Nevessünk velük! - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Nevessünk velük!

Schäffer Erzsébet
2021. dec. 31. 6:00
Schäffer Erzsébet: ...és akkor elmesélem...

Az év utolsó napjai. Kabaré, szerpentin, konfetti, dudák, mi az anyósnyelvet szerettük. Néha ki se bírták éjfélig, annyit fújtuk. Arra gondoltam, csináljunk egy sajátos szilvesztert, játsszunk a gyerekekkel. Beszéljenek most ők!

Évekig gyűjtöttem és adtam közre gyerekszáj-mondásokat. Nem untam soha olvasni. Nem lehet. A gyermeki gondolkodás eredetisége, azonnali rögtönzésük, természetes szellemességük, észrevétlen humoruk utánozhatatlan. Kell hozzá a felnőtt szeme és figyelme, hogy mindezt észrevegye, de ha észrevette, tátja a száját, mosolyog, elgondolkodik – és azonnal lejegyzi.

Ajánlás: figyeljék a gyerekeik mondásait és ne restelljék leírni. Örök tanulság marad abból az érintetlen korukból, amikor még közel voltak az Éghez, nem rontott rajtuk senki és semmi.

Miért is…?

Autós kirándulásra mentem lányom családjával. Hosszúra nyúlt a hazafelé út, három és féléves unokám, Alice nagyon unatkozott hátul a gyerekülésben, egyre kérdezgette, mikor szállunk már ki. Váratlanul keserves sírásra fakadt, majd hosszú ideig szipogott. Mikor  senki sem figyelt már rá, egyszer csak megkérdezte:

- Anya, miért is sírok én?

Balassy Ildikó, Zenta

Lovak és kutyák

Néztük a lovardában galoppozó lovakat. A hároméves Ambrus csodálattal:

- Hogy szedi azt a sok lábát!...

Nyaraláskor megismerkedtünk egy almásderes paripával. Ambrus nagyon megszerette. Már itthon voltunk, amikor az erkélyről észrevett egy sötétszürke kutyát, elmosódott fehér foltokkal.

- Nézd, anya! Egy almásderes kutya!

Kérdés

- Ha elhervad a fogkefém, veszünk újat?

Petőné Marada Renáta

Kérés

Petra lányom három-négyéves volt. Ebben az időben lett szokása, ha tetszett neki valami, rögtön azt kérte: Még egyszer! A vidéki nagymamánál figyelte a tyúkokat.

Éppen kakilt az egyik. Ez nagyon tetszett neki és hallom, amint mondja a tyúknak: "még egyszer"!

                      Gelencsér Levente

A lovag

Panni lányom derékig érő, hosszú szőke haját minden reggel hosszú copfba fésültem.

Egy nap, iskola után, nagy titokzatosan elém állt:

- Édesanya, tudod, hogy belém ki szerelmes?

- Kicsoda?

- A Gergő.

- Honnan tudod?

- Meghúzta a copfomat.

- Mások nem szokták meghúzni?

- Dehogynem! Ha elmennek a padom mellett, mindenki ránt rajta egyet… De a Gergő úgy húzta meg, hogy ne fájjon…

Mázli

A két és féléves Kinga már majdnem szobatiszta. Az etetőszékben ül, ebédelünk. Egyszer csak megszólal:

- Édesanya, van rajtam peluska?

- Van.

- Még szerencse…

Alvás, centire

Nyári szünet van az oviban, velem van a két unokám egész nap. Az ebéd utáni alvás nem megy simán. Sokszor két-három mese is kevés. Végre elalszanak. Csendben kiosonok és folytatom a lekvár főzést. Még három óra sincs, mikor Kinga megjelenik az ajtóban.

- Hát te, mennyit aludtál? – kérdezem tőle.

- Hát … úgy fél métert.

Herczeg Ildikó, Budapest

Hogyan nem ment Nagytata iskolába

Kistermetű, elemis kislány voltam, telente a nagyszüleimnél laktam, hozzájuk közel volt az iskola. Egyik reggel kijelentettem, nem megyek iskolába. Nagymamám szelíden próbált a lelkemre beszélni, hogy mennem kell, nekem az iskola a dolgom, tanulnom kell, de én nem tágítottam. A mindvégig csendben lévő Nagytatám egyszer csak  így szólt Nagymamához:

 - Hagyd, ne győzködd tovább. Ha nem akar iskolába menni, akkor ne menjen.... Elmegyek én helyette.

Megrökönyödve nézhettem rá, de ő szelíd határozottsággal, énhozzám komolyan beszélve folytatta:

- Ideadod az iskolatáskádat, s én tovább eligazodom.

Megtudakolom, hol a tanterem, hol ülsz, leülök a helyedre és végigtanulom a napot.

