csalad.hu - Az ellentétek valóban vonzzák egymást?
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Az ellentétek valóban vonzzák egymást?

Jaksa Petra
2021. jan. 2. 9:00
Párkapcsolat

Vajon megfér egymás mellett egy hangosabb, társaságkedvelő és egy zárkózottabb, befelé fordulóbb ember? Milyen konfliktusokat szülhet a személyiségünkből eredő ellentét a párkapcsolatunkban? Január 2-án, az introvertáltak világnapján Szabó Irén pszichológust faggattuk a témában.

Működhet egy párkapcsolat, ha az egyik fél introvertált, a másik extrovertált?

– Először is érdemes tisztázni, hogy senki sem fekete vagy fehér, csak extrovertált vagy csak introvertált. Mindenkiben van ez is, az is. A leglényegesebb különbség, hogy az introvertált a figyelmét befelé fordítja, önmaga felé, míg az extrovertált a külvilág felé. Azonban a különböző élethelyzetek, a korunk és az évszakok is befolyásolják, hogy éppen milyen személyiségműködés a megfelelő, az eredményesebb. A tinédzserkor és a nyár például egy tipikusan extrovertált időszak, míg időskorban és télen az introvertált oldalunk erősödik fel. Egy párkapcsolatban akkor tudunk jól együttműködni, ha megtaláljuk az azonosságokat, a különbözőségeken pedig tudunk és hajlandóak vagyunk dolgozni.

Magyarul alkalmazkodnunk kell egymáshoz?

– Igen, de szükség van arra, hogy egy párkapcsolatban az alapvető értékekben egyetértsünk. Fontos, hogy a hasonlóságokra fókuszáljunk és ne a különbözőségekre. Hiszen ez előbb-utóbb a legjobban induló kapcsolatot is felemészti. Alapvetően a hasonló a hasonlót vonzza, ha az érzelmeket vesszük alapul. És ez a legfontosabb, hiszen erre épülnek a kapcsolatok.

A jelenlegi koronavírusos helyzetben elmondható, hogy azért az introvertáltabb személyiségűeknek könnyebben megy az alkalmazkodás?

– Igen, a mostani helyzet egy kicsit olyan, mintha bedobtak volna minket egy kuktába, ahol szépen együtt rotyogunk. Beszorultunk az otthonunkba, a mozgásterünk beszűkült, a lelassultságot, a befelé fordulást kényszeríti ki belőlünk, ami valóban jobban megy az introvertált személyiségűeknek. Most az a nagy feladat, hogy otthon, a családunkban kell tudni szocializálódni, itt kell tudnunk jól lenni. Ez természetesen nagyobb együttműködést követel, több tiszteletet, türelmet, elfogadást egymástól és egymás felé. De ez mindannyiunk feladata, ezzel mindenkinek dolga van.

A bezártság és az, hogy gyakorlatilag a legtöbb szórakozási lehetőség korlátozva van, elmélyítheti a különbözőségek felerősödését?

– Sajnos igen, most felszínre törhetnek a belső egyet nem értések, de mindez egyáltalán nem azon múlik, hogy ki extrovertált vagy introvertált. A lényegi kérdés az, hogy a pár szereti-e egymást annyira, hogy a „közös fogságban” a szeretetre tudnak fókuszálni. Ki tudják-e zárni az olyan mindennapokat megkeserítő, felesleges konfliktusokat, minthogy a másik miért ide teszi a bögrét, miért nem oda.

Mit lehet tenni, ha az egyik fél felnagyítja és folyton csak a különbözőségeket hajtogatja, a tipikus “mi már semmit sem tudunk együtt csinálni” felkiáltással?

– Ha az egyik fél nem tudja kedvesen meggyőzni a másikat a saját pozitív látásmódjáról, hogy ez a kapcsolat jó, és a különbözőségekre fókuszáló fél hajthatatlan, akkor a kapcsolatnak bizonyára egy sokkal mélyebb szintjén van szakadék. Mélyebbre kell ásni, és meg kell nézni, hogy miért érzi így. Elnyomva érzi magát? Valójában már ki akar szállni a kapcsolatból? Itt sosem arról van szó, hogy azért van konfliktus, mert én extrovertált vagyok, a párom pedig introvertált. Minden azon múlik, hogy tudunk-e egymás felé nyitni, megadjuk-e egymásnak azt a teret, amire a másiknak szüksége van.

"Minden azon múlik, hogy mi, belül magunkban tudunk-e tudatosan kiszámítható rendet teremteni."

Ez azért egy ilyen feszült élethelyzetben, amikor mindenki a felszabadulást várja, hatványozottan nehéz.

– Kétségtelen, de egy ilyen időszak akár meg is erősítheti a kapcsolatot. Nem törvényszerű, hogy a borongós tél és a koronavírus miatti frusztráltság a piszkálódó kisördögöt hozza elő belőlünk. Minden azon múlik, hogy mi, belül magunkban tudunk-e tudatosan kiszámítható rendet teremteni. Megtaláljuk-e a belső békét, a belső örömöt, ami mindentől független. Innen indul minden. Épp nemrég jelent meg Az idegen mester című könyvem, ami ebben segít: hogy visszataláljunk a természetes alapértékeinkhez, a bennünk élő mesterhez, és tudatosan beleszerethessünk a saját életünkbe. A vírus, bár nem szeretjük, szintén arra tanít minket, hogy a különbözőségeink ellenére is tudjunk békésen együtt élni.

(fotó: Shutterstock)