállás, hogy meglátjuk, hogyan alakul a szeptember, a szülők többségében erősebb a normál kerékvágás iránti vágy, mint a vírustól való félelem. Akadnak azonban olyan szülők, akik szorongva gondolnak az iskolára, konkrétan attól félnek, hazahozza gyermekük a vírust. A tanév azonban elkezdődik így is, úgy is, tehát az a legjobb, ha felvértezi magát az aggódó anyuka, apuka.

– Elsősorban a saját szorongásán kell dolgoznia a szülőnek. Fontos, hogy ne pakoljuk a gyermekre a felelősséget, ne keltsünk benne bűntudatot, hogy ő lehet az a személy, aki megfertőzi a családot. Nem szabad szorongó, konfliktusos viszonyt kialakítani a saját gyermekünkkel azért, mert félünk a betegségtől. A legnagyobb félelme ilyenkor az az édesanyának, édesapának, hogy mi lesz velük, ha megbetegszenek. Sokat segít ilyenkor, ha kidolgoznak egy stratégiát: kik azok, akik segíthetnek nekik, hova forduljanak, mire számíthatnak, miért fontos a megelőzés? Beszéljük át, mit tehetünk azért, hogy egészségesek maradjunk: ha a gyermek hazaér az iskolából, mosson azonnal kezet, megkérhetjük, hogy öltözzön át, esetleg zuhanyozzon le, ha ettől megnyugszunk. Próbáljunk hiteles információkat szerezni a vírusról! A legfontosabb, hogy megtalálja a szülő a módját, hogy csökkentse a saját szorongását: ha már van kidolgozott „projekt”, mi a teendő, ha megfertőződik, akkor nyugodtabban indul majd a tanév is.