„Apa, te átmentél a piroson!”
Szerző:Takács Bence2019. 07. 04.
Ha van még valami, egyetlen terület, amelyhez ragaszkodhattam, az az, hogy én legyek a kormánynál. Az autó alattam úgy, akkor, abba az irányba, olyan tempóban és persze tisztasággal haladjon, ahogy az nekem jó. Vagy legalábbis ahogy én jobban szeretem. És erre, tessék! Újabb navigátorok, anyósülésen túli kormányzók csorbítják a szabadságképemet.
Beülni egy családi autóba kész logisztika. Mert nem mindegy, hogy melyik gyermekemet ültetem be előbb, kinek az övezőjén csattan elsőként a biztonsági műanyag, no és az sem, hogy közben ki kapott és mennyit apa féltett arckréméből – féltett, hisz az autómban tartom, védett helyen. De még az is számít, hogy a hátsó ülésre hanyagul bedobott mindennapos szerződések, versek, könyvek milyen sorrendben kerülnek, no és persze kinek a kezébe. Lányom már 4 éves, így őt, nyilván, a fontosabb iratok érdeklik, fiam még fejlődőképes, többnyire a képek is lekötik. Szóval, indulás!
Valami mintha hiányozna
De miért nincs olyan, hogy már nem kell újra kiszállni?! Mert vagy a lányom ajtaját nem csuktam be, vagy pont a kilövés előtti utolsó pillanatban kell a csomagtartóból valami – általában ropi, esetleg a kulacs –, vagy csupán (tessék, ez az új hobbim!): valami mintha hiányozna. Nekem. Valami mittudomén mi: kulcs, mobil, bankkártya. Nincs kedvesebb kaland, mint ezeket, a többnyire családi egzisztenciát szolgáló tárgyakat a kocsitetőre feltenni és nekiindulni. Ugye... gurulni lefelé, miközben a bankkártyánk a tetőablakon keresztül kacsint a szabad élet felé, kulcsaink kitörnek rabláncra vert sorsukból, vagy éppen feleségem hívása hallatszik – onnan fentről. És ebben a helyzetben még vezetni is. Nem idegeskedni, felelősnek lenni, a forgalmat is apai rutinnal és természetesen sármmal kezelni. Mert ez a mi dolgunk ekkor is. S amikor már leküzdve minden akadály, kulcs, telefon és pénzügyeink is zsebeinkben, no akkor csap le váratlanul egy mondat: “Apa, te átmentél a piroson!” Igen, hátulról már ez szól. Nem mintha nem lenne elég az, hogy folyamatosan szól mellettem a GPS, most már az ülésem mögül is megkapom, ha becsúszik egy baki a vezetésembe. Mert ki akart pont ezen a kamerával is rögzített kereszteződésen, éppen a piroson áthaladni – 30 ezerért?! Mert ki akart pont vezetés közben Dzsungel könyvét hallgatni, vagy éppen egyszerre odaadni a kiflit, a kulacsot, a mesét és közben cipőt felhúzni??!! Hát persze hogy én, az édesapa.
