Bagdy Emőke: „Egy párkapcsolatban két bolygó találkozik, természetes az ütközés”

Őrzi még a békepoharakat?

– Igen. Ezeket este szoktuk elővenni a férjemmel, és mindig volt is rá valami apropó. Mindketten nagyon sokat dolgoztunk, amikor hazaértünk, volt mit megbeszélnünk. A férjem nem szeretett részt venni a házimunkában, viszont volt sok-sok ügy, amit biztosan ő intézett. Az autók körüli feladatokat mindig rápasszoltam, de az adminisztrációs teendőket is vállalta. Én meg vezettem a háztartást. Volt egy munkamegosztás közöttünk, amit nagyon korrektül vittünk. A lányom besegített, nagyon jó háziasszony lett belőle, a fiam pedig az apja körül sertepertélt. A gyerekek előtt nemigen beszéltünk konfliktusokról, feszültségekről. Este viszont elővettük a kis poharakat. Az volt a különbség kettőnk között, hogy a férjem a fehér bort szerette, én meg a vöröset. A békepohárba mindenki a sajátjából töltött. Maga ez a rítus, hogy együtt vagyunk, beszélgetünk, megbeszéljük, kinek mi nem tetszett, ez nagyon fontos volt. Így nem volt harag.

A munkamegosztás is a házasság alapköve volt?

– A férjem nem csavarta be a villanykörét, de mindig égtek a lámpák. Mert arról biztosan gondoskodott, hogy legyen, aki megcsinálja. Én nem vettem át az ő szerepét, és ő sem az enyémet.

A hagyományos férfi-női szerepeket ajánlja?

– Nem. A megegyezés a fontos. A szerepek, a feladatok változhatnak. Elfogadom, ha egy férfi szeret és tud főzni. Ó, istenem, micsoda szerencse lehet! Ha a férj átvesz egy tradicionális női feladatot, aminek a felesége még örül is, és a nő esetleg másban ügyes, édes béke és egyensúly alakulhat ki. De a megegyezést tartani kell. Ha valami nem készül el időben, akkor csak erre kell utalni. Ez egy fontos szabály. Könyvek szólnak arról, miként érdemes az együtt élőknek megállapodniuk az otthoni teendőkről. Ezt írásba lehet foglalni. A németeknél van egy olyan szokás, hogy miután elkészült a megegyezés, kifüggesztik a falra. Így nincs civódás, kritizálás, szemrehányás.

Az együttélést is tanulni kellene?

– Régen az őseink instrukciókat adtak a gyerekeiknek. A lányokat nagylánnyá avatták, amikor először menstruáltak, a fiúkat pedig férfivá, az első éjszakai pollúció (magömlés – a szerk.) után. Az avatáskor felolvasták nekik a felnőttek, mit kell tudniuk. Ebben édes bölcsességek voltak például arról, mit csináljon a leányzó a legény körül.

Mond néhány példát?

– Nem tudom a pontos szavakkal felidézni, de ilyenek voltak benne például, hogy csinoskodjál. A szemed járása árulja el, ha tetszik neked a fiú. Vagy: amelyik fiú nem jár a kedvedbe, nem forgolódik körülötted, vigyázz vele, mert később tőled várja el. Egy édes mondat benne: ne feküdj füttyre. Meg ilyenek, hogy: vigyázz a testedre, ne feküdj le mosdatlanul. Ápold a testedet, különösen a virágzásod idején. Ugye, hogy csodálatos? A megegyezések tehát benne voltak az ősi magyar együttélési szabályokban is.

Ma nincsenek ilyen szabályok. Honnan tanulják a gyerekek az együttélésre való képességet?

„Nem nagyon segítjük a gyerekeinket abban, miként boldoguljanak érett korukban. Ezért is van nagyon sok megkésett érésű fiatal.”

