Új célok 65 év felett

– Azt gondolom, hogy az emberek többsége nem búslakodik túlságosan, mikor végre nyugdíjba mehet – mondja mosolyogva Dr. Martony Zsuzsanna pszichiáter, geriáter és rehabilitációs szakorvos. – Másrészt nagyon sokaknak megélhetési okokból folytatniuk kell a munkát azután is, hogy elérték a nyugdíjkorhatárt. Azonban, ha azt feltételezzük, hogy valaki tényleg 40 év munkaviszony után és/vagy 65 évesen nyugdíjba megy, a legfontosabb, hogy ne akkor kapjon észbe, hanem erre a változásra már jó előre felkészüljön. Legalább 2-3 évvel hamarabb érdemes elkezdeni átgondolni, hogy mit szeretnénk csinálni és milyen kilátásaink vannak – teszi hozzá.

Legyen a hobbink az egészségmegőrzés!

Ha nincs semmi ötletünk, a legkifizetődőbb elfoglaltság, ha önmagunkba fektetünk energiát.  

– A mai elöregedő társadalmakat figyelembe véve a legfontosabb, hogy minél hosszabb ideig önellátóak tudjunk maradni. Ehhez pedig arra van szükség, hogy – ha eddig nem tettük – mihamarabb kezdjünk el a fizikumunkkal és az egészségünkkel foglalkozni! Ha ebbe időt, energiát fektetünk, akkor a valós életkorunktól függetlenül a biológiai életkorunkat tudjuk kitolni, ami az önálló mobilitás minél további megtartásához szükséges. Az első lépés, hogy érjük el az ideális testsúlyunkat. Változtassunk az étrendünkön, az életmódunkon! Nincs olyan, hogy valaki a kanapén fekszik chipszet eszegetve és azon sopánkodik, hogy nem tud lefogyni. Ez igenis elhatározás és akarat kérdése. Ha pedig nem tudjuk, hogy mit és hogyan kellene ennünk, ne habozzunk dietetikustól, táplálkozási szakembertől tanácsot kérni.

Ne kíméljük magunkat!

Sokan azt gondolják, hogy ahogy öregszünk, az a helyes, ha egyre inkább kíméljük a testünket és egyre kevesebbet mozgunk. Szakértőnk szerint azonban ennek épp az ellenkezője igaz.

– Ahhoz, hogy a testünk képes legyen formában maradni, egyre komolyabb igénybevételnek kell kitenni. A rendszeres testmozgás idősebb korban fontosabb, mint valaha! El kell tehát kezdeni a fizikailag megerőltető mozgásformák bevezetését az életünkbe. Ha megtehetjük, akkor érdemes személyi edzőhöz fordulni, ha nem, akkor is egy héten négyszer kimerítő mozgásra van szükség. A heti egyszeri séta a parkban vagy alkalomadtán fürdőbe járás kevés. Természetesen, ha valakinek komoly túlsúlya, sérülése vagy valamilyen egészségügyi problémája van, akkor annak megfelelően kell elkezdeni a mozgást. Ez esetben mindenképpen fontos, hogy szakember támogasson minket, legalább az elején. A rendszeres mozgás egyébként nem csak a fizikai, de a mentális öregedést is lassítja és az egyre többeket sújtó demencia megelőzésében is segít.  

A rejtvényfejtés nem elég

– Senkinek nem szeretném elvenni a kedvét a rejtvényfejtéstől, de a szellemi fittség megőrzéséhez ez sajnos nem elég. A mentális fiatalság megőrzéséhez vadonatúj hobbikba kell belekezdeni! Egy új nyelv tanulása, tanfolyamok elvégzése, új készségek (pl. varrás, számítógépes ismeretek) elsajátítása és a zenetanulás mind jó alternatívák lehetnek. A lényeg, hogy lépjünk ki egy kicsit a komfortzónánkból, és valami számunkra újba fogjunk bele. Ehhez még pénz sem feltétlenül kell, hiszen rengeteg mindent ingyen elsajátíthatunk online platformokon is.  

Segítsünk másokon!

Magány, depresszió és hasztalanság ellen a legjobb orvosság, ha elkezdünk kifelé nyitni és másokat támogatni azzal, amink van.

– Legyünk akárhány évesek, mindig lesz olyan helyzet, ahol szükség van a segítségünkre. Elmehetünk szellemileg visszamaradott gyerekeknek, időseknek segíteni, vakoknak felolvasni, szociális otthonba vagy hospice házba önkénteskedni. Azt az érzést, hogy szükség van ránk, hogy fontosak vagyunk, nem feltétlenül a saját családunkban kell keresni. Ahelyett, hogy a gyerekeinket nyomasztanánk azzal, hogy segíteni szeretnénk – akik esetleg nem is tartanak erre igényt –, nyugodtan menjünk el másokat támogatni.

Ne halogassunk!

– A fentiekkel azt gondolom, hogy már a dolgos éveink alatt el kellene kezdeni foglalkozni. Ebben segíthetné a munkáltató is a munkavállalókat. Például 60 év felett a napi 8 órás munkaidőt le lehetne csökkenteni 6-ra, és a fennmaradó 2 órát pedig mindenféle fizioaktivitással, nyelvtanulással és egyéb egészségmegőrző programok végzésével lehetne kitölteni. Ehelyett persze dolgozhatna is az illető, de ha a rekreációt választja, azért ugyanúgy fizetés járna. Egy ilyen munkahelyi „programmal” mentálisan és fizikailag is felkészülve várhatnák a munkavállalók a nyugdíjat. Természetesen erre nincs értelme várni, hiszen mindezt magunktól is bármikor elkezdhetjük. Minél hamarabb, annál jobb!