Vigasztárgy, avagy a kisgyermek „társa” - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Vigasztárgy, avagy a kisgyermek „társa”

gyermekut.hu
2021. jan. 26. 15:00
Kisgyermeket nevelünk

Amit a pszichológia átmeneti tárgynak hív, az a kisgyermek pótolhatatlan, elnyűhetetlen plüssállatkája, rongyija, vigasztárgya. Ami nélkül nem bír elaludni, megnyugodni. Szabó Győzőné Magdi, a gyermekut.hu szakpszichológusa mesél arról, miért olyan elengedhetetlen dolog ez a kisgyermekeknek és meddig tekinthetjük ezt a kötődést normálisnak.

A szeparációs szorongás körülbelül a gyermek 8 hónapos korától alakul ki. A korábban mindenkire mosolygós baba ebben az időszakban elkezd félni az idegenektől, ami természetes jelenség. Mozgásfejlődésének köszönhetően felfedezi a világot, de közben megéli az édesanyjától való távolodást és az ezzel járó stresszt: a teljes biztonság átmeneti megszűnését. Ezután az elválás-visszatalálás jellemzi: a kisgyermek igyekszik mindig visszatalálni a biztonság megtapasztalásához, ami azután újabb felfedezéshez ad elegendő energiát, bizalmat. Ezzel egyidejűleg pedig megtanulja anyjától független személyként megélni önmagát.

Minél többször megtapasztalja a gyermek a biztonságos visszatalálást, a „töltekezés” lehetőségét, annál inkább mer távolodni, felfedezni. Szeparációs szorongása a pozitív tapasztalatok alapján csökken, de új helyzetben: bölcsődébe, óvodába kerülés, kistestvér születése, költözés esetén ismét felerősödhet.

Mi a szerepe a vigasztárgynak?

Az átmeneti tárgy az anyával való összeolvadást helyettesíti, pótolja az anya hiányát, így a lehető legnagyobb biztonságot nyújtja a gyermeknek. Segítségével könnyebben küzd meg az anya távollétében fellépő feszültséggel. A tárgy valamilyen tulajdonsága: érintése, puhasága, illata felidézi a gyermekben azt az érzést, amit az anyjával kapcsolatban átélt, és ezzel fejti ki nyugtató hatását.

Mindenképpen fogadjuk el, hogy a gyermek életében ez a tárgy elengedhetetlen, még elnyűtt, nem szalonképes, elkoszolódott állapotában is. Ez a plüss, rongy, esetleg takaró a gyermek önállósodásának jelképe, különlegessége abban rejlik, hogy képes megadni a szükséges biztonság élményét. Ha elvesszük tőle, a gyermekben indokolatlanul is növekszik a feszültség. Így különös gonddal kezeljük, büntetés céljából soha ne vonjuk meg tőle!

Amikor elengedhetetlen a gyermeknek…

Azokban az élethelyzetekben, amelyek komoly stresszel járnak a kisgyermeknek, elengedhetetlen az átmeneti tárgy jelenléte. Az egyik állandó és legnagyobb feszültséggel az elalvás jár. De ilyen alkalom az édesanya hosszabb-rövidebb ideig tartó távolmaradása is, mely csak a „helyettesítőjével” válik elviselhetőbbé. Akár a nagyszülőknél töltött – néhány órás – időtartam is szenvedést okozhat a gyermeknek a szülő hiánya miatt. De minden olyan helyzet az életében, mint a kórházi tartózkodás, a közösségbe kerülés, a bölcsőde, az óvoda megkezdése, mely feszültséggel jár, jelentőséggel ruházza fel az adott időszakban a biztonságot jelentő tárgyat.

Meddig normális a vigasztárgyhoz való kötődés?

Mint annyi minden másban, ebben sem egyformák a gyermekek. Van, akinek szinte alig van szüksége erre a biztonságot nyújtó tárgyra, inkább csak az esti elalváshoz vagy idegen helyzetekben használja. A másik gyermeknek pedig szinte állandó társa. Akad, aki már kétévesen függetlenedik tőle, míg mások iskolás éveik alatt sem válnak meg tőle.

A legtöbb gyermek életében mérföldkő a bölcsődei és óvodai beszoktatás, ilyenkor hosszabb-rövidebb időre igénylik a macijukat, kutyusukat, kedvenc plüssüket. Fontos, hogy ahova beíratjuk a gyermeket, fogadják el e tárgy szükséges jelenlétét, különösen az első időszakban – ha a gyermek igényli, folyamatosan is –, majd később korlátozhatják a délutáni alváshoz.

Kutatások és szülői tapasztalatok is igazolják, hogy 3-6 éves korban, amikor intenzívvé válnak a gyermek külső, társas kapcsolatai, fokozottan szüksége van ezekre a „társakra”. Bár ezek már nem az első átmeneti tárgyai, gyakran lehet őket váltogatni is, mégis biztos kapaszkodót adnak a társas elbizonytalanodás helyzeteiben éppúgy, mint a megélt kudarcok, frusztrációk esetében. Azzal, hogy növelik a gyermek biztonságát, csökkentik az aktuálisan megélt szorongás és stressz mértékét, valamint egyeseknél a kifelé megnyilvánuló agressziót, ami sok esetben éppen a belső feszültség csökkentését szolgálja.

Alvókából játszótárs

Az átmeneti tárgyak változó szerepet töltenek be a gyermek életében, idővel játszótárssá is válnak, már nemcsak ők adnak biztonságot, hanem őket lehet megvédeni, gondoskodni róluk. Segítenek a másik érzelmeinek, gondolatainak megértésében, az empátia fejlődésében, megteremtik a lehetőséget a megtapasztalt anyai minta beépítésére, a saját élmények mással való átélésére, most már a másik: a szeretetet, a biztonságot adó szerepkörben.

(fotó: Shutterstock, privát)