Mondjunk minden nap igent a párunkra!

– A legtöbben úgy állnak hozzá a párkapcsolatukhoz, hogy az majd magától jó lesz. Pedig az ugyanúgy egy élő entitás, akárcsak egy növény. Nap mint nap locsolgatni, gondozni, szeretgetni kell – kezdi Kigyóssy Örs, a KétIgen Alapítvány operatív vezetője, építész, képzésben lévő pár- és családterapeuta, képzésben lévő mentálhigiénés szakember. – Ez pedig egy tudatos, következetes hozzáállást igényel, hiszen maguktól soha nem fognak úgy alakulni a dolgok, hogy legyen minőségi időnk egymásra. A KétIgen Alapítványnak pontosan azért lett ez a neve, mert úgy gondoljuk, hogy nem elég egyszer kimondani az igen-t a párunkra. Folyamatosan, minden nap igen-t kell mondanunk a kapcsolatunkra. Amit mi csinálunk több pár-, és családterápiában jártas szakemberrel karöltve, az egy több alkalomból álló elméleti és gyakorlati program, ami a párkapcsolatok elmélyítésére, erősítésére fókuszál. Ugyanúgy igénybe vehetik néhány hónapja kapcsolatban lévők, mint házasság előtt állók vagy tíz éve együtt élő párok.

„A spontaneitás egy mítosz!”

A romantikus irodalomnak, meséknek és happy enddel végződő filmeknek köszönhetően a legtöbben abban a hitben élnek, hogy ha összejönnek valakivel, onnantól a dolgok maguktól alakulnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Csakhogy manapság, mivel hosszabb az átlagos várható élettartam, nem néhány évig tart egy párkapcsolat, hanem akár több évtizeden át.

– Régen nagycsaládban éltek az emberek és hiába volt több gyerek, több volt a segítség is. Ma egy vagy két szülő neveli a gyerekeket a négy fal között, előfordul, hogy a nagyszülők vidéken laknak. Nehezített a terep, az tény, de csakis rajtunk múlik, hogy a kezünkbe vesszük a párkapcsolatunk sorsát vagy sem. A párkapcsolatban a spontaneitás egy illúzió, ezt el kell felejteni! Igenis fogni kell a naptárunkat, és ahogy beírjuk, hogy mikor van munkahelyi megbeszélésünk vagy edzésünk, azt is be kell írni minden héten legalább egy alkalommal, hogy mikor randizunk egymással. Én is beírom a sajátomba, hogy mikor töltünk kettesben időt a feleségemmel. Ott van a naptárban, hogy <<kedd 16:00-19:00-ig Andi, Örs randi>> és ehhez, ha törik, ha szakad igyekszünk tartani magunkat. Különben a munka és az egyéb teendők bedarálnak minket. Különösen, ha gyerekek is vannak a házasságban. Nálunk öt gyerek van, így aztán mindig akad sürgős vagy fontos teendő.

„Az otthoni filmnézés nem randi”

– Persze, néha lehet ilyesmit csinálni, de alapvetően nem számít minőségi együtt töltött időnek, ha egymás mellett ülünk és két órán át bámulunk egy képernyőt. Két alapszabály érvényes nálunk ezeken a randi alkalmakon: az egyik, hogy ez tényleg kettesben töltött, egymásra szánt közös idő legyen, a másik pedig, hogy ilyenkor a gyerekek körüli teendők és a hétköznapi szervezési kérdések nem kerülhetnek szóba. Ami a programot illeti, ez némi előre tervezést, ötletelést igényel, ezért mi úgy alakítottuk ki, hogy egyszer én, egyszer a feleségem találja ki a programot. Mikor én vagyok soron, már napokkal előtte gondolkodom rajta, hogy mit fogunk csinálni, megszervezem, lefoglalom. Ugyanígy addigra a gyermekfelügyeletet is elintézem, legyen az éppen nagyszülő vagy gyerekvigyázó ismerős.

Ki kell szakadni a szülői szerepből

Örs hangsúlyozza, az nem működik, hogy otthon a gyerekekkel egy légtérben minőségi időt töltünk együtt. Mindenképpen szükség van arra, hogy kettesben legyünk és ehhez lelkiismeret-furdalás nélkül igénybe kell venni heti szinten a segítséget.

– Egyszerűen azért, mert ha akárcsak egy gyerek is ott van, akkor azonnal szülői szerepbe kerülünk. A párkapcsolatban a tűz és a harmónia akkor tud fennmaradni, ha rendszeresen, mint nő és férfi, feleség és férj tudunk találkozni. Sőt, nem csak találkozni, de kiszakadni a napi robotból, a megszokott környezetből. A cél, hogy ilyenkor a szabadság, a kíváncsiság érzését megteremtsük, amiben a hétköznapinál mélyebb beszélgetéseket tudunk folytatni. Őszintén érdeklődünk aziránt, hogy a másikat épp milyen gondolatok foglalkoztatják és hogyan érzi magát úgy igazán. Ha ez nincs meg, akkor a pár két tagja szinte borítékolhatóan elkezd majd távolodni egymástól. Nem kell egyébként mindig nagy programokra gondolni. Az egyik ismerősöm mesélte a múltkor, hogy ő például arra jött rá, ha csak elmennek esténként sétálni egyet, akkor a férje néhány perc után egy teljesen más lelkiállapotba kerül és nagyon jól tudnak beszélgetni, amitől mindketten teljesen feltöltődnek.

Könnyebb azt csinálni, amiben sikerélményünk van

– Apahiányos a társadalmunk, kevés példát és még kevesebb jó példát látnak a felcseperedő gyerekek. Ellenben a munkahelyen világosan lefektetett szabályok vannak, ott tudjuk, mit hogyan kell csinálni, ott van egyértelmű sikerélmény, ezért inkább oda összpontosítjuk az energiáinkat, nem pedig a sokszor értelmetlennek tűnő, folyamatosan újratermelődő otthoni teendőkre – magyarázza. – Manapság a koronavírusnak is köszönhetően sokan dolgoznak home office-ban, aminek egyik következménye a munka-magánélet határainak teljes elmosódása. Komoly tudatosságot és eltökéltséget kíván, hogy ezek között is meghúzzuk az éles határvonalat. A munkamánia, a folyamatos online jelenlét reális veszélyt jelent a párkapcsolatunkra és a magánéletünkre, ezért ebben is nagyon fontos a tervezés és a fegyelmezettség. Ha kitűzzük, hogy este 5 vagy 6 óra után lecsukjuk a laptopunkat, akkor valóban tegyük meg, és ne görgessük át még háromszor a munkahelyi emaileket az este folyamán!

A boldogságunk kulcsa a kapcsolataink minősége

– A világ leghosszabb kutatását a Harvard Egyetem végezte, a leszakadt utcagyerektől a leggazdagabb multimilliárdosig rengeteg féle ember életét kísérték figyelemmel 75 éven keresztül. Összesen 724 embert vizsgáltak azzal kapcsolatban, hogyan változott az egészségük, az önmagukról alkotott képük és a boldogságszintjük az évek során. Az eredménye pedig az lett, hogy nem a pénz vagy a státusz, hanem a kapcsolataink minősége az, ami a leginkább befolyásolja a boldogságunkat és az egészségünket. A harmonikus, boldog párkapcsolat, az örömteli családi élet és a szoros barátságok tehát elképesztően fontosak, a fenntartásukba pedig bizony folyamatosan bele kell tenni az időt és energiát. Mindez nem könnyű, de mindenképpen megtérül.

(fotók: privát, Shutterstock)