Minisorozatunk első részében három megszólalót kérdeztünk arról, hol és miként töltötték gyermekéveiket, míg a folytatásban pszichológus szakértőnk beszél a különböző lakóterületek előnyeiről és hátrányairól.  

„Az időjárással nem lehet vitatkozni”

Vendel kissrácként a nagyszüleinél, Magyardécsén töltötte a nyarakat. Az erdei falu mezőgazdasággal foglalkozik, így a nagypapa már kiskorában bevonta őt a munkába. Vendel és Mercédesz friss házasok és a baba is úton van már. Jelenleg Budapesten élnek, de szeretnék, ha a gyermekük is élvezhetné a falusi élet nyújtotta örömöket, mert mindketten azt vallják: nincs szebb élmény, mint a természet közelségében felnőni.

– Voltak nálunk csirkék, disznók, lovak, szarvasmarhák, kutyák és macskák – kezdi Vendel. – Reggelente befogtuk a marhákat és kivittük őket a mezőre legeltetni. Megtanultunk felelősségteljesen gazdálkodni, előre gondolkodni és félretenni télire, barkácsolni és ellátni az állatokat. Szeretném, hogy valami hasonlót tapasztaljon meg az én gyermekem is, mert ez az életforma lehetővé teszi, hogy megtanuljon önállósodni és problémákat megoldani, mindezt pedig türelemmel, hiszen az időjárással nem lehet „vitatkozni”. Akkor is esik az eső, ha mi nem szeretnénk, hogy essen, és akkor sem süt a nap, ha nagyon akarjuk, így alkalmazkodási képességre is szükség van.  

Nagy álmunk egy mikrogazdaság

Vendelék jelenleg még Pesten élnek és dolgoznak, de a jövőben a Pilisben vagy a Velencei tó környékén szeretnék felépíteni a közös életüket.

–  Sajnos anyagi forrás híján még nem áll rendelkezésünkre ez a lehetőség, de nagyon igyekszünk. Álmunk egy mikrogazdaság, ahol a növények, a takarmány és a jószágok által hozzájuthatunk olyan természeti erőforrásokhoz, mint hús, tojás, tejtermékek, zöldségek és gyümölcsök. Amikor a húgommal és az unokatestvéreimmel gyerekek voltunk, kakasszóra ébredtünk és a nagypapámmal közösen kezdtük el a napi feladatokat. Megetettük a jószágokat, ápoltuk a kertet, majd – ha az időjárás engedte – kimentünk a mezőre szántani, kapálni és gyümölcsfákat gondozni. A kapálást rettenetesen utáltam (nevet), de a tempós munka mellett mindig akadt idő egy kis játékra. Komótosan, mégis alaposan dolgoztunk, a nagypapám pedig gondosan ügyelt arra, hogy ne hajszoljon túl bennünket. Kaszáltunk egy órát, majd kétórán keresztül futkorásztunk, aztán aludtunk egy nagyot az árnyékban.  

„Megmaradhattunk gyereknek”

Rossz idő esetén is mindig találtak elfoglaltságot a gyerekek. A nemek aránya szépen eloszlott; három lányból és három fiúból állt a banda.

– Zápor vagy vihar esetén fel kellett függesztenünk a kinti munkavégzést, aminek én nagyon örültem, hiszen lustálkodhattam kicsit a pajtásokkal. Üldögéltünk a cserépkályha mellett és kártyáztunk, beszélgettünk. Azt szerettem nagyon a papámban és a mamámban, hogy a munkát is játékos formában végeztük, így megmaradhattunk gyereknek. A fű a réten magasabb volt, mint mi, ezért papa mondta, hogy építsünk labirintust, ami – ahogy cikázva haladtunk a kaszálással – fel is épült, mi pedig imádtunk fogócskázni benne.

„Csak legyen ott velünk”

Vendel ugyanilyen játékos módon szeretné majd gyermekét is bevonni a munkába.

– Először ő még a városi légkört fogja megtapasztalni, de a későbbiekben szeretném, ha a mikrogazdaság munkálataiban részt venne; természetesen kizárólag akkor, ha lesz kedve. Ha nem, akkor csak legyen ott velünk, mókázzunk közösen és tanuljunk játszva, miközben csodáljuk a természet adta kincseket és a minket körülvevő világot.

„Amikor rájuk köszöntem, ferde szemmel néztek rám”

Lóri Pápán született és nőtt fel. Később Budapestre sodorta a szél, de mindig is visszavágyott a békés kisvárosba.  

– A feleségemmel körülbelül hat éve fogalmazódott meg bennünk először, hogy szeretnénk elköltözni Budapestről. Túl nagy volt nekünk az a város, nem bírtuk a szmogot, a túlzsúfoltságot, a dugókat és a rohanó embereket. Tiszta levegőre, csendre és nyugalomra vágytunk. Azt is nehezen viseltem, hogy a szülővárosból való ideköltözésem után Pesten mindenki ferde szemmel nézett rám, amikor rájuk köszöntem az utcán. Igaz, vadidegenek voltak, de nálunk otthon ez volt a szokás. Később persze én is csendbe burkolództam, de alig vártam, hogy ismét olyan helyen éljek, ahol bármiféle szégyenérzet nélkül, mosolyogva köszönhetek egy velem szembejövőnek. A másik véglet aztán a Monorierdő utáni Pilis volt, egy álmos kis falu, ahol még a madár se járt; az sem volt nekünk való.

