csalad.hu - Kiss Gergely: Megtalálhatja a gyermek a jövőjét a Nagy Sportágválasztón
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Kiss Gergely: Megtalálhatja a gyermek a jövőjét a Nagy Sportágválasztón
Szöveg: Muhari Judit, fotó: Förster Tamás
2019. szept. 4. 14:00
Sport/Mozgás
Az nem választás kérdése, hogy mozogjon-e az ember. Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó szerint a mozgás a mindennapi élet része kell, hogy legyen. A Nagy Sportágválasztó szóvivőjeként is ezt hirdeti – mondta a csalad.hu-nak adott interjúban. A kétnapos esemény szeptember 13-án és 14-én lesz, ahol több mint 100 sportágat próbálhatnak ki a gyerekek.

„Van egy vízilabdázó bácsi, aki segített nekem meggyógyulni. A társai segítettek ebben. Egy igazi hős nekem, köszönöm neki az életemet. Ha nagy leszek, meghálálom, de most sok jót kívánok. Sok szeretettel Gergő Bácsinak Henitől.” Ez az üzenet Kiss Gergely háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabdázó Instagram oldalán olvasható. A csalad.hu-nak úgy fogalmazott: ma már levezetés jellegű a sportélete, jobban figyel a civil életre, ha tud, segít.

– Egy sportoló 18-30 éves életkora között van a csúcson, a vízilabdában ez 23-29 közé tehető, nekem is erre az időszakra esik az első két olimpia aranyérmem. Magas szinten 32-35 éves koromig tudtam kihúzni a pályafutásomat, aminek szombaton lesz vége. A Honvéd csapatánál a 15. idényt kezdem, augusztus 31-én szombaton 15 órakor a Millennium Masters tagjaként a Waterpolo All Star Festivalon búcsúztam az aktív játékos pályafutástól. Ezt követően a 18-23 éves fiatal tehetségekkel foglalkozom, majd egyéni képzéseket vezetek.

Elvek és szívügyek

Minden ember gondolkodik, érez és mozog.

Elmondta, hogy három lány édesapjaként nagy örömmel vesz részt a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom munkájában azért, hogy megszülessenek a vágyott és tervezett egészséges, életerős, magabiztos gyermekek. Akik aztán úgy nőnek fel, hogy a sport hozzátartozik a személyiségükhöz. És szívügye a Nagy Sportágválasztó is.

– Az nem választás kérdése, hogy mozogjon-e az ember. Minden ember gondolkodik, érez és mozog. Fontos, hogy legyenek érzelmeink, tudjunk szeretni, haragudni és megbocsájtani. Tanuljunk, gondolkodjunk, képezzük magunkat. De ugyanilyen fontos a fizikai fejlődés is. Ha egy sportoló azt mondja, nem szeret olvasni, nem érdekli a művészet, az nekem ugyanolyan elfogadhatatlan, mint ha azt mondja egy irodában ülő ember vagy egy művész, hogy egyáltalán nem érdekli a sport, a mozgás. Ebben segítünk a gyerekeknek.

Céges rendezvényből húszezres fesztivál

A kezdeményezés 12 évvel ezelőtt egy céges családi nappal indult a Merkapt Sportközpontban. A szervezők azt találták ki, legyen egy olyan találkozó, ahol a résztvevők, felnőttek, gyermekek együtt mozognak, jól érzik magukat, ahol van frizbi, focilabda, és sok minden más. Akkor körülbelül 300-an voltak az eseményen.

– Őrült módon nőtt az érdeklődés. Amikor én vízilabdázóként meghívást kaptam, akkor már egy hétvégén 10 ezren jöttek össze, most pedig volt, hogy átléptük a 22 ezret. Minden évben májusban és szeptemberben rendezzük meg az eseményt, amelynek azóta én lettem a szóvivője. Egy egyszerű regisztrációt követően, ingyenesen jöhetnek az óvodások, iskolás osztályok szeptember 13-án vagy 14-én. A focipályán küzdősportokat lehet kipróbálni, de ott lesznek a kajakosok, úszók, vívók, öttusázók, vízilabdázók, kézilabdázók is. Bemutatkoznak a Leung Ting Wing Tsun Kung fu, a lovassport, a curling sőt, a hullahoppozás képviselői is.

Egy szombat délelőtt megtalálhatja a gyermek a jövőjét, rájöhet arra, hogy mivel szeretne foglalkozni.

Kiss Gergely szerint a módszer rendkívül egyszerű: odamegy a kisgyerek, megfogja a sporteszközt, és kipróbálja. Beszélgethet edzővel, figyelheti a sportbemutatókat, akár 100 sportágban is kipróbálhatja magát.

– Ez egy fesztivál jellegű sportpróba. Azért is védettük le a Nagy Sportágválasztó nevet, mert nagyon jól kifejezi, mit takar az esemény. Az ingyenesség és a széles választék mellett tartalmi információkkal is gazdagodhatnak a szülők és a gyerekek. Mindig meghívunk világ- és európai bajnoki érmes sportolókat. Lehet tőlük kérdezni, lehet velük fotózkodni. Egy szombat délelőtt megtalálhatja a gyermek a jövőjét, rájöhet arra, hogy mivel szeretne foglalkozni. De, ha a szabadlevegőn sportol, mozog egy jót, már akkor is nagyon sokat nyertünk.

