Indulás!
Szerző:Takács Bence2019. 07. 30.
Életemben nem írtam blogot. A bakancslistámon sem szerepelt, hogy majd leülök egy számítógép elé, és előszedem az életem személyes, apró mozzanatait, amik lehet, hogy nem csak nekem fontosak, hanem mások számára is hasznosak. Vagy legalább arra jók, hogy könnyebben csússzon a kávé a gyermeknevelés, az apai teendők közepette, vagy a munkahelyen ellopott, olvasásra szánt percek alatt.
Tehát pötyögni fogok valamit, valakiknek, valahogyan, így vagy úgy, mittudomén. Írni. Nektek. Apropó! Tegeződünk? Tegeződhetünk… Ki vagy te? Kik vagytok ti? Vagytok-e? És ami még fontosabb: lesztek-e, jöttök-e velem kirándulni (most hogy már megittuk azt a bizonyos pertut), …őrjöngeni, olykor fáradtan lehuppanni és újra felállni? Jöttök-e velem, segítetek-e nekem: írni, remélni, gondolni, szeretni, adni és kapni, olvasni és kiégni – jöttök-e velem blogolni? Mondanám beszélgetni. Kibeszélni. Rábeszélni. Bebeszélni. Csak kifújni, ami bennünk van – koppantani a szavakat, sztorikat, életmorzsákat, miközben gyermekünk lefújja kávénkról a fahéjas tejhabunkat. Tehát megpróbálom hétről-hétre kitárni, felnagyítani, elhallgatni a megváltozott helyzetünket. Hogy apák lettünk. Hogy a nő, akit annyira szerettünk, ma már az Anya hívószóra reagál. Hogy gyermekenk természetes részeivé váltak életünknek, akiknek egy ideig mi vagyunk a minden, aztán… de ez még nagyon messze van! Vagy nem is annyira? És, persze önmagunkkal is szembesülnünk kell, hogy mi, apává lett férfiak, mivé változtunk. Tükörképei vagyunk-e még annak a fiatalembernek, akik voltunk, olyanok vagyunk-e, akivel szívesen találkoznánk ma is, van-e sétányi témánk, vagy már nincs mondanivalónk?
Megpróbálom hétről-hétre kitárni, felnagyítani a megváltozott helyzetünket. Hogy apák lettünk...
Tarts velem: legyen ez a mi közös utazásunk, kalandunk. A mi titkunk. A féltett. Az enyém és a tied. Amit, nem mondhatsz el senkinek. És, ami mégis mankó. Lehet. Szerdánként várj, jövök a meccsek, a hetilapok és hétvégi programok előtt. Gondolatnak. Problémának. Társnak. Beszélgetőpartnernek. Apai játszótérnek, akarom mondani apasimogatónak. Jó lesz? …Én pedig ígérem, közben megtanulok blogolni… Köszöntelek. Köszönthetlek?
Az élet paradoxonjai
mióta „köz” ismernek – magányos vagyok
mióta bluestalan – jobban hangos
mióta nincs bor – puffadt az arcom
mióta edzem – nem fáradok el
mióta olvasok – lebutultam
mióta nincs tévém – kocsmában nézem
mióta sokat alszom – álmos vagyok
mióta nincs dolgom – időmből se fussa
mióta barátaim vannak – ellenségeim is
mióta kettő telefon – nem keresnek
mióta öltözködöm – legatyásodtam
mióta megszorítanak – végre fellélegzek
mióta beszélni tanulok – szólani se merek
és, mióta apuka lettem – blogolnom kell, hogy figyeljetek.
