Emlékezzünk a családunkkal együtt a szeretteinkre!

November elseje Mindenszentek ünnepe, november másodika Halottak napja. Ilyenkor egy napra megtelnek fénnyel és virágokkal a temetők. A Halottak napja legyen a család életének egy fontos eseménye, ne írja felül semmi az emlékezést!

Példamutatás

Fontos, hogy mit adunk át a gyermekeinknek, mert ők egész életükben azt viszik tovább. Használjuk fel ezt a napot a komolyabb együttlétre. Az asztal körül, vagy közös séta alkalmával beszélgessünk az elhunyt nagyszülőkről. Ki mire emlékszik? Miért voltak ők kedvesek a számunkra, mit kaptunk tőlük? Mi, szülők meséljünk a dédszülőkről is. Beszéljünk arról, milyen embereknek ismertük meg őket, hogyan éltek, milyen kedvenc mondásuk maradt meg a szívünkben. Mutassunk fényképeket a régiekről, vegyük elő a tőlük megmaradt emléktárgyakat.

Sétáljunk együtt!

A teljesítménytúra helyett ezen a napon inkább sétáljunk a temetőkben! Olvassuk el a sírfeliratokat, a gyerekekkel közösen számoljuk ki, hány évesen haltak meg az emberek, nézzük meg, mennyire más fejfákat készítettek régen a sírokra. A legtöbb temetőben a régi gyermeksírok egy külön kis szigetet alkotnak. Beszélgessünk arról, hogy akkoriban még nem volt gyógyszer, kórházi ellátás, és a halál ugyanolyan természetes része volt az életnek, mint a születés. „Isten adta, Isten elvette” – a régi embernek elfogadónak kellett lennie.

Készítsük el a koszorÚt közösen!

A temetőben engedjük, hogy a gyerekek maguk is gyújtsanak gyertyát, vagy legalább ők helyezhessék el a mécseseket oda, ahol szerintük az a legszebben fog égni. Gyertyában és virágban sem a méret a lényeg! Sőt, ha magunk készítjük a sírra való díszt, csokrot, sokkal értékesebbet adunk, mint ha vagyonokat hagynánk a boltban. A gyerekekkel bármilyen vesszőből fonhatunk koszorút pár virágfejjel díszítve, vagy köthetünk apró csokrot az általuk szedett virágokból. De saját kis kincseikből is helyezhetnek a sírra ajándékot.