„Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülőgépen is gyalog vannak, én a

pacsirták hajnali énekében heverészek, mégis túljutottam a szakadékon”

Megkaptam az első mobilszámlámat, a márciusit. Félve nyitottam ki, hiszen sokkal több internetet fogyasztottam, mondhatni online térbe emeltem át magamat: Facebook, insta, hírek, e-mailek, ja és még a tanítás is a telefonon keresztül megy. Szóval tartottam tőle, hogy megint kiugrik a szám, borsot tör az orrom alá és szívni fogom a fogam. És láss csodát! Több mint 10.000, akarom mondani tízezer forinttal kisebb volt a befizetendő összeg, mint a márciusi csekk. Ebbéli lelkesedésemben pedig elkezdtem sorra venni, hogy bár világjárvány van és otthonmaradás, mégis mit köszönhetünk ennek a nyavalyásnak, már, ha van még mit köszönni neki. Mert csak a baráti körömből egy kezemre sem elegendő azok száma, akiknek megszűnt a munkája, megszűnt a családfői/létfenntartói biztonsága. A filmipar, az előadóművészet, a szabadidős lehetőségeket kínáló szolgáltatók, a vendéglátás – nem sorolom! – mind nagyon megszenvedi a mostani járványt. Súlyos ára lesz ennek, megoldása pedig még várat. Így inkább telefonon benyomom az instámat…

Ép lélek egy edzett testben

Én ennyi sportolót még a futball EB, vagy éppen a korábbi években megrendezett olimpiák után sem láttam. Fő hírként ugrik velem szembe, hogy ki, mit, mennyit és hogyan EDZETT! És bizony, ezt bármilyen erőfeszítéseket téve egyetlen egy intézkedés sem érhette volna el! Az utcák kihaltak, csendesek. A levegő minősége egyre jobb. Ennyi sétáló párt, ennyi futó/kocogó embert még számba venni sincs erőm. Utána mennek az adatok az éterbe: 7 km running, ezt követik a vizespalackokkal, egy darab gumikötéllel bemutatott home-videók, a viccesebbek előterében némi lelkesítő ital, a komolyabbak esetében valóban jól kivitelezett feladatsorok. Mintha 3 millió testnevelő országává váltunk volna. Mert mi, a TF-en anno egyet megtanultunk: nincs olyan, ami nem alkalmas a test edzésére. Csak akaratgyengeség van, és minden tárgy, felület alkalmas, hogy fejlesszük magunkat. Szóval öröm ez az ürömben, hogy ennyien ráébredtek a mozgás örömére, a jobb közérzet és a túlélés egyik csodafegyverére. Csak így tovább, a karantén után is! DE, miközben már mindenki verset mond, mesét olvas – egészen eltérő minőségben –, még boldogabb lennék, ha a könyvek, és azok valós tartalma kerülne inkább a terítékre, a like-ok vadászati terepére. Mert értem én, hogy a test, no meg a túlélés kiemelt, de kell az ép lélek, az elme, a szellem is, melynek persze otthona majd egy edzett test lesz. Előre hát a valós olvasottsági élmények, színházi katarzisok, komolyzenei emlékek posztolására, hátha a lélek is fontos a mostani harcban!


Olvassa el a szerző korábbi írásait is:

apajegy(zet)takácsbenceblogotthon a családmaradjotthon