Hány éves kortól érdemes elkezdeni sportolni?

– Tapasztalatom alapján az iskolaérettség ebben az esetben is jó jelzés. A 6 éves kor az, amikor egy gyermek már tud koncentrálni. Ugyan egyre több sportágban csábítják el a gyermekeket 4-5 évesen, de ez nem baj. Egy vizet szerető óvodás elkezdhet úszni, és az ovifoci is nagyon jó dolog. Vannak, akik 9-10 évesen találják meg önmagukat, és bár ritka, de előfordul az is, hogy 12-13 éves kamaszok jönnek rá, valamit sportolni kellene. Az élsporthoz persze ez már késő, hiszen, ha emlékszünk Egerszegi Krisztina 14 évesen olimpiai bajnok volt Szöulban, én pedig 16 évesen az olimpiai válogatóra készülő felnőtt válogatottban mutatkozhattam be.

Sok szülő kifogásolja, hogy ha sportolni viszi a gyermekét, az egyesület a napi szintű edzést és a versenyt is megköveteli.

– Ez régi hiedelem. Az erős, népszerű sportágaknál igazán nagy a bázis és a szórás. A vízilabdában van 6-8 top klub Magyarországon. Ott valóban azért edzik a gyerekeket, hogy ifi-, junior- vagy olimpiai válogatott, első osztályú profi játékos legyen belőlük. De ezeknek a csapatoknak is van B meg C csapata, amelyek egy alacsonyabb, mondjuk Budapest bajnokság szintjén indulnak. Lehet ma már úgy is vízilabdázni, hogy heti háromszor van edzés. Ezek a gyerekek tudják, hogy nem a legjobbak, de kapnak egy alapot, megtanulnak úszni, közösségbe járnak, sportolnak. Régen ez elképzelhetetlen volt.

Sportágválasztás alkatra szabva

Születési rendellenességgel jött a világra, csigolyaív szakadással és nyitott gerinccel született.

A Nagy Sportágválasztón lehetőség lesz arra, hogy a szülők antropometriai vizsgálatot kérjenek annak megállapítására, melyik sportág illik a gyermek testalkatához. Kiss Gergely szerint ez akár segítség is lehet a döntésben, mint ahogy az is, hogy a szülők milyen adottságokkal rendelkeznek. Ugyanakkor megjegyezte: ő 171 centis, úszni nem tudó szülők gyermeke. Születési rendellenességgel jött a világra, csigolyaív szakadással és nyitott gerinccel született. Egy ilyen vizsgálaton őt biztosan eltanácsolták volna nemcsak a vízilabdától, de vélhetően minden sportágtól.

– Fontos az izom és az ízületek összetétele. Akár 14 évesen is látszik egy gyermeken, hogy langaléta termetű lesz, vagy pici, tömzsi, izmos felnőtt válhat belőle. Lehet, hogy a vízilabdában 12 évesen az izmos, pörgős fiú az ügyesebb, de 176 centiméternél soha nem lesz magasabb. Belőle nem lehet jó vízilabdázó. Az ügyetlen langalétából viszont igen. A vízilabdában nagyon kevés a 180 centiméter alatti sportoló, a mi olimpiai bajnok csapatunkban 180 centiméter volt a legalacsonyabb, most meg már 189 centi az átlagmagasság. Én 198 centi vagyok.

„Ne azért kapjanak elismerést, mert én vagyok az apjuk”

Kiss Gergely két nagyobb lánya is vízilabdázik.

Egyetlen kikötésünk volt, hogy sportoljanak. A legnagyobb, most 16,5 éves lányom nagyon laza izomzatú, ő modern színpadi tánccal kezdte a mozgást. Mellette pedig, amikor kint laktunk Montenegróban, dzsúdózott. Követte őt a középső lányom is, a nagyobbik zöld, a kisebb narancssárga öves lett. Majd egyszer csak azt kérték, hogy átmehessenek labdás sportágba. Szorult a hurok, próbáltam elkerülni a vízipólót, de nem sikerült. Mindkettő vízilabdázik négy éve.

Miért akarta elkerülni?

– Speciális helyzetben vagyok. Nemcsak jó vízilabdázó, hanem az olimpiai generáció tagja is vagyok. Az uszodában kiemelt szerepem, felelősségem, feladatom, ismertségem van. Ezért nem szeretném, ha a lányok azt kapnák meg, hogy apád bezzeg megcsinálta, te miért nem tudod. Vagy, hogy csak azért kapjanak elismerést, mert én vagyok az apjuk. Soha nem segítek nekik úgy, hogy nekik abból jogtalan előnyük legyen, azzal a személyiségüket rendkívül rombolnám. Én átéltem ilyet, az én korosztályomban is volt, aki hátszéllel dolgozhatott, és most is tudok ilyenről. Ez nekem nem célom.

Ezek az interjúk is érdekesek lehetnek: Mocsai Lajos: „A nevelés gyönyörűszép közös játék!”, Balla Eszter: „Abban nem hiszek, hogy a generációk között távolságnak kell lenni”.