Batthyány-Schmidt Margit a Nap-hegy lábánál lévő villájukba invitált a beszélgetésre. Innen indulunk a képzeletbeli időutazásunkra, melynek során az első állomása a 3. kerület: Margó ugyanis Csillaghegyen nőtt fel…  

– Édesapám a Műszaki Egyetemen tanított, édesanyám személyzetis és könyvelő volt, úgyhogy a reál beállítottságot tőlük örököltem – idézi fel a kezdeteket. – Mindig szerettem a matematikát, jól is ment, emellett a nyelvek érdekeltek nagyon. A tanítóképző főiskola után a tanítás mellett párhuzamosan végeztem el a tanárképzőt orosz szakon, és a Külkereskedelmi Főiskolát, ahol nemzetközi marketing szakra jártam. Később, már háromgyermekes anyaként szociológus és mentálhigiénés szakember diplomát is szereztem, továbbá biztonságpolitikai elemző is vagyok.  

– Fiatal koromban szenvedélyesen néptáncoltam, az volt a legkedvesebb hobbim – teszi hozzá. – A balkáni táncok tetszettek igazán, azokat különösen szerettem. A mai napig szeretem, bár már jó ideje nem táncoltam, és hiányzik is. Amikor annak idején tanítottam, az iskolában görög táncházat tartottam a diákjaimnak, akikkel többször fel is léptünk. Nagyon szerettem tanítani, a gyerekeket is imádtam, de egy idő után rájöttem, hogy a tanításnál többre vágyom…

Munkakapcsolatból szerelem

A következő fontos fordulópont 1990-ben következett Margó életében, amikor megismerkedett Batthyány Ádámmal.

– Az Országházban találkoztunk, ahol ő tanácsadóként tevékenykedett, én pedig az Antall-kormány gazdaságpolitikai államtitkárságának dolgoztam, mondhatni teljesen zöldfülűként – meséli. – Gazdasági kabineteket szerveztem, emellett feladataim közé tartozott a hazánkba visszatelepült vagy visszatelepülni szándékozó üzletemberekkel való kapcsolattartás. Ádámmal az első perctől kedve nagyon jó viszonyban voltam, főleg azután, hogy kiderült, mindketten augusztus 16-án születtünk (mosolyog). Egy igazán kellemes munkakapcsolat alakult ki köztünk, miközben én éltem az életem. Férjhez mentem egy Magyarországon végzett német orvostanhallgatóhoz, aki egyébként felvidéki magyar gyökerekkel is rendelkezett, és megszületett az első gyermekem, Nathalie. Később kiköltöztünk Németországba, majd egy ideig Svájcban is éltünk. Engem azonban gyötört a honvágy, másrészt többre vágytam annál, hogy „csak” feleség és anya legyek. Hajtott a tettvágy, és szerettem volna kipróbálni magam. Nem sokkal később elváltunk, én pedig a kislányommal visszajöttem Magyarországra. Egy ideig kerestem a helyemet, ekkor találkoztam ismét Ádámmal, akivel továbbra is munkakapcsolatban álltunk, mígnem szép lassan kibontakozott köztünk a szerelem. 1997-ben megszületett Katalin (Kata) lányunk, 17 hónappal később pedig a fiunk, Boldizsár. A nagylányom, Nati az öccse érkezésekor kezdte az első osztályt.  

„Fel kellett nőnöm a feladathoz”

Vajon Margó hogyan élte meg, hogy bekerült egy nagy múltú, történelmi családba?  

– Ez egy igen érdekes helyzet volt – emlékszik vissza a meghatározó fordulatra. – Polgári családból származó lány lévén, addig nemigen találkoztam grófokkal. A parlamenti munkám során viszont sokszor hozott össze a sors hercegek és grófok leszármazottjaival, én pedig eleinte azt sem tudtam, hogyan szólíthatom őket. Amikor Ádám bemutatott a magyar történelmi családoknak, számomra komoly kihívást és lelki megpróbáltatást jelentett magamat elfogadtatni a társasággal, és megmutatni, hogy nemcsak egy szép kislány vagyok, hanem annál jóval több van bennem. Rengeteget kellett dolgoznom magamon, fel kellett nőnöm ehhez a feladathoz, ahogy a Batthyány névhez is: nagyon kemény stációkon kellett keresztülmennem, pofonokat kellett kapnom, meg persze dicséreteket is. Ahogy mondani szoktam, nem attól lettem Batthyány, hogy Ádám elvett feleségül, és szültem két gyermeket, hanem azért, mert már számos olyan dolgot tettem, amit a felmenőink tennének most, persze alkalmazkodva a mai kor elvárásaihoz és kihívásaihoz.

