Visontai Balázs úszásoktató

Visontai Balázs biológia-testnevelés szakon végzett az ELTE tanári karán, 26 éve foglalkozik úszásoktatással. A Baluswim Úszóiskolát azzal a szándékkal álmodta meg, hogy a gyermekek számára biztonságos közeget teremtsen, miközben játszva tanítja meg őket a víz és az úszás szeretetére. Úgy gondolja, hogy bár mindig jönnek újabbnál újabb módszertanok és technikák, az aranyszabály sosem változhat: egy jó oktató legfontosabb ismérvei – a szakmai hozzáértésen túl a következetesség, a gyermekekre való lelkiismeretes odafigyelés és az elhivatottság.  

– Egy nyári táborban az első lépés az alsó korhatár meghatározása – kezdi Balázs. – Ez elsősorban nem a fizikai állapotra, hanem az értelmi képességek és készségek fejlettségi szintjére vonatkozik. Körülbelül 4-5 éves korra tehető, amikor a gyermek oktatható életkorba lép, azaz már elsajátította a tartós odafigyelés képességét, csoporton belül tud együttműködni, szót fogadni és tanulni. Táboroztatni pedig akkor lehet, ha képes önállóan öltözködni, enni, inni és a fizikai szükségleteit kielégíteni. Az úszás oktatása csak másodlagos, a legfontosabb mindig az, hogy a biztonságát biztosítsuk, hiszen egyetlen hiba is végzetes lehet.  

Éberség mindenek felett 

– A tábor első napját egy szabályismertetéssel indítjuk. Akármilyen játékos formában is hozzuk a gyermekek tudomására ezeket a szabályokat, azt kötjük ki a legszigorúbban, hogy minden esetben szót kell fogadniuk a tanárnak, oktatónak, edzőnek, azaz csak azt lehet, vagy nem lehet tenni, amit ők mondanak. A másik fontos kritérium pedig, hogy ha bármi baj van, azonnal szólni kell. Nyilván az alapokat is lefektetjük: tilos belepisilni a vízbe, szaladgálni a parton, szaltót/hátast/fejest ugrani és így tovább. Szintén elengedhetetlen a gyermekek létszámának folyamatos ellenőrzése, illetve a megfelelő számú pedagógus jelenléte. Még egy nyolcfős kiscsoportnál is minimum két pedagógusra van szükség a biztonságos táboroztatáshoz. A jelszavunk: éberség mindenek felett, hiszen a kicsik elképesztően kreatívak, ha mókáról van szó; szeretnek eltekeregni és az sem ritka, hogy más táborozókhoz csatlakoznának. 

Ugrálni tilos! 

Az oktató hangsúlyozza, hogy a gyermekek létszámának ellenőrzése mellett a víz folyamatos pásztázása is létfontosságú mind az óra, mind pedig a játékidő alatt.  

– Ami a gyermekeknek felszabadultság és öröm, az a pedagógusoknak folyamatos készültséget jelent, ezért fontos, hogy a kicsiket behatároljuk térben és időben, hogy ne léphessék át azokat a határokat, amik a testi épségüket veszélyeztethetik. Egy nekifutásból való vízbe ugrás során például elcsúszhat, ráeshet a társára, szaltónál beverheti a fejét a medence peremébe, az órán kívüli fejesugrásról pedig inkább ne is beszéljünk, hiszen sokat hallottunk már az ebből fakadó súlyos balesetekről… Miután meggyőződtünk arról, hogy a táborozók megértették és elfogadták a szabályokat, elkezdődik az oktatás. Ezt megelőzően természetesen felmérjük, hogy melyik gyermek milyen szinten van, ismeri-e az úszás alapjait vagy teljesen kezdő még. Bár a szülők kitöltenek egy űrlapot a jelentkezéskor, mégis visszatérő probléma, hogy gyakran túlbecsülik a gyermeküket; erősebb úszónak gondolják, miközben még akad, aki a vízhez szoktatás elején van. Emiatt általában csak a helyszínen derül ki, hogy mennyi haladó, mennyi kezdő és mennyi vízhez szoktatásra váró gyermekkel van dolgunk. Utóbbi általunk alkalmazott definíciója: mindenki, aki – akármennyire is ügyes és szereti a vizet - még nem vett részt tanfolyamon. Attól még, mert a családdal járt néhányszor a strandon és vidáman lubickolt, még nem tudná kimenteni magát. Nálunk a kezdő szint az, amikor már vannak gyakorlott úszómozdulatai, és ha segédeszközzel is, de tud lebegni, siklani és haladni a vízben. 

A fejlődés teljesen egyéni 

A Magyar Gyermekmentő Alapítvány hivatalos Facebook oldalán arra hívta fel a figyelmet, hogy egyetlen perc is végzetes lehet a magukra hagyott gyermekek számára. Ezért mindenkit arra kérnek, hogy a kerti medencéket kerítsék körbe és soha ne tévesszék szem elől a kisebbeket. 

– Számos tényező határozhatja meg a gyermek fejlődésének ütemét, ilyen például a genetikai állomány, az otthonról hozott szokások, a vízzel kapcsolatos attitűd, a magabiztosság és az oktatóval kialakított kölcsönös viszony, szimpátia. Úgy gondolom, hogy a biztos úszástudás elsajátításának átlagos intervalluma két év, ami persze nem kőbe vésett; egyéntől függően lehet kevesebb és jóval több is. A csoport összetétele is befolyásolhatja a gyermekek fejlődését, hiszen a bátrak húzzák a félőseket, de ez fordítva is igaz. Ha például az egyik gyermek az első órán végig sírva öleli a korlátot, nála már az is hatalmas eredmény, ha pár óra elteltével be meri tenni a fejét a vízbe. Nekem, mint tanárnak a legfőbb feladatom, hogy bizalmat ébresszek bennük, folyamatosan fenntartsam az éberségüket, ugyanakkor növeljem a magabiztosságukat is. Nem könnyű egyensúlyozni ezeken a pallókon, mert egyszerre kell óvatosságra intenünk és önbizalmat növelnünk. Minden gyermek egy külön kis egyéniség, így a saját ritmusában és a csoport hatásai által fog fejlődni; nem lehet és nem is kell őket siettetni. 

„Hagyom küzdeni őket” 

 – Következő lépésként az önmentő technikák megtanítása a cél. Az egyik legjobb módszer például, hogy ha elfárad, háttal felfekszik a víz tetejére, így tud pihenni és levegőt is venni. Nyilván pánik esetén ez a trükk nem működik, ugyanis a test csak akkor tud lebegni a felszínen, ha lazák az izmok, görcsösségnél azonnal lesüllyed. Szintén önmentő technika, ha nem túl mély vízben – ahol a fejünket épphogy csak ellepi a víz – ugrálunk, szökdelünk kifelé, hogy levegőhöz jussunk, majd próbálunk haladni a part felé. Amellett, hogy megtanítom a lebegések, siklások és úszónemek használatát, hagyom picit küzdeni is őket, hogy legyőzhessék saját magukat. Azt gondolom, hogy ez a siker egyik kulcsa. 

„Az ijedtség okozza a tragédiát” 

Balázs szerint, ha oktatás közben ugrani kell, az részben oktatói hiba: a pedagógus rosszul mérte fel a gyermek képességeit. Az esetek másik felében pedig a gyerekek fegyelmezetlensége okozhat balesetveszélyt. 

– Ebben a tanévben velem kétszer is előfordult, hogy ruhástól vetődtem a vízbe… Tragédia nem történt, de nagyon szégyelltem magam, mert tévesen feltételeztem, hogy a gyermek képes a feladat végrehajtására, ami így volt, viszont megijedt és leblokkolt. Sokszor csalóka ez a helyzet, mert lehet, hogy a gyermek remekül úszik már, és vízbiztonsága is van, viszont egy váratlan helyzet teljesen kizökkenti. Egy úszni nem tudó személynél egy fulladásos baleset akkor fordulhat elő, ha az illető beleesik a vízbe és nem tudja kimenteni magát, viszont az úszni tudóknál (ha nincs sérülés, görcs, vagy külső hatás) legtöbb esetben az ijedség okozza a balesetet. Képes rá, hogy boldoguljon a vízben, de mondjuk jön egy hullám és azonnal elfelejti a két év alatt megszerzett tudását. Az önmentés legfontosabb része, hogy megpróbáljunk nyugodtak maradni, vagy nyugodttá válni, amit egy pici gyermeknek nagyon nehéz megtanítani, hiszen sokszor még felnőttként is bepánikolunk. Pontosan ezért hangsúlyozom ennyire, hogy ha vízről van szó, alakítsunk ki egy szigorúbb keretrendszert, hiszen minden az ő érdekükben történik. Nyílt vízre ne engedjük ki egyedül őket és túl nagy távolságra sem, fél szemünk mindig legyen rajtuk, hiszen a felügyeletükben soha nem tarthatunk szünetet!