Ki van a maszk mögött? És mit jelent a K generáció? - csalad.hu
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!

Ki van a maszk mögött? És mit jelent a K generáció?

Szöveg: Jaksa Petra
2021. aug. 11. 5:00
Életmód

Habár idehaza jelenleg nem kell maszkot hordanunk, meglehetősen sokáig kötelező volt, ami igencsak megnehezítette a kommunikációt. Pszichológus és testbeszéd szakértőnk arról mesélt, hogy milyen torzító hatása van a maszk hordásnak, mégis mit tanulhattunk belőle, ki a K generáció, és miért nem lesz soha ugyanolyan egy online meeting vagy koncert, mint egy élő.

Voltak idők, amikor egészségügyi maszkot csak orvosokon láttunk, aztán eljött a nap, amire senki sem számított: a koronavírus olyan mértéket öltött, hogy bevezették a kötelező maszk hordást. Ha kiléptünk a lakásból, az arcunk nagy részét eltakaró maszkban kellett nemcsak tömegközlekednünk, dolgoznunk, bevásárolnunk, de embertársainkkal kommunikálnunk is. A nonverbális kommunikációnk a szemünkre és a testbeszédünkre redukálódott, ami nem kis kihívást okozott. Hónapok alatt valamelyest megbarátkoztunk vele (vagy inkább elfogadtuk), az emberi interakcióinkat azonban teljes mértékben átalakította.

"Tény ugyanis, hogy mi, hallók is egyszerre értelmezzük a szájmozgást és a hangot."

Személytelenebb, de bátrabb kommunikáció

– A maszkhordás egyértelműen személytelenebbé tette a kommunikációnkat – kezdi Borsos-Kőszegi Erika pszichológus, testbeszéd szakértő. – Sajnos bizonyos embercsoportoknak teljesen el is lehetetlenítette azt, gondoljunk csak a siketekre, akik végül nem kaptak felmentést a maszkhordás alól. A szájról olvasás lehetősége elveszett, ami egyébként nem csak számukra nélkülözhetetlen. Tény ugyanis, hogy mi, hallók is egyszerre értelmezzük a szájmozgást és a hangot. Sokszor következtetünk a szájmozgásból arra, hogy a másik éppen mit mondott, nem azért, mert nem hallunk jól, hanem azért, mert ezek kéz a kézben járnak. Nem beszélve arról, hogy a maszk valamelyest a hangot is tompítja – teszi hozzá.

– A kommunikáció mindig akkor koherens, ha a nonverbális és verbális kommunikáció összhangban van. A maszk miatt azonban erőteljesen korlátozva voltunk a nonverbális jelek alkalmazásában. Nagyon érdekes azonban, hogy ez az „elfedettség” bizonyos szinten bátrabbá is tette az embereket. „A maszk mögött lehetünk bárkik” jellegű érzéssel ruházott fel, elrejthettük a nemtetszésünket, mosolyoghattunk vagy épp grimaszolhattunk anélkül, hogy mások észrevették volna.

"A szem valóban a lélek tükre, a kommunikációnkban azonban a teljes arcunk részt vesz. Olyan finom mikro-arckifejezések vesztek el a maszk mögött, amik hevesebb gesztikulációval sem pótolhatók."

A szem a lélek tükre?

– A maszk miatt a szemünkre korlátozódott az arckifejezések teljes repertoárja. A szemünkkel kellett megtanulnunk egy sor érzelmet kifejezni. Ugyan az üzenetek 80%-át a szemünk közvetíti, azért azt mindenki megtapasztalhatta, hogy kizárólag a szemből következtetni nagyon nehéz. A szem valóban a lélek tükre, a kommunikációnkban azonban a teljes arcunk részt vesz. Olyan finom mikro-arckifejezések vesztek el a maszk mögött, amik hevesebb gesztikulációval sem pótolhatók – magyarázza a szakértő. – Azonban, mint minden, ez is gyakorolható, tanulható. Ázsiában mondjuk, ahol már régóta mindennapi, megszokott viselet az egészségügyi maszk, vagy bizonyos szigorúan vallásos országokban, ahol a nők el kell, hogy fedjék az arcukat, ebben sokkal gyakorlottabbak is az emberek. Most mi is arra voltunk kényszerítve, hogy a szemünk mellett a testünkkel is határozottabban kommunikáljunk: gesztikuláljunk a kezünkkel, közvetítsünk információt a fej- és testtartásunkkal, lábunkkal.