Elkerekedett szemmel rögtön elképzeltem, ahogy az én magas, tagbaszakadt, öt év szibériai fogságot, s háborút megjárt Nagytatám bemegy az osztályba, leül a második padba Hajni és Péter közé, s mindenkinek elmondja, hogy helyettem jött iskolába!

Magamhoz se térhettem, mert folytatta:

- De amíg én iskolába vagyok, te felmész a padlásra, szénát vetsz le onnét, megeteted a marhákat és lovakat, vigyázz velük, nehogy fenéken találjanak! Mialatt esznek, kitakarítod alattuk a ganéjt, talicskával hátrahordod a kertbe. Utána ugyanezt végigcsinálod a disznók óljában, miután beöntötted nekik a moslékot, mert Nagyanyád – nézett a némán, nekünk háttal álló, rázkódó vállakkal mosogató Nagymamára – ebédet kell főzzön, nem ér semmire rá. Ezután megitatod a marhákat, megfejed mind a kettőt. Miután készen vagy, kiengeded a tyúkokat, megeteted őket, összeszeded a tojásokat, elsöpröd a havat a járásból, fát hasogatsz, tele hordod a két fásládát. Délre megint szénát vetsz le a padlásról, és enni adsz… Mire vége felé jársz a déli etetésnek, addigra én is megjövök az iskolából…

Nem emlékszem, hogy került az iskolatáska a hátamra, sem arra, hogy állhattam egyszer csak az iskola előtt, de lelki füleimmel még ma is hallom, ahogy a két drága öreg cinkos-szövetségesen kiabálja utánam:

- Hova rohansz úgy, te? Az asztalon felejtetted a tízórait!

A.Klára, Erdélyből

Felnőttek…

Két és féléves kisfiam, Berti egy napon meglepődve tapasztalta, hogy túl hosszúak a körmei:

Anyaaa! Felnőttek a körmeim, vágjuk le!

Sicc!

Apukája, ha elzsibbad a lába, gyakran mondja, hogy elmacskásodott a lába. Ezen Berti mindig jót mulat.

Etető székében ülve, egyszer túlságosan elhúzódott a reggeli, sírva megszólal: Anya, vegyél ki, becicásodott a lábam!

Csillagjegyek divatja

- Anya, én milyen anyajegyben születtem…?

Böszörményiné P. Györgyi

Hányinger

Legnagyobb gyermekünk, Eszter, már kétéves kora előtt kezdett ismerkedni a számok fogalmával. Egyszer, amikor beteg volt, édesapja aggódva kérdezte:

- Kislányom, hányingered van?

Mire Eszti:

- Kettő!

Cserbenhagyás

Mindig büszkék voltunk arra, hogy gyermekeink milyen választékosan beszélnek. Középső csemeténk, Dávid például hamar megismerte és alkalmazta a „cserbenhagyás” kifejezést. Egyszer egy óvodai élményét mesélve ezt mondta:

- A Borcsi csipkedett, de én se hagytam magam cserben!

Két anyuka

Legkisebb fiúnk, Máté, kijelentette:

Nekem két anyukám van. A „másik” az apa.

Kurutty

Máté hörghurut miatt néhány napot hiányzott az óvodából. Mikor jobban lett, megjegyezte:

Látod, anya, milyen jó, hogy elmentünk a doktor bácsihoz! Kiderült, hogy hörkuruttyom van.

Ki baja?

Máté hetedik éve felé közeledve jól érzékelte, hogy bizony ők hárman néha bosszúságot, mérgelődést is tudnak okozni a viselkedésükkel. Egyszer nekem szegezte az alábbi kérdést:

Anya, ti mindig három gyereket akartatok?

Igen – válaszoltam.

Mire ő:

Hát… a ti bajotok…

Áhítat

Gyerekeink unokatestvére, a pici Zsóka mesélte, hogy az oviban karácsonyi műsort adtak. Ő angyalka volt. Kérdeztem, mi volt a szövege. Zsóka felemelve kis kezét, átszellemülten mondta a következőket:

- Hallehuja, hozsanna, lória!

Nagyon…

A másodikos hittanosok dolgozatra készültek. Aki tanult valaha hittant, tudja, hogy a hittankönyvek kérdés-felelet formában közlik az ismeretanyagot, például: „Hogy szerette Isten a világot? – Válasz: Úgy, hogy egyszülött Fiát adta oda érte.”

Amikor sor került a dolgozatírásra, éppen ez volt az egyik kérdés, amelyre felelni kellett. Tehát:

- Hogy szerette Isten a világot?

Kitti válasza így szólt:

- Nagyon!

Szabóné Juhász Klára, Pápa


Olvasta Schäffer Erzsébet korábbi írásait is?