Rövidtávú turmixgép

A válni készülő fiataloknak két kisgyerekük van, mindkettő óvodás. Ők, a szülők, amúgy rendes emberek. Csalódtak egymásban, mondják. Másképp gondolták az egészet, mondják. Megpróbálják a különélést, mondják. Könyvnyi történetet lehetne mesélni nekik. Helyette Panni dobozkáját mesélem.    

Barátunk hatéves kislánya vendégségbe jött hozzánk. Méregetik egymást a mi lányunkkal, egyszer csak titokzatos arccal odajön Panni hozzám.

– Tudod, mim van nekem? Ha megmutatom, el fogsz ájulni…

– Hát mutasd meg.

Egy kis csomagocskát szorít a szívére. Még kéreti magát.  

– Nem mutatom meg mindenkinek.

– De én már nagyon kíváncsi vagyok.

Végigmér, latolgat. Végül dönt.

– Nézd…

Előveszi a csomagot, ami nem más, mint egy vászonzacskóba rejtett kicsi fekete doboz.

– Mi van a dobozban? – kérdem suttogva.

Kinyitja.

– Hisz ez üres.

Panni rám néz.

– Csak nem látod. Tele van. Ebben vannak a szomorúságaim. Ez az én szomorúságdobozom.

– Kitől kaptad?

– A mamától kaptam. A mama is kapta valakitől. Azt mondta, ha szomorú vagyok, vagy valami bánatom van, bújjak el, és vegyem elő a zsákot. Emeljem ki belőle a dobozt, nyissam ki a tetejét. És suttogjam bele, hogy mitől vagyok szomorú. Utána vissza kell csukni és vissza kell dugni a zsákba, és berakni a párnám alá.

– Mondtál már bele szomorúságot?

– Már négyet.

– És…?

– Képzeld, a mamának igaza van. Elmentek belőlem, belementek a dobozba. A doboz meg elvarázsolja mindet.  

Panni eldugja a csomagocskát.

Rám néz.

– Ne mondd el senkinek!

Megígérem, hogy nem mondom el senkinek. Bólint, és elviharzik a titkával.

Nem tudom, elég lesz-e a doboz Panninak. Belefér-e majd az ő jövendő nagy szomorúsága. Mert még nem tudja, amit a mamája egy hete elmondott nekem. Nem megy tovább, elválnak.

Míg Panni után nézek, arra gondolok, a szüleinek is elkelne valami doboz vagy zsákocska. Ami varázsolni tud. Vissza tudja varázsolni őket egymás türelmébe. Valami olyan türelembe, amiről Gyökössy Endre valahai lelkészpszichológus beszélt. Nem azt mondta, hogy viseljétek el egymást… hanem így fogalmazott: „Viseljétek el egymást szeretetben…” Viseljétek el egymást szeretetben….

Mert egy kapcsolat nem örökös boldogság. Kétségek, csalódások, ellentmondások, olykor nagy, embert próbáló drámák kísérik. És valami mást kellene próbálnunk, minthogy az első megbicsakláskor kidobjuk az egész kapcsolatot, mint egy meghibásodott turmixgépet. Ezekhez a mai, rövidtávú gépekhez már alkatrészt sem gyártanak. Úgy készülnek, hogy ha elromlik, dobd el, vegyél másikat!

Egy kapcsolat nem egy rövidlejáratú turmixgép. Valami egészen másról szól. És nincs az a szomorúságdoboz, ami elbírja a szétbomlott családok nehéz titkát.