Lisztes Krisztián az első magyar Bajnokok Ligája-gól szerzője, 49-szeres válogatott labdarúgó, magyar és német bajnok középpályás. Az irigylésre méltó karrierje mellett családapaként mindkét gyermekére is büszke a korábbi ikon: a 22 éves röplabdázó Lilire és a 18 éves Krisztiánra, aki idén berobbant a magyar bajnoki címvédő, sorozatban ötödször nemzetközi kupasorozat csoportkörébe jutó Ferencvárosi TC felnőttegyüttesébe. Az ifjú támadó döntögeti édesapja rekordjait és a szakemberek szerint is fényes jövő áll előtte. Legalább olyan csillogó pályafutás, mint az édesapjáé.

Hogyan éled meg, hogy az utóbbi időben ismét reflektorfénybe került a család? 

– Mondhatjuk, hogy hozzá voltunk szokva, nem újdonság, ebben nőttek fel a gyerekek – mosolyog a családfő, Lisztes Krisztián. – Szerencsére mindannyian jól kezeljük a helyzetet, aktív labdarúgóként még rám voltak inkább kíváncsiak, most a fiam nagyszerű bemutatkozása az érdekesebb. Örülünk, hogy jól veszi az akadályokat.

Benned milyen emlékeket idézett fel az élvonalbeli bemutatkozása?

– Nyilván jobban meghatódtam, mint ő. Átéreztem a bemutatkozás súlyát, a szurkolók reakcióját. Biztos vagyok benne, ha idősebb lesz, ő is jobban értékeli majd a történtek jelentőségét. Ahogy lőtte a gólokat, ahogy a szurkolókkal egymásra találtak, örökké emlékezetes pillanatokat jelentett.

Miben hasonlít, és miben különbözik a két Lisztes Krisztián?

– Nagyon különböző karakterek vagyunk. Én például érzékenyebb voltam, jobban izgultam a meccsek előtt, a fiam kevésbé. Ő vagányabb, fizikálisan erősebb, mint én voltam ilyen korban. Nem tudjuk kikerülni, hogy összehasonlítsanak minket, de mindig azon nevetek, hogy korábban mindig azt mondták, mi lesz, ha nem lesz olyan jó, mint te, most meg már azt, hogy jobb a gyerek, mint te. Azt kívánom neki, hogy minden rekordomat döntse meg!

Mennyire nyitott a tanácsaidra?

– Nagyjából annyira, mint egy átlagos tinédzser az édesapja intelmeire. Reálisan látja és értékeli magát, általában egyezik a véleményünk. Köztünk állandóan a foci a téma. Szeretünk elemezni, beszélgetni a sportról, jó a kapcsolatunk. Hol jobban, hol kevésbé sikerül átjuttatni az információt, de lassan kezd beérni a feje. Folyamatosan tanulunk egymástól. Ilyen az élet és ilyen a szülőség, gyönyörű folyamat.

Mennyire kellett belenevelni a sport szeretetét?

Irány a Bundesliga!

Lisztes Krisztián az idény végén a Ferencvárosi TC együttesétől a német élvonalban szereplő Eintracht Frankfurthoz szerződik. A 18 éves támadó ötéves szerződést írt alá leendő klubjával. 

– Nem szerettünk volna semmit sem erőltetni, de természetesen úgy voltunk vele, hogy ha Krisztián focizni szeretne, akkor minden támogatást megkap. Korábban karatézott és jégkorongozott is, egy idő után azonban minden edzésen a labdát akarta rugdosni, így egyértelművé vált, hogy a foci lesz a befutó. Nálunk az apás program a foci volt. Otthon a kertben vagy mondjuk a nyaraláskor is állandóan előkerült a labda, a sport iránti szeretet hamar kialakult. A kezdetektől megvolt Krisztiánban a belső motiváció és amit nagyon fontosnak tartok, a pályán a mai napig látom rajta, hogy élvezi a játékot és megvan benne a szenvedély.

A mozgás szeretete az egész családra jellemző.

– A sport a családunkban életforma. A feleségem röplabdázott, Lili lányunk szintén azt választotta, az anyja útjára lépett, én fociztam, Krisztián pedig az én utamra. A mai napig rendszeresen mozgok, sportolok az egészségem megőrzése érdekében, főleg a hatszor műtött térdem miatt kell karbantartanom magam. Örömet okoz, amikor a Fradi öregfiúk csapatában focizom, vagy elmegyek kocogni, erősíteni. Kikapcsol és fitten tart. Az utánpótlásban dolgozó szakemberként is kiemelten fontos a példamutatás, a jó forma, a sportos megjelenés. Azt hiszem, a feleségemmel a családban is sikerült jó példát mutatnunk.

Roppant szerencsés vagy, hiszen a munkád a mai napig a szenvedélyed.

– Tény, volt labdarúgóként nagyon élvezem, hogy a foci közelében maradtam és az évek alatt megszerzett tudást kamatoztathatom a gyerekek jövője érdekében. Az utóbbi években a fővárosi UDSE tehetségfejlesztési igazgatójaként tevékenykedem, a fiatalok képzése van a fókuszban, ráadásul a német kapcsolataimnak is hasznát vehetem. Reméljük, a minőségi edzésmunka kifizetődő lesz majd a gyerekek számára. Egyébként a klubváltás kiváltó oka is Krisztián volt, a Fradiból éppen azért jöttem el, hogy jobban tudjon önállósodni a fiam. Voltam az edzője és úgy éreztem, abban a korban van, amikor jót tenne neki a távolság, egy kis önállósodás. Sosem akartam átvenni más szerepét, Krisztiánt is mindig abban erősítettem, hogy az aktuális edzője elképzelései szerint dolgozzon. Legyen felelős a saját tetteiért, a pályán és azon kívül is.

Az elképzelést sikeresen megvalósította.

– Egyelőre nincs okunk a panaszra, de tisztában kell lenni vele, hogy a fejlődés íve nem emelkedik egyenletesen, vannak benne hullámok. Támogatjuk, ott állunk mögötte, mindig megbeszéljük a következő lépést. Most a fókusz azon van, hogy minél többet játsszon és lehetőséget kapjon a felnőttek között. Erre kell koncentrálni, és ha ez megvan, akkor jönni fog a következő kihívás.