K generáció

– A legérdekesebb és egyben legszomorúbb következménye a maszkhordásnak, hogy a totyogók, óvodások és kisiskolások életéből gyakorlatilag kimaradt a face to face kommunikáció és a kortárs tanulási folyamatok. Az utcán csak maszkos embereket láttak, akik tartották a távolságot, miközben nekik nem volt kötelező maszkban lenniük. Ők még a beszédfejlődés egy olyan korszakában vannak, ami rendkívül lényeges a kommunikációjuk és emberi kapcsolataik későbbi sorsára vonatkozóan. A tudomány el is keresztelte a 2020-ban született gyerekeket K, azaz karantén generációnak. Az egészben az a legijesztőbb, hogy még fogalmunk sincs, hogy ennek a hiányosságnak később milyen következményei lesznek. Az azonban biztos, hogy olyan hátrányt szenvedtek el, ami nagy valószínűséggel extra tanulást igényel majd a jövőben – mondja.

– A másik korcsoport, akiket a leginkább érintett ez a fajta korlátozottság, az a kamaszok. Nekik a legmagasabb az igényük a személyes, baráti kapcsolódásokra, társas életre, amitől hosszú időre elzárták őket. Habár az ő életükben korábban is hangsúlyos szerepet kapott az online világ, most azonban szinte teljes mértékben erre korlátozódott a személyes kapcsolattartásuk. Ez is bizonyára hosszú távon hatással lesz nem csak a baráti, de szerelmi kapcsolatikra is.

Online meetingek, streamingek kora

Míg a karantén korszak elején az újdonság izgalmával töltött el sokunkat, hogy a színházi előadások, koncertek átkerültek az online térbe, több hónap bezártság után már mindenki alig várta, hogy személyesen részt vehessen bármilyen eseményen. Tény, hogy vannak előnyei az online programoknak, az igazi élményt mégis a személyes jelenlét adja.

"Az esemény íze, dinamikája, az érzelmesség, a visszacsatolás nincs meg egy online koncert esetében. Az öröm egyszerűen ott marad a nappalinkban."

– Az esemény íze, dinamikája, az érzelmesség, a visszacsatolás nincs meg egy online koncert esetében. Az öröm egyszerűen ott marad a nappalinkban – mondja Borsos-Kőszegi Erika. – A zenészek, a színészek gyakorlatilag maguknak játszanak, nem tapsol senki, nincs visszajelzés. A nézők esetében pedig elmarad a rákészülés, hogy csinosan felöltözünk, kisminkelünk, a színház büféjében iszunk egy pezsgőt, az előadás végén pedig megfájdul a tenyerünk a vastapstól. Ezek mind részei az élménynek, és mi az élményért megyünk színházba, koncertre, sőt kiállításra is. Meg lehet nézni online, de az soha nem fogja ugyanazt nyújtani. Persze, van az online közvetítéseknek előnye is, hiszen környezetkímélőbb, egyszerűbben megszervezhető, kényelmesebb, sokkal többen részt tudnak venni rajtuk, és ily módon tudtuk támogatni a művészeket is, akik különben elestek volna minden bevételi forrásuktól. Vitathatatlan, hogy még nagyobb teret kapnak az online események a jövőben, de csakis az élő mellett.

– Ami az online megbeszéléseket illeti, azt gondolom, hogy kicsit belekényelmesedtünk abba, hogy csak fel kell csapni a laptopot, bedugni a fülest, és már „ott is vagyunk” egy meetingen. Nem kell órákat utazni, így az előbb említett eseményekhez hasonlóan időhatékony és környezetkímélő is. Azonban az is elmondható, hogy ezek a találkozók is sokkal személytelenebbek. Furcsa helyzetet szül az, hogy a kamera előtt nem tudjuk, hogy ki, mikor következik a sorban, ki fog megszólalni, véletlen egymás szavába vágunk és a technikai nehézségekkel is meg kell küzdeni. Az pedig tudományos tény, hogy egy-másfél óra az a maximum időintervallum, amíg képesek vagyunk az online térben figyelni. Tehát gyorsabb is ez a kommunikáció, igyekszünk hamarabb letudni – magyarázza.

Kell maszk, nem kell maszk

– Még nem tudjuk, mi vár ránk. Most nem kell maszkot hordanunk, de minden jel arra utal, hogy még vissza fog térni az életünkbe. Nem örülünk neki, de már tudjuk mire számítsunk, hogyan kommunikáljunk hatékonyabban, sokkal tapasztaltabbak, rutinosabbak vagyunk, mint másfél éve. Én azt mondom, hogy élvezzük, amíg nincs szükség rá, a pszichénk már felkészült arra, ha újra kötelezővé teszik. Segít az ellenállást magunkban mérsékelni az is, ha tudatosítjuk, hogy jó ügy érdekében hordjuk majd. Minden más megoldható.

(fotó: Shutterstock)