„Mindnyájukat szívünk más és más csücskével szeretjük” – A jó testvérkapcsolat nyomában
Szerző:Ivanova Daniela2021. 02. 24.Kisgyermeket nevelünk
Hogyan nevelhetünk gyermekeinkből jó testvéreket? Polányi Viktória gyermekpszichológust kérdeztük arról, szülőként mit tehetünk, hogy gyermekeink ne riválisként, hanem erős szövetségesekként tekintsenek egymásra.
A szakember szerint már a kezdetektől fogva érdemes elkezdeni a testvérek közötti kapcsolat erősítését.
– Fontos látnunk, hogy amikor kisbaba érkezik a családba, akkor nemcsak egy új emberke, hanem egy család, és benne anya, apa, és – második, harmadik, többedik gyermek esetén – testvér is születik. Ezekre az új szerepekre senki nincs felkészülve. Ezért amennyire lehetséges, gondolkodjunk előre és próbáljuk meg feltérképezni, hogy milyen helyzetekkel jár majd a nagyobb testvér, testvérek számára az új jövevény érkezése. Nem pusztán a gyakorlati dolgokra gondolok – bár gyermekszemmel természetesen ezek a legfontosabbak: „Ki meséli majd innentől az esti mesét?” „Ki jön értem az oviba?” Mindemellett érdemes legalább ekkora hangsúlyt fektetni a lehetséges érzelmek elővetítésére, megbeszélésére is. Egy kistesó érkezése sokszor nehéz, frusztráló, dühítő vagy csalódott helyzeteket teremt, amelyben a nagyobb testvérnek segít, ha tudja: a szülei ismerik és elfogadják az érzéseit.
„Bízzunk benne”
– Amennyiben egy ilyen jól előkészített közegbe érkezik kistestvér, úgy a nagytesó már az első perctől kezdve – a saját érzéseinek hiteles megélése mellett – lehet olyan, amilyen az aktuális hangulatának megfelelően lenne: kedves, érdeklődő vagy éppen durcás, elutasító. Nagyon fontos, hogy ne elvárásokat, hanem a saját szintjén felelősséget adjunk nagyobb gyermekünknek, azaz ne tekintsük alapértelmezettnek, hogy vigyáz a kicsire, amíg kimegyünk a szobából, de rendszeresen ajánljuk fel neki, hogy segíthet a gondozásában. Bízzunk benne, hiszen ettől kompetensnek és értékesnek érzi majd magát, ami a testvérkapcsolatra is kivetül majd.
A nemek ez esetben nem fontosak
– Nem gondolom, hogy nemek alapján eleve meghatározott volna, hogy a testvérek miként viszonyulnak egymáshoz; tapasztalatom szerint ez sokkal inkább személyiség kérdése. Két nagyon hasonló természetű testvér jobban megérti egymást, de több lehet az érdekütközésük is, míg két teljesen különböző jellemű gyermek jobban kiegészíti egymást – már ha megértik, hogy a másik éppen mire gondol. Fontos, hogy azt erősítsük gyermekeinkben, együtt mire képesek: hogyan tudják összeadni az erejüket, kiegészíteni egymás esetleges gyengeségeit, és ezáltal hogyan érhetnek el olyan eredményeket, amelyekhez együttes, összefogó erővel fognak hozzá.
A szereteten nem kell osztozniuk
Viktória ajánlja, hogy törekedjünk a nagyobb testvérek korábbi igényeinek, szokásainak tiszteletben tartására.
„Mint minden emberi kapcsolat esetében, a testvérkapcsolatban is a következőkben hiszek: elfogadás, bizalom és jó kommunikáció.”
– Természetesen egy újszülötthöz minden családtagnak alkalmazkodnia kell egy kicsit, de érdemes ügyelni rá, hogy erre csak egészséges, ésszerű mértékben kérjük a nagyobb gyermekeket. Nagy segítség tud lenni a féltékenység elkerülésében, ha minden gyermeknek van dedikált, kettesben töltött énideje az édesanyával, ami csakis kettejükről szól, és aminek az eltöltését ő határozhatja meg. Fontos, hogy bizonyos szokásokon, rutinokon akkor se változtassunk a nagyobb gyermekekkel, amikor kistestvér születik, illetve hogy kiemeljük: ők nem egymás riválisai, hanem mindnyájukat a szívünk más és más csücskével szeretjük és ezen a szereteten nem kell osztozniuk.
„Együtt még értékesebbek”
– Ezt az osztatlan szeretetet mutatja meg az is, amikor az adott gyermekkel való kapcsolatunk különlegességét hangsúlyozzuk: „Veled tudok a legjobban sütit sütni”, vagy „Veled alszom a legnyugodtabban.” Ily módon megszilárdul a gyermekekben az az érzés, hogy nem vetélytársak, hanem egy nagy egység apró, különleges darabkái, akik együtt még értékesebbek. Mint korábban említettem: érdemes a kezdetektől azt hangsúlyoznunk, hogy együtt, összefogva mennyivel többet érhetnek el, mint ha széthúznak és hogyan tudnak egymást kiegészítve olyan feladatokat is megoldani, ami egyedül lehetetlennek tűnhet. Hiszem, hogy ha nem helyezünk nyomást rájuk a közös játékot, programokat, együtt töltött időt illetően – azaz hagyjuk, hogy akkor és úgy kapcsolódjanak, ahogyan szeretnének –, így idővel megtalálják a saját kapcsolódási módjukat, amelyet aztán hosszútávon is képesek lesznek jól működtetni.
A nagytesó segítsége örömteli ajándék
Viktória szerint ahogy a nemeknél, úgy az életkorok esetében is a gyerekek személyisége a markánsabban meghatározó szempont.
– Egy gondoskodó, anyáskodó nővér és egy huncut, gyakorlatias kisöccs fergeteges csapat lehet – sokkal inkább, mint egy vagány báty egy félénk, sokat pityergő kishúggal. Akármekkora a korkülönbség, fontos szem előtt tartanunk, hogy nem a nagyobbik gyermekünk, hanem mi magunk vállalunk újabb gyermeket! Így a vele kapcsolatos feladatokat is nekünk kell főszabály szerint ellátnunk. Ha a nagytesó kiveszi a részét belőlük, az inkább örömteli ajándék, mintsem elvárható kötelezettség. Az ikrek kapcsolata egészen különleges, nem egy történetet hallottam telepátiáról, közös nyelvről. Esetükben azt emelném ki legfontosabb szempontként, hogy figyeljünk a megfelelő arányra mindkettejük egyedi személyiségfejlődése és a köztük lévő kapcsolat hangsúlyozása között. Amennyiben jól figyelünk, látni fogjuk, éppen hol van számukra ennek a folyton változó libikókának a nyugvópontja. Fogadjuk el, amit éppen ideális távolságnak éreznek egymástól – akár túl közelinek, akár túl távolinak érezzük -, így időben elő fog állni a megfelelő egyensúly. Mint minden emberi kapcsolat esetében, a testvérkapcsolatban is a következőkben hiszek: elfogadás, bizalom és jó kommunikáció.
(fotó: Shutterstock)