– Mivel mindannyian a saját élményeink világában élünk, ez alapján éljük meg a szülői szeretetet is, így természetes lehet az az érzés, hogy a szüleink vagy más, számunkra fontos emberek eltérő módon szeretnek bennünket – kezdi a szakember. – Az, hogy egy testvér irigyli-e a testvérét, főként attól függ, hogy mennyire érzi elegendőnek azokat a „javakat”, amelyeket a szülőtől kap, vagyis a szeretetet, a figyelmet, a személyének szánt külön időt vagy a tárgyi ajándékokat. Amennyiben a szülő nem a mennyiségre, hanem az eltérő, egyedi, személyre szabott bánásmódra helyezi a hangsúlyt, úgy elkerülheti, hogy megjelenjen a féltékenység szélsőséges változata.

Építsünk, ne romboljunk

Magdolna szerint nagyon fontos, hogy ne hasonlítgassuk egymáshoz a gyermekeinket, valamint ne hangsúlyozzuk a hiányosságaikat sem, hiszen pontosan ilyen esetekben működik az „önmagát beteljesítő jóslat”.

– Azt gondolom, hogy a család nem az a hely, ahol a képességek alapján mérünk. Amennyiben mégis – más rokonok – hatására megjelenik a különbségtételre utaló viselkedés, úgy szülőként megmenthetjük a helyzetet olyan mondatokkal, mint: „viszont neked van a legkékebb szemed”, „te tudod legszebben összepakolni a játékokat” vagy „melletted mindig jó kedvem lesz”. Egy idő után ugyanis valóban kevesebbnek érezheti magát az a gyermek, aki folyamatos kritikát kap.

„Ölelésre használjuk szülői kezünket”

A szakember úgy véli, hogy azzal támogathatjuk őt leginkább, ha segítünk számára megtalálni azokat a tevékenységeket, amelyekben örömét leli.

"Ha minden testvérnek megvan a saját, egyedi útja, úgy mindenkire egyformán fog sütni a nap."

– Ölelésre, simogatásra használjuk szülői kezünket és ne a patikamérleg kalibrálására. Úgy tudunk hitelesen motiválni másokat, ha önmagunk buzdítására is képesek vagyunk. Amennyiben tisztában vagyunk saját készségeinkkel, képességeinkkel és vannak céljaink, úgy segíthetünk gyermekünknek is az álmai megvalósításában, viszont természetesen mindezt teljesítménykényszer és nyomás gyakorlása nélkül. Feladatunk, hogy szeretetteljes támogató, tágan értelmezett feltételeket megteremtő körülményeket biztosítsunk. Ezt követően pedig nincs más dolgunk, mint bízni gyermekünkben és hagyni, hogy a maga útját járja a kitűzött célok rögös útján. „Miből meríti a motivációt?”, „Mi okoz neki sikerélményt?” - ezen kérdésekre próbáljuk meg együtt megtalálni a választ.

Ne egymást kövessék!

– Fontos tudni, hogy ha valaki állandó kudarcban, csökkentértékűségben éli az életét, a negatív érzés nemcsak a lélekre, hanem előbb-utóbb a testre is káros hatással lesz. Ennek megelőzése érdekében elkerülő magatartást fog mutatni a gyermek, azaz igyekszik majd kihátrálni azokból a helyzetekből, amelyekben kevesebbnek érzi magát. Emeljük ki az erősségeit és támogassuk őt, hiszen árnyékban élni csak akkor fog, ha mindenáron a testvérét szeretné követni. Viszont, ha minden testvérnek megvan a saját, egyedi útja, úgy mindenkire egyformán fog sütni a nap.

(fotó: Shutterstock, privát)

testvérpszichológiaszakértősiker