csalad.hu - Magányos középső gyermekek?
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Magányos középső gyermekek?
Ivanova Daniela
2020. febr. 17. 15:00
Kisgyermeket nevelünk
A nagy testvér az okosabb és ügyesebb, a kistesó pedig a család szeme fénye. Ilyenkor a középső mellőzöttnek érzi magát, ami hatással lehet a felnőtt életére is. Fridvalszki Nóra klinikai gyermekpszichológussal arról beszélgettünk, hogy szülőként hogyan adhatunk egyenlő esélyeket mindegyik gyermekünknek.

Fridvalszki Nóra klinikai gyermekpszichológus szerint a jelenség oka rendkívül összetett. A kezdetek kezdetén még csak a kistestvér szerepét tölti be a második gyermek, de már ez is egy rivalizálási helyzetet szül számára.

A család kicsi kincse

– Amikor megérkezik az elsőszülött gyermek a családba, a szülők végtelen szeretettel, figyelemmel és csodálattal árasztják el őt – kezdi Nóra. – Ilyenkor még rutintalanok, ezért alaposan körbejárják a gyermeknevelési kérdéseket, tanácsokat kérnek a körülöttük élőktől, no meg persze megszámlálhatatlan fotót és videót készítenek a babáról. A második alkalommal már egyfajta rutinnal és némi tapasztalattal a tarsolyukban fogadják az új jövevényt, aki ezáltal egy kialakult családi rendszerbe érkezik, amelyhez alkalmazkodnia kell. Ebből kifolyólag elmondható, hogy a kisebb csemete kreatívabb és jó problémamegoldó lesz, könnyebben teremt társas kapcsolatokat is, viszont lelkileg megterheli a helyzet, hiszen a szülők figyelméért verseng majd az első pillanattól fogva.

Magára marad

Minden gyermek rendelkezik egy egészséges nárcisztikus igénnyel, amit a szülő képes visszatükrözni.

A középső gyermek kikerülhet a reflektorfényből és magára maradhat.

– Ez annyit jelent, hogy vágyik a szülők csodálatára, arra, hogy büszkék legyenek rá és neki is fontos, hogy megkapja ugyanazt a gondoskodást, ami a nagyobb testvérnek jár. A cél, hogy önértékelése ne sérüljön és az énképe gazdagon, egészségesen tudjon fejlődni. A harmadik gyermek érkezésekor nagy próbatétellel kell szembesülnie a középső csemetének. A nagyobb – életkorából adódóan – már egy másik fejlettségi szinten van, így lehetséges, hogy ő lesz a "bezzegtestvér", a kicsi pedig a család új kedvence lesz, akit mindenki babusgatni fog. A középső gyermek így kikerül a reflektorfényből és magára marad.

Vannak előjelei

Mint a legtöbb gyermek esetében, itt is árulkodó lehet a figyelemfelkeltő magatartás.

– Amennyiben sokat rosszalkodik, balhés helyzetekbe keveredik, vagy pedig gyakran kisebb-nagyobb balesetek érik, azzal akár tudat alatt is, de jelezni próbál nekünk. Ilyenkor fontos, hogy értő figyelemmel és szeretettel forduljunk hozzá, beszélgessünk vele, próbáljuk kideríteni, hogy mi bántja pontosan. Az mindig közelebb visz a megoldáshoz, ha mer velünk beszélgetni az érzéseiről, félelmeiről. A figyelemfelkeltés eszközét ugyanis valószínűleg felnőttkorban is használni fogja, ami nem túl ideális, hiszen ennek révén egy nem biztonságos kötődésű személy válik majd belőle. Ez hatással lesz a barátságaira, a munkahelyi- és a párkapcsolatára is.

Mit tehetünk, hogy ne így legyen?

Nóra úgy véli, hogy a kulcsszó az esélyegyenlőség.

„Tekintsünk második gyermekünkre is úgy, mintha az első lenne.”

– Minden gyermeket ugyanolyan esélyekkel indítsunk el az élet rögös útján. Szülőként hajlamosak vagyunk rutinból fogadni a második, harmadik, negyedik gyermeket, pedig mindegyiküknek tiszta lappal kell indulnia, hiszen ők is megérdemlik azt a "rácsodálkozó", örömteli fogadtatást, amellyel a legelső babánkat fogadtuk. Tekintsünk második gyermekünkre is úgy, mintha az első lenne. A közös tevékenységekben ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön a háttérbe. Ő is lehet egy történet hőse, kaphat főszerepet egy közös játékban. Amennyiben mégis úgy vesszük észre, hogy kezd bezárkózni, magának való lesz, összpontosítsunk egy kicsit több figyelmet rá, hogy elmúljon ez a mellőzöttség-érzés.

A jó testvéri kapcsolat öröm, de nem elegendő

– Amikor több gyerkőc van a családban, akik jó pajtásai egymásnak, az ugyan ideális (hiszen életreszóló barátságokat is szülhet), ugyanakkor nem pótolja az anya és az apa figyelmét, amely által egyfajta szerepzavar alakulhat ki a családi rendszerben. A későbbi szövetségekben előfordulhat, hogy a kisebb és a nagyobb testvér ápol majd jó kapcsolatot egymással, így a középső kiszorul. Ilyenkor olyan mértékben sérülhet a velük való kapcsolódás, hogy azt felnőttkorban sem – vagy pedig csak nagyon nehezen – lehet helyrehozni. Amennyiben a másik két testvérben megvan a kapcsolódási igény, érdemes családterápián és egyéni terápián is részt venni.

Milyen felnőtt lesz a középső gyermekből?

Nóra szerint elhanyagoltság esetén többféle irányt is vehet a középső gyermek felnőtt élete, ám sajnos egyik sem túl ideális.

– Az egyik út az, amikor elkezd bezárkózni és magányos elfoglaltságokba menekül, mivel nem kapja meg azokat a pozitív visszajelzéseket, amelyek az önbizalmát erősíthetnék. Jellemző ugyanakkor az is, hogy kockázatos helyzetekbe keveri magát – például érdeklődik az extrém sportok iránt –, így próbálva pótolni önértékelésének hiányát. Ez a kockázatviselési forma káros hatással lehet majd a későbbi emberi kapcsolataira is.

Természetesen nincs két egyforma család – hangsúlyozza Nóra. Mint mondja, nagyon sok múlik az élethelyzeten, a családi körülményeken, a korkülönbségen, azon, hogy a gyermekek milyen neműek és temperamentumúak. Nem minden gyermeknek jelent tehát sérülést a középső testvér szerepe. Elképzelhető, hogy az érési folyamatok hamarabb indulnak el nála, így a szülők idejekorán komolyabb feladatokat bízhatnak rá, amelytől felelősségteljesnek érzi majd magát. Ám az sem kizárt, hogy ez teher lesz számára – hogy miként alakul, teljesen az egyéntől függ.

– Viszont szülőként minden gyermekünknél ugyanaz a feladatunk: hogy szeressük és törekedjünk a balanszra. Ez ugyanis az ő önértékelésének kulcsa, ezen áll vagy bukik, hogy egészséges lelkületű, magát megbecsülő és értékes embernek tartó felnőtt válik-e majd belőle.

(fotó: Shutterstock)