Megváltozott napirend

Mint azt már korábban jeleztem, nagyon pontos napirendet állítottunk fel a hétköznapok ritmusának megtartása érdekében. Ezt egy hét után is sikerül tartanunk, igaz, bekúszott most egy új időegység: nem érezzük a hétköznapok és a hétvégék különbözőségét. Idáig legalább a vasárnap reggeli mise keretet adott a hétnek, de most az sincs. Így muszáj magunkat rávenni, hogy az egyes napokat meg tudjuk különböztetni.

Mivel a lányom hetente kétszer minimum járt „edzeni”, így ezeket a napokat is átvezettük az itthoni naptárba. A korábban megszokott napjain itthoni edzést vezénylünk a feleségemmel, igaz, egyelőre kevesebb, mint több sikerrel. Ezek lényege, hogy közösen, a gyerekekkel és némi online videós tartalommal együtt bemelegítünk, és átmozgatjuk izmainkat. Persze nem egyszerű, de a ritmushoz elengedhetetlen. Mint ahogyan az is, hogy a hétköznapi pontos időrendet a hétvége felülírja, vagyis szombaton és vasárnap onnan is tudják, hogy pihenőnap van, hogy szabad a reggelihez pizsamában ülni. Plusz apa ilyenkor ebéd után együtt alszik velük.

Azért csak ki kell mozdulni…

Álszent lenne azt írnom, hogy ki sem dugtuk az orrunkat a lakásból. Igaz, a téliesre fordult idő sokkal kevésbé csalogat, a nap se süt, de a friss levegőhöz való jogukat nem szeretnénk korlátozni. Így – bár eddig nem voltam nagy természetjáró – most autóba ülünk, és elmegyünk egy nem túl messzi erdőbe. Barangolni. Voltunk már csak tisztán kavicsokat gyűjteni, máskor botokat, ma éppen motorozni, a lényeg, hogy a jó levegőn másfél-két órát együtt legyünk, olyan helyeken, ahol sokszor a madár se jár, most meg mi, emberek bóklászunk.

És igen, mindezek mellett a családi üzemet is fenn kell tartani. Így hetente kétszer én járok bevásárolni. Amely szokásom drasztikusan átalakult…Például kerülöm a bevásárló kosár használatát. Már az üzletbe lépés előtt fertőtlenítem a kezem, az induláskor cetlire írom a legszükségesebbeket és nem állok hosszan egy-egy termék megvétele előtt, nem forgatom meg kezemben, hogy most melyiket válasszam, sőt, magát a bevásárlást, mint szeánszot is elvetem. Így marad tisztán, pőrén az üzemanyagszerzés. Bár nem tudunk felhalmozni (nincs hűtőnk, ami elbírja) és nem is vettünk több kiló lisztet, vagy cukrot, az alapanyagokat szeretem az otthonunkban tudni. Így mindig veszek tejet, előre csomagolt felvágottat a gyerekeknek, sajtot, vajat, szigorúan kesztyűben nyúlok a kifliért és most gyakoribb vendég az előre csomagolt kenyér. Mivel minden online rendelés kapufa lett mostanra, így a nagyobb termékeket is hetente egyszer meg kell venni, tehát a vizeket, mosóporokat, szörpöket stb. De ezeket is rutinszerűen, csak abban a közértben, melynek minden zugát kívülről ismerem, így még keresnem sem kell. A lényeg ugyanis, hogy a lehető legkevesebb időt legyek zárt és emberi térben, valamint a lehető legkevesebb termékhez érjek. És még így is több olyan kerül az asztalunkra, melynek csomagolását előtte a feleségem fertőtlenítővel átmossa. Igen, kell még a rengeteg gyümölcs, zöldség és a húsok is.

Nos, húsért a „saját hentesemhez” megyek. Előtte telefon, pontosan elmondom, mit és mennyit fogok vinni, és azt is, hogy mikorra érkezem. Így szinte csak fizetni ugrom be, no meg elhozni a sütnivalókat. Hasonlóan működik a zöldséges is. Cetlire kiírva, miből és mennyi kell, ráadásul a boltba be sem megyek, csak kérem a friss levegőn állva a különböző termékeket. Igen, nincs már ezekben vásárlási élvezet, nincs időm válogatni, a szebbek után, új termékek után kutatni, de valahogy így érzem magunkat jobban biztonságban. A nagy feladat pedig lassan az idő múlásából adódik. Fiam tegnap óta elénk sírja barátait, akik hiányoznak neki. Na, ezt hogyan fogjuk megoldani…még nem tudom.