Gyakran a szülőkbe vásik bele a gyerek foga

Egy, dr. Szőke Judit vezette, a WHO által támogatott vizsgálat igazolja, hogy az ép fogazatú gyerekek aránya harminc év alatt, 2017-re 7,5 százalékról 44,7 százalékra nőtt. Az eredményben benne vannak a különböző prevenciós programok, a jobb életkörülmények, a javuló szájhigiénés szokások. Ám a WHO 2000-re kitűzött célját, hogy a gyerekek legalább 50 százaléka legyen ép fogazatú, még nem sikerült elérni.   

Egy érvényben lévő iskola-egészségügyi rendelet kimondja, hogy évente kétszer kellene a gyerekeket szűrni és kezelni, a gyakorlatban azonban nem annyira zökkenőmentes a „szükséglet szerinti” ellátásuk. A városban élő gyerekeknek több az egészséges foguk, mint a kisebb településen élőknek, aminek az az egyik oka, hogy a falvakban nehezebb hozzáférni a gyermekfogorvosi ellátáshoz. 

Három iskola és hét óvoda tartozik Dúl Zoltán szombathelyi gyermekfogorvos körzetéhez.  

– Ám míg az egyik iskola diákjai közül tízből egynél találok szuvas a fogat, a másik két intézmény tanulóinál már nyolcnál – világít rá a fogorvos arra, hogy még egy városon belül is léteznek nagy különbségek.  A doktor szerint a szűrésig még minden rendben működik, az oktatási intézmények rendre elviszik oda a gyerekeket. A kezelés előtt a váróban az asszisztens bemutatja a helyes fogmosás „titkait”, aztán a gyerekek elmennek fogat mosni, azaz rögtön gyakorolhatják is, amit előtte néhány perce láttak.  

– Az óvodákba kimegyünk, beszélgetünk a gonosz kis fogmanókról, aztán a kicsik mesélnek, hogy náluk ez hogyan zajlik otthon. Amikor arról van szó, hányszor mosnak fogat, ki az, aki reggel is, akkor jó, ha tízből két kéz van a magasban. Szintén elég kevesen jelentkeznek arra kérdésre is, hogy van-e fogkefétek? Ám ez utóbbi oka a megilletődés is lehet – fűzi hozzá. 

– Az iskolások idejönnek a rendelőbe, egyenként beülnek a székbe, színező folyadékkal azt is megmutatjuk, melyik fogát nem sikerült kellően alaposan megtisztítania a szuvasodást és fogkövet okozó baktériumoktól. Ha szükséges, megbeszéljük, melyik mozdulat okozza a kudarcot. Aztán átnézem a szájüregüket, följegyezzük, amit látunk, és egy úgynevezett szűrőlapot kap a gyerek, amit hazavihet a szüleinek. A szűrőlapra pontosan rákerül, hogy van-e szükség további kezelésekre, és ha igen, pontosan mire. Ha szükséges a fogszabályozás, azonnal adom a beutalót, hogy a szülőnek azért ne kelljen külön bejönni. Ennek ellenére azt látjuk, hogy az érintett gyerekek fele érkezik meg végül a beutalóval a szakrendelésre.  Pedig a fogszabályozásnak nem pusztán esztétikai szerepe van. Ha ugyanis a fogak nem megfelelően záródnak, néhányra aránytalan terhelés jut, ami a rosszul illeszkedők meglazulásához, töréséhez vezethet. Ha viszont rendesen állnak a fogak, a felsők anatómiailag megfelelően fedik az alsókat, az később is sok előnnyel járhat. Rendes harapása lesz, amivel később elkerülheti a nyelési, a beszédbeli, a táplálkozási nehézségeket.    

– Kezelni viszont csak azt a gyereket lehet, akit a szülei visszahoznak rendelési időben. A fogászati kezelés invazív beavatkozás, ezért a szülőnek bele kell egyeznie, anélkül a fogorvos gyakorlatilag még barázdazárást sem végezhet a gyerek szájában. Erre a kezelésre általában akkor van szükség, ha a fog rágófelszíne egyenetlen, nehezen elérhető árkok, mélyedések vannak rajta. A fogorvos ezeket a mélyedéseket alaposan kitisztítja, savas oldattal érdesíti a fogzománcot, majd folyékony műanyaggal feltölti az árkokat, redőket. Ez amint megszilárdul, hatékonyan védi a fogat szuvasodástól. A beavatkozás teljesen fájdalommentes.  

– A szűrések alkalmával – ha van elég idő – a szülő beleegyezése nélkül is elvégezhető lenne a professzionális fogtisztítás, azaz a fogkövek leszedése – mondja Dúl Zoltán.  –  Ez azonban csak akkor történhet meg, ha garantáltan jut fél óra gyerekenként a szűrésre. Ilyen helyzet azonban nagyon-nagyon ritkán adódik. A szülő gyakran későn hozza vissza a gyereket a szükséges kezelésre, emiatt olykor a fog már nem is tömhető, csak húzni lehet. 

Az egyetemisták mintegy kétharmada, 68,7 százalék mos naponta kétszer fogat. A középiskolásoknál ez az arány magasabb, 83,8 százalék – derül ki Szivós Ádám, a Középiskolások és egyetemisták fogászati egészségműveltségi szintjének összehasonlítása című, öt évvel ezelőtt publikált tanulmányából. A válaszadók 77 százaléka minimum két percig mossa a fogát, és alig több mint a felük cseréli ki háromhavonta a fogkeféjét. Mindkét korcsoportban alacsony azoknak az aránya, akik használnak valamilyen fogköztisztító eszközt fogmosáskor. Az egyetemisták mintegy negyede, a középiskolások tizede csak akkor keresi fel fogorvosát, ha fáj már a foga. Az eltérés oka abban kereshető, hogy a középiskolások évente kötelező fogászati szűrésen vesznek részt. A tanulmány szerzője arra a következtetésre jutott, hogy a fogorvosok pácienseik egy jelentős hányadával nem, vagy csak nagyon ritkán találkoznak, így nehezebben tudják végezni a megelőzést segítő tevékenységüket.  

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!