– Utánzásból, amit levesznek a családból, az apától és az anyától. De külön családi életre nevelés nem nagyon van. Sajnos. Nem nagyon segítjük a gyerekeinket abban, miként boldoguljanak érett korukban. Ezért is van nagyon sok megkésett érésű fiatal. Ha összhangban lenne a genetika és a pszichológia, akkor tisztelnénk az időablakokat. Amikor az egyén biológiailag eljut egy érettségi szintre, akkor ehhez kellene kapcsolódnia bizonyos pszichológiai érettségnek. Ez most nem így van. Például egy lány 20 és 25 éves kora között a legtermékenyebb. Segíteni kellene, hogy párt találjon, feleségül mehessen és ha kívánja, gyermeket szülhessen. Na de a mi kultúránkban ő akkor még tanul. Így aztán elcsúszás van a genetikai program és a lelki fejlődési ütem között. Nincs illeszkedés. Mire a lány elér oda, hogy szívesen vállal gyermeket és már van is hova, addigra az időablak már csak résnyire van nyitva. Amikor egy fiú biológiai értelemben ivarérett lesz, fontos lenne, hogy pszichológiailag is megfelelő szinten álljon, és megkapja azokat a szeretetteli útravalókat, amelyek eligazítják. Ehelyett sokan az internetről tanulnak nem éppen hasznos dolgokat. Ezek technicizálják a szerelmet, műveletileg viszik őt tovább. Ha erre kerül a hangsúly, akkor az, hogy a szerelemben a másikra is figyeljen, háttérbe szorul.

Mi ebben a szülők feladata?

– A mintaadás, az azonosulás és az azonosítás mechanizmusa. Az azonosulás programozott. Mikor óvodáskorba kerül egy kisgyerek, akkor kezdődik a biológiai programmal kinyíló befogadási éhség. Egy kislány az anyukájához szeretne hasonlítani, fölveszi a magassarkú cipőjét, magára aggatja az ékszereit. Ezek lélektani automatizmusok. Amit befogadunk, az bevésődik és mi tovább visszük. Ez jó, de olyan szokások is kialakulhatnak, amelyek később nem biztos, hogy hasznosak. Egy házsártos anyuka mellett a veszekedős minták is beégnek. Egy gyermeknek mindig az a normális, ami a környezetében, a családjában van. Ezek mélyen bevésődnek. Tompíthatók, de nem kitörölhetők. Aztán jön az azonosítás szintje, ami meg a kamaszkortól rendkívül erőteljes. Ilyenkor kezdődik a szándékos ideál választás, valakit vagy valamit leutánoznak. Szerintem mindenki tudja, milyen, amikor egy kamasz szálanként állítja be a haját, mert valakihez hasonlítani akar, vagy valamely csoporthoz szeretne tartozni. A haj egyébként erős szimbólum. Született is erről egy doktori disszertáció. Azt nézték, hogy óvodáskorban hogyan választanak szépséget a gyerekek. Minden lány szerint a hosszú, szőkehajú tündérkirálynő a legszebb. A fiúk is a szép embereket preferálják. Ez olyan ősi program, ami transzgenerációsan mélyen bennünk van.

Jól értem, hogy az azonosulás és az azonosítás szakaszában van különös felelőssége egy szülőnek?

– Így van. Például az anya felelőssége, hogy ne legyen férfiellenes, sokkal inkább szelíd, szerető szívű, és ne drasztikusan viselkedő családparancsnok. Mert a kislánya majd azt a mintát viszi tovább, amit tőle lát. Ha azt tapasztalja, hogy a konfliktusokat kiabálással intézi az anyukája, azt gondolja, hogy ez a jó megoldás. Az otthonról hozott élethelyzeteket elfedheti később az idegen minta. Ilyen például a divat, ami csupa identitáskellékekből áll. Ha trendi a cuccod, akkor közénk való vagy. Amikor magam sem tudom, ki vagyok, akkor beállok a sorba és uniformist viselek, azt, amit a korosztályom hord. Innen van az, hogy a lányok 80 százalékának vállig érő, kiegyenesített haja van. Ma ez a trendi. Csakhogy ez arról szól, hogy a lány még nem tart ott, hogy a saját ízlését kövesse megjelenésben, viselkedésben. Ha a világnak akar tetszeni, akkor nincs jóban saját magával. Az identitás egyébként a kamaszkor érettebb szakaszában, 15-20 éves korban izmosodik meg. Ha beérik, és ehhez otthonról megerősítést kap, akkor az nagyon jó. Ha az anya és az apa is szerethető, akkor a gyerek őket respektálva akar azonosulni, sziklaszilárddá válik a jelleme. Ha ebben hiba van, az otthonról hozott mintától eltérne a fiatal, de az őt érő külső hatás sem pozitív, esetleg a szülők keveset vannak a gyerekükkel, az identitásérésben zavarok támadhatnak. Ilyenkor lehet identitás diffúzióról beszélni, ez egyféle kaméleon személyiségben juthat kifejezésre. Ma sajnos ez gyakori jellemző.

