csalad.hu - 5 dolog, amiért jó, hogy vannak testvéreim
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

5 dolog, amiért jó, hogy vannak testvéreim

Clerget-Tasi Barbara
2021. jan. 10. 9:00
Életmód

Harmadik gyermekként érkeztem a családba, igazi váratlan, késői szerelemgyerekként. Ebből adódóan ugyan funkcionális egykének számítok – hiszen a bátyám 7 évvel, a nővérem 9 évvel idősebb nálam –, de mindez semmit sem von le abból az elképesztő szeretetből és ragaszkodásból, amit a testvéreim iránt érzek. Sőt, kiskoromban számos előnnyel járt!

Mert cuki legkisebb lehettem

A bátyám nem tudott haragudni rám, a tündibündi kishúgra még akkor sem, ha „kinyitottam” a távirányítós autójának az egyébként nem kinyitható ablakát, és a nővérem sem volt sokáig zaklatott, amikor 6 évesen kiálltam a házunk elé hokedliről árulni az UV-színű, tök menő karikafülbevalóit. El is adtam egy párat. Kiengesztelésképp meghívtam a világ legfinomabb csokis Leó jégkrémére.

Mert együtt érzünk

A nagy korkülönbségből adódóan az elejétől fogva természetes volt, hogy a testvéreim mindig a pártfogásukba vettek. Később ez lett számomra is a követendő minta. Mindig kiálltunk egymásért, azonnal összezártunk, ha valamelyikünket sérelem érte. Ha az egyikünk szomorú volt, ugyanúgy éreztük a fájdalmát, ha öröm érte, úgy tudtunk a másikkal örülni, mint senki más. Mert az, hogy testvérek vagyunk, olyan láthatatlan fonalat von közénk, ami lehetővé teszi, hogy képesek legyünk azt érezni, amit a másik érez. Most is, felnőttként is.

Mert egymásnak elmondhatjuk

Nem szívesen terhelek a problémáimmal senkit, mert mindenkinek megvan a saját baja, ne kelljen még az enyémmel is foglalkoznia. A barátaim persze szívesen meghallgatnak, szeretnek engem, mégis, egyedül a testvéreimnél érzem azt, hogy igazán fontos számukra, hogy jól legyek. Az ő szájukból sohasem udvariasságból hangzik el a „hogy vagy?” kérdés, és ha épp rosszul érzem magam, akkor napi szinten „zaklatnak” telefonon, csak hogy végre azt hallják, ma már kicsit könnyebb. Amikor a nővérem férjhez ment, messzire költözött tőlünk. Megszületett a kisfia, sokat volt egyedül. Kiderült, hogy ez alatt az idő alatt nekem írt leveleket, amiket aztán nem mert feladni, mert akkoriban a postát még anyuék vették át, és nem akarta, hogy aggódjanak miatta. Jó nagy doboznyi levél gyűlt össze. Évekkel később együtt sírtunk rajtuk.

Mert közösek a gyerekkori emlékek

4 éves voltam, mégis pontosan fel tudom idézni, milyen volt, amikor karácsony másnapján a szüleim vacsorázni mentek, én pedig otthon maradtam a nagytesókkal. Este sírtam, miért nem jönnek már, mire a nővérem levette a fáról a kismalac díszt, és az ablakmélyedésben ücsörögve mesélte a Mazsola és Tádé történeteket, amíg anyuék haza nem értek. Azt a díszt már ezerszer eltörtük és megragasztottuk, de a mai napig felkerül a fára. Legalább ilyen meghatározó emléknek számítanak a közös kabaréink: mindhárman beöltöztünk – vállalhatatlanul néztünk ki a kreált jelmezekben –, és előre megírt forgatókönyv alapján műsort adtunk a szüleinknek. Nem tartom valószínűleg, hogy valóban viccesek voltunk, mindenesetre egész jól játszották a szüleink, hogy remekül szórakoznak. És persze ott vannak az alsóörsi nyarak a kedvenc óriás lejtőnkkel, amin mindig begyorsított apukánk a Zastavával, és ekkor már sikítva énekeltük a János bácsi a csatában-t. Senki sem veheti el tőlünk a közös élményeket!

Mert a gyerekeinknek lesznek unokatesói

Emlékszem, gyermekként mennyire vártuk a nagybácsik, nagynénik látogatását, mert akkor végre együtt bandázhattunk az unokatesókkal. Olyanok, mint a nagyon jó barátok, mégis többek annál, hiszen rokonok vagyunk, összetartozunk! Megható látni a saját gyerekeimen és unokatestvéreiken is ezt a megfoghatatlan köteléket. Automatikusan átadtuk nekik a rokonság, a nagy családi összejövetelek szeretetét, ahogy mi is láttuk otthon.


„A gyermek szempontjából a testvér nélküliség aktuálisan ugyan előny, hosszabb távon azonban hátrányt is jelenthet. Egy nagyobb testvérnek a babavárás során egyre inkább megváltozó körülményekkel kell szembenéznie. Nem lehet az anyával ugyanúgy játszani, mint eddig, fokozatosan negatív érzések alakulhatnak ki, amely a testvér születésével egyidejűleg megélt veszteségélményben, az anyai törődés kizárólagosságának elveszítésében ölt testet... A későbbiekben ezek a hatások sokat változnak, a csecsemő növekedésével egyenrangúbbá válik a helyzet, játszótársi kapcsolat alakul ki, a gyerekek egymás társas támaszai lesznek” – fogalmaz Szabó Győzőné Magdolna pszichológus a gyermekut.hu oldalon. A CSBO Gyermekút projektje részletesen foglalkozik a testvér témakörrel, amelyről bővebben itt és itt olvashat.

(fotó: Shutterstock)