Ebben a pillanatban Battyhány Ádám egy pillanatra megjelenik az ajtóban, kedvesen köszön, majd látva, hogy idebent „folyik a munka”, és mi javában beszélgetünk, csendben visszavonul, hagyja Margót kibontakozni…

Meghatározó asszonyok, nehéz életúttal

Margót elmondása szerint reál beállítottságú ember lévén a történelem soha nem érdekelte igazán.  

– Azzal viszont tisztában voltam, hogy a Batthyány család tagjának lenni nagy társadalmi felelősséget jelent, úgyhogy komolyan fel kellett készülnöm a nagy múltú családból, és ennek megfelelően beleástam magam a família több évszázados történetébe, történelmébe – magyarázza. – Ekkor tudatosult bennem, hogy a Batthyány családban a férfiak mellett mennyire fontosak, meghatározóak voltak az asszonyok, miközben szinte mindegyiküknek kimondottan nehéz élet jutott. Az enyém sem volt könnyű: nyilván vannak állomások, melyeken keresztül kell menni, és azt is tudom, hogy ezekre azért van szükség, hogy fejlődjön a személyiségünk, és a nagy feladatokat az erős emberek kapják. Nem sokkal a fiunk - Boldizsár - születése után a férjem stroke-ot kapott, félig le is bénult. A váratlan helyzet gyökeresen felforgatta az életemet. 33 évesen edződtem meg igazán, amikor 3 gyermekes anyaként egyik pillanatról a másikra mindent nekem kellett a kezembe vennem. Rendkívül nehéz időszak következett az életünkben…

– Visszatérve a Batthyány család nőtagjaira: nagyon szeretem a nagyasszonyokat, és úgy érzem, hogy a munkám, a szívügyeim és a küldetésem alapján magamat is közéjük sorolhatom. Egyébként is úgy gondolom, hogy mindenki lehet nagyasszony a saját életében. Azokat a nőket becsülöm rendkívüli módon, akik – különösen a mai világban, amikor az individualizmus egyre inkább teret hódít – önzetlenül tesznek másokért, és tesznek jót másokkal.  

„Amilyen a nő, olyan a család”  

Margó sok mindenről és lelkesen mesél. Megtudom például, hogy 27-28 évesen pesti lányként miként csöppent bele a vidéki-gazdálkodói létbe a férje zalai birtokán. Vagy, hogy egy időben vadászházat üzemeltettek és vadásztattak azon a környéken. Azt is hozzáteszi, hogy az aktuális munkája mellett a családi agrárvállalkozásukban is sokáig aktívan részt vett. Bennem pedig rögtön megfogalmazódik a kérdés: miként tudta összeegyeztetni ezt a sok feladatot a családi életükkel?

– Amíg a gyermekeim kicsik voltak, elsősorban az anyaszerepre összpontosítottam – avat be a részletekbe. – Hoztam-vittem őket különórákra, minden nap tanultam velük. Nagyon nehéz volt, de az édesanyám sokat segített. Aztán ahogy Natalie, Kata és Boldizsár cseperedtek, egyre több időm szabadult fel, melynek jelentős részét a társadalmi felelősségvállalás területére összpontosítottam: 2008-ban megalapítottuk az Új Társadalom Szalont, 2013-ban pedig a vidéki nők felzárkóztatásáért, támogatásáért, nemzetközi mintára, hiánypótló szándékkal hoztuk létre a Magyar Női Uniót. Ez egy abszolút alulról szerveződő és azóta is gyönyörűen épülő-fejlődő kezdeményezés, kvázi a negyedik gyermekem.  

– A vidéki nők felkarolása, a családban betöltött szerepük felértékelése, az életminőségük fokozása, a testi-lelki és mentális egészségük megőrzése – sorolja Margó a legfőbb céljaikat. –  Azt vallom, hogy amilyen a nő, olyan a család. Ha a nő testben, lélekben, szellemben egészséges, akkor a család is az lesz. A Magyar Női Unió ebben is próbál segíteni. 

 

Megőrizni és gondozni az örökséget

2015-ben férjével közösen megalapították a Magyar Batthyány Alapítványt, melynek a szervezet elnökeként Margó a motorja.  

– Legfőbb célunk, hogy a Batthyány-család tárgyi és szellemi hagyatékát, örökségét megőrizzük, gondozzuk és tovább örökítsük a következő generációk számára – mondja Margó. – 2019-ben létrehoztuk a gróf Batthyány Lajos- és gróf Zichy Antónia-díjakat. Ezeket az elismeréseket olyan magyar állampolgárságú vagy határainkon túl élő, de magyar nemzetiségű férfiak vagy nők kaphatják, akik a nemzetért, a közösségekért, a családért, a magyar földért, a hitért példamutató tevékenységet végeznek.  

Ha már az Alapítványnál tartunk, megemlíti az idei év két legfontosabb aktualitását, ugyanis 2023-ban ünneplik Boldog Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásának 20. évfordulóját, valamint gróf Zichy Antónia halálának 135. évfordulóját. 

 

„Na, Mami, megint kitaláltál valamit!”  

Amikor azt kérdezem Margótól, hogy a gyerekei mennyire nyitottak-fogékonyak arra, hogy tovább vigyék a családi örökséget, lelkesen kezd mesélni a fiatalokról.

– Mára a két lányunk kirepült a családi fészekből, csak Boldizsár maradt velünk. Nathalie nemrég költözött ki Frankfurtba, ott próbál szerencsét. A banki szférában, egy befektetési alapnál dolgozik. Kata jelenleg Londonban tanul, a Sotheby’s Művészeti Intézetben mestervizsgát tesz, mellette a másik nagynevű aukciósházban, a Christie’s-nél dolgozik. Nagyon jól érzi magát, legutóbb azt mondta, hogy „a világ legboldogabb embere vagyok”. Boldizsár pedig a Corvinusra jár, és gazdasági vonalon tanul.

Fókuszban a „szegények orvosa”: a Magyar Batthyány Alapítvány január 27-én, 16 órakor mutatja be „Az orvosok hercege - Boldog Batthyány-Strattmann László” című dokumentumfilmet a Ráday Házban.

„Orvos volt a hercegek között és herceg az orvosok között. Boldog Batthyány-Strattmann László szokatlan módon főnemesi rangúként polgári foglalkozást választott és a szemek gyógyítója lett, diplomás orvosként kórházat emelt, vagyonának nagy részét a szegények kezelésének szentelte. A gyógyítás és a segítés mellett a hit és a család voltak példamutató életének alappillérei.” A dokumentumfilm Batthyány-Strattmann László alakját a családtagok emlékeiből építi fel.  

– Hogy a gyerekek miként viszonyulnak az Alapítvány munkájához, és az örökségükhöz? – utal Margó a kérdésemre. – Ha tehetem, bevonom őket a feladatokba, ami persze nem mindig megy simán. Van, hogy vonakodnak, és kissé neheztelve azt mondják: „Na, mami, megint kitaláltál valamit!”, de amikor végzünk az adott feladattal és látják az eredményeket, akkor megköszönik, hogy a részesei lehettek. Katával együtt készítettük a „Tony” című színdarabot 2018-2019-ben, ahol a lányom szinte minden asszisztensi munkát egyedül vitt a vállán. Boldizsár fiam a Magyar Batthyány Alapítványban aktív, kutat, előadásokat tart, részt vesz a rendezvények szervezésében, egyébként nagyon jól szónokol, beszédeket ír. Fontos szerepet vállalt a 2022-ben készült, „Az orvosok hercege – Boldog Batthyány-Strattmann László” című dokumentumfilmben, ahol a dédnagyapja nyomdokaiban járva látogatja végig a legendás orvos életének jelentős helyszíneit, állomásait. Tavaly március 15-én pedig megalakította a Fiatalok Batthyány Körét, mely egy konzervatív értékrenden alapuló kis közösség.  

A legfőbb igazodási pontok  

Beszélgetésünk végéhez közeledve, arról érdeklődöm, hogy Margó számára vajon mi jelenti a teljes kikapcsolódást, a valódi feltöltődést.

– Nagyon szeretem a jó minőségű filmeket – említ egyet a kedvenc szabadidős elfoglaltságai közül. – Rengeteget sétálok, ez egy mániám, naponta több kilométert gyalogolok a kutyánkkal a Gellért-hegyen vagy a Normafánál. Emellett igyekszem a lelki egészségemet megőrizni, amiben a jóistennel való kapcsolatom sokat segít.  

– Ha minden jól alakul, akkor idén megjelenik egy könyv rólam – újságolja mosolyogva. – Az a célom, hogy egy olyan típusú olvasmány szülessen, amelyből lehet tanulni, mert szeretnék erőt adni más nőknek. Tudom és megértem, hogy mindenkinek a saját baja a legnagyobb, de hiszek abban, hogy mindenhonnan fel lehet állni. Bennem van a bizonyítási vágy, akár olyan értelemben is, hogy megmutassam, nőként mi mindent meg tudok csinálni.  

– Ha magammal kapcsolatban meg kellene fogalmaznom két gondolatot, akkor egyrészt Senecának egy mondását idézném: „Per aspera ad astra”, ami azt jelenti, hogy „rögös az út a csillagokig”, vagyis minden emelkedés küzdelemmel jár – teszi hozzá Margó. – Másrészt van egy afrikai közmondás, miszerint „Ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül! Ha messzire akarsz jutni, menj társakkal együtt!”. Ezt is teljes mértékben a magaménak érzem. Emellett ott van az öt fontos alappillér, a hit, a család, a nemzet, az anyaföld és a közösség, melyekbe mindig kapaszkodhatunk. Számunkra ezek a sarokkövek jelentik a legfőbb igazodási pontokat, ezek mentén fogalmazzuk meg küldetésünket, céljainkat és végezzük mindennapi munkánkat.