A szülők jelenlétének sokszor nagy akadálya a válás.

„Egy párkapcsolatban két bolygó találkozik. Az univerzum két csillaga. Én és te, saját múlttal, szokásokkal. Hogy a csudába ne lennének ütközések?”

– A párkapcsolat óriási próbatétele az érett felnőttségünknek, és ebben a szülőknek felelősségük van. A nehézségekkel meg kell küzdeni, az egész élet is küzdelem, válságok sora. Bizonyos pszichológiai dolgoknak meg kell történniük. Egy párkapcsolatban két bolygó találkozik. Az univerzum két csillaga. Én és te, saját múlttal, szokásokkal. Hogy a csudába ne lennének ütközések? Illeszkedési folyamatra van szükség. Nagy türelem kell, egymás iránti szeretet, megküzdési képesség. És ehhez megint az otthonról hozott minták adnak alapot. Egy-egy krízisen túl kell jutni. A konfliktus fontos jellemzője, hogy nincs megoldása, csak megállapodás születhet, túléljük a helyzetet. A válás például gyakran arról szól, hogy az egyik vagy másik fél elvárásai nem teljesülnek, és nincs küzdelem azért, hogy a gyerekek érdekében megpróbáljanak a párok illeszkedni.

Ezt csak a gyerekek érdekében kell megtenni?

– Egymásért. Az én családom például nem ismerte a válást, az egy elfogadhatatlan megoldás volt. Én is eszerint éltem. A saját meggyőződésemet mondom, ami lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de az egész életemmel bizonyítottam, hogy ezt így is lehet. Mindenhol vannak kiélezett helyzetek. Kérdés, szeretjük, tiszteljük-e egymást annyira, hogy megpróbáljunk illeszkedni? Ez néha csikorog, néha fájdalmas. Tudni kell, hiába akarom, hogy a másik megváltozzon, nem fog. Carl Gustav Jung svájci pszichológus fejtette ezt ki nagyon szépen: ha akarom, hogy szeressen a társam, először én szeressem őt elég jól. Ha a párom észreveszi, hogy szeretem, megadok neki minden jót, akkor kapok is tőle. Abban is meg kell egyezni, ki mennyit tud teljesíteni a másik elvárásából. Persze, jöhet a válás, de tapasztalati tény, hogy 10 újrakezdési kísérletből jó, ha a fele sikerül. Márpedig fontos, hogy elkerüljük a magányt. Nagyon károsító, vigyázzunk, ne legyünk magányosak! Ez is kereséssel, küzdelemmel jár, amihez a családból hozott kapcsolati minta adja az erőt, motivációt.

A csalad.hu az október 11-i Lánygyermekek világnapja alkalmából két héten keresztül a nővé érés és a modern kori anyaság kérdéseit járja körül. Oldalunkon szeptember 28-október 11. között izgalmas interjúk, érdekes szakértői cikkek és szívbemarkoló személyes vallomások foglalkoznak a lányok és nők családban betöltött szerepével, és az őket kihívások elé állító szerepkonfliktusokkal. Az eseményre itt tud regisztrálni.

Ha fontos az Ön számára az idősek ügye, szívesen hallgatna tartalmas előadásokat szakértőktől és részt venne csoportos foglalkozásokon a témában, akkor jelentkezzen a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. ingyenes Idősügyi Referens képzésére! Itt regisztrálhat: https://kepzesek.csaladbaratorszag.hu/login/index.php

Idősügyi referens (IRK) képzések az alábbi helyszíneken és időpontokban indulnak: