A sokktól a gyógyulásig – ezért menjünk el rákszűrésre!

Pedig a The BMJ folyóiratban két hónapja közölt tanulmány is igazolta, hogy a korai stádiumú mellrákkal diagnosztizált nők sokkal nagyobb valószínűséggel lesznek hosszútávú túlélők, mint 20 évvel ezelőtt. Az Oxfordi Egyetem kutatói az emlőrákos nők halálozási arányát vizsgálták, és megállapították, hogy az elmúlt néhány évtizedben jelentősen javultak az érintett nők túlélési esélyei. Míg az 1990-es években az emlőrákkal korai stádiumában diagnosztizált nőknél a halálozás kockázata a diagnózistól számított 5 éven belül átlagosan valamivel több mint 14 százalék volt, addig a 2010-es években mintegy 5 százalék.

A mellrák elleni küzdelem világnapja alkalmából Hargitai Mártával beszélgettünk, aki több mint tíz éve kapta meg a mellrák-diagnózisát. Ma gyógyultként sorstársainak segít eligazodni a különféle terápiák értelmezésében, saját gyógyulási útjaik szervezésében. Ráktúlélők címmel indított weboldalt, és szakmai konferenciáknak is gyakori résztvevője.  

– Nagyon fontosnak tartom, hogy a legveszélyeztetettebb korcsoportba tartozó 45 és 65 év közötti nők elmenjenek a szűrésre. Legfőképp éppen akkor, amikor egészségesnek érzik magukat – mondja. – Az emlőszűrés az egyetlen olyan dolog, amivel időben felfedezhető a gyógyulásra még reményt adó emlődaganat.  

Hargitai Márta korai diagnózisa, mint meséli, nem lakossági szűrésen derült ki, ott évekkel korábban csak azt állapították meg, hogy ciszták vannak a bal mellében, amit évente kellett ellenőriztetnie. Mint mondja: annyira keveset tudott a mellrákról, hogy volt időszak, amikor a munkája miatt egy-két évig ezt a kontroll vizsgálatot ki is hagyta. De ezt követően, amikor ismét elment, nem találtak sokáig semmi változást.  Még 2011-ben is minden rendben volt a cisztákkal a szokásos szűrésen. Majd ezt követően fél év múlva egyszer csak a mellbimbó környékén apró szúrást érzett.  Először nem tulajdonított neki jelentőséget, de a párja nem hagyta annyiban: azt javasolta, kérjen beutalót a háziorvosától újabb mammográfiára.  Gyorsan kapott időpontot. Volt röntgen, ultrahang és tapintásos vizsgálat.  

– Az ultrahangos vizsgálatnál az orvos jelezte, hogy nem tudja, mit, de valamit lát. Rögtön hozzátette: szerencsés vagyok, mert éppen három óra múlva jönnek a vékonytűs mintavételesek, ha tudom, várjam meg őket, és akkor mindjárt meglesz a biopszia is. Megvártam. Mintát vettek emlőből, hónalj alól, több helyről. Mondták, hogy egy hét múlva mehetek vissza az eredményért. Még ekkor is gyanútlan voltam, éltem a hétköznapi életem. Amikor aztán jelentkeztem az eredményért és a főorvos úr behívott a szobájába, hellyel kínált, valami belső remegés lett úrrá rajtam. Leültem, akkor fölkapcsolta a röntgenképet megvilágító képernyőt és elkezdte mondani, hogy itt valami karcinogén jellegű elváltozás van a teljes emlőben szétszóródva. Sokkot kaptam.  Képtelen voltam fölfogni a szavait, kértem, hogy hívjuk be a férjemet. Őt is hellyel kínálta a radiológus főorvos. Orvosi kifejezések röpködtek, elővettem egy papírt, hogy jegyzeteljek. Remegő kézzel írtam. A végén az orvos fölajánlotta, hogy segít kiválasztani azt az intézményt, ahol a legmegfelelőbb kezelést kaphatom. Még akkor se fogtam fel, és rákérdeztem, hogy főorvos úr, most akkor ez már rák?  

– Aztán jött a műtét, a kemoterápia, a sugárkezelés. És nyolc évnyi hormonterápia. Ez utóbbi tavaly maradt abba, valódi felszabadulást éreztem. A hormonterápia alatt fájtak az ízületeim, a csontjaim, ezért folyton aggódtam, hogy csontáttétjeim lesznek. Több társbetegségem is van, ezért nem egyszerű menedzselni a fölépülést. Tízéves tünetmentes túlélőként állítom: élni jó! A terápia, a kezelések átalakították az életem: tornázom, hastáncoltam, mandalák festésébe kezdtem.  

– Azt üzenem minden nőnek, és nem csak a 45-65 közöttieknek: ha bármilyen szokatlan jelenséget, tünetet észlel az emlőiben, ami addig nem volt, ne hagyja annyiban. Menjen a háziorvosához, kérjen beutalót. Inkább többször legyen rendben az eredmény, mintsem egyszer szétterjedjenek a daganatos szövetek, vagy távoli áttét alakuljon ki.

Fontos Önnek, hogy a családot érintő egészségügyi kérdésekben otthonosan mozogjon? Keresse fel az Egészségértés Díj kezdeményezést itt és itt!