„Ide járt Petőfi Sándor és Jókai Mór is…”

Lóri családjával azért is kívánkozott vissza vidékre, mert biztonságosabbnak érezte az ottani légkört.

– Gyerekkoromban nagyon szép világot éltünk. Ugyan nem voltak még okostelefonok, mégis napnyugtáig mindig épségben hazaérkeztünk. Természetesen ehhez elengedhetetlen volt, hogy a szüleink felkészítsenek rá, hogy mit szabad és mit nem, de biciklizni például teljesen nyugodt szívvel engedtek el. Bár a feleségem tősgyökeres pesti, ő is úgy gondolja, hogy gyermeknevelés szempontjából mindenképpen ideálisabb egy vidéki környezet. Többek között ezért is húzott vissza a szívem Pápára; szeretném, ha az én kislányom is úgy nőne fel, ahogy én anno: természetközelben és biztonságban. Az sem utolsó szempont, hogy Pápa iskolaváros. Az utcánkban van az óvoda, kicsivel arrébb pedig az általános iskola. Itt található továbbá az egyik legrégebbi református gimnázium; ide járt Petőfi Sándor, Jókai Mór… Mi kell még? – mondja Lóri mosolyogva.

Én nem a réten, hanem a Nagykörúton játszottam

Jómagam tősgyökeres budapesti lakosként kissé elfogult vagyok a fővárosi élettel kapcsolatban. Pontosan ezért örömmel képviselem ezt a csoportot, de természetesen az előnyei mellett a hátrányait sem rejtem véka alá.  

Budapest sűrűjében, a Király utcában nőttem fel. Én nem a kertben, állatok között vagy a réten és a szántóföldeken gyűjtöttem gyerekkori élményeket, hanem az utcában, a Nagykörúton vagy éppen a Duna-parton. A barátnőmmel tavasszal színes ruhákba öltözve jártunk-keltünk a kerületben és büszkén zsebeltük be a járókelők elismerő pillantásait. A kuponos moziünnepen filmmaratont tartottunk, télen a kivilágított Andrássy úton sétálva hangolódtunk a karácsonyra, szilveszterkor pedig az utca népével együtt koccintottunk az új évre – persze szigorúan csak kölyökpezsgővel.  

Korán önállósodtam

A biztonságot és a gyermek korai önállósodását többen emlegetik a vidéki élet előnyeként. Úgy vélem, hogy mindkettőt meg lehet tapasztalni a nagyvárosban is. A szüleim már kisiskolásként is elengedtek akár hosszabb távra is; emlékszem, 8 éves voltam, amikor először korzózhattam egyedül a plázában. A Westend vízesésének semmihez sem hasonlítható illata és lezúduló hangja még mindig élénken él bennem. Annyira büszkévé tett az önállóságom, hogy úgy éreztem: az egész bevásárlóközpont az enyém. A biztonság szempontjából pedig sosem voltam teljesen egyedül – ha például eligazításra volt szükségem, a járókelők többsége készségesen segített, ezért nem is féltem. A szüleim persze megtanítottak arra, hogy ne engedjem magam elcsalni, sőt, titkos jelszót is kitaláltunk arra az esetre, ha egy idegen megkörnyékezne azzal az indokkal, hogy az anyukám küldte.  

Ritkán mosolyognak az emberek

A hátrányokat tinédzserként és felnőttként vettem észre, azok viszont csőstül jöttek. Úgy tapasztaltam, hogy a hatalmas tömeg, a dugók és a folytonos rohanás nagyon felszínessé tudja tenni az embereket. Ezt napi szinten láttam az utcán, a tömegközlekedési eszközön, meg úgy általában mindenhol. Személytelennek éreztem a várost; a járókelők nem köszöntek és csak nagy ritkán mosolyogtak egymásra. Ez manapság még hatványozottabban fordul elő, mert szinte mindenki a telefonjába bújva utazik. Összességében véve – jelenleg egy vidéki város lakójaként – úgy érzem, hogy pont annyira hiányzik a nagyváros, mint amennyire szeretem a kicsit. Ugyan jó volt a Király utcában felnőni, a saját gyermekem számára mégis nyugodtabb környezetet szeretnék majd biztosítani. Ezt Budapest külső, zöldövezeti részén is megtehetem, így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad.  

Sorozatunk második részében Szabó Győzőné Magdi pszichológus szakértőnk beszél arról, mit adhat egy gyermeknek a városi, illetve a vidéki lét.  

Ön szerint Város vagy Vidék?

 